21. Betörő?

Helloooo!!:DD El sem hiszem gyerekek, hogy most már hivatalosan is tombol a nyár:D Ma megkaptam a bizonyítványom is, szóval már semmi nem köt a sulihoz szeptemberig:'D 

De sajnos van egy rossz hírem....ismételten nyári melózom, és sajnos pont Budapesten, ami egy részben jó, mert imádom azt a várost, de másrészt viszont, nem tudok majd új részeket hozni=/ Nénikéméknél nincs se gép, se net, így nem tudnám felrakni őket, és vasárnap már megyek is vissza melózni, szóval nem tudom mikor lesz új rész=/ Lehet, hogy még vasárnap délelőtt felrakom, de lehet, hogy csak augusztus eleje vagy közepe fele:( 

Remélem megértitek, és addig se pártoltok majd el  tőlem:) Addig is, jó olvasást, és remélem elég izgalmas lett:')

Soha életemben nem olvastam még annyi újságot, mint ma. Persze ezeket, sem azért mert unatkoztam volna, hanem Cat-el néztünk álláshirdetéseket. Szegény lány annyira maga alatt van, hogy bármit elfogadna, de én nem hagyom neki. Nem szeretném, ha még a munkahelye is rossz lenne, úgyhogy én választok helyette. Rendes munkamegosztás van, nem igaz?

Délután öt fele járhatott, amikor egy kocsi állt meg a ház előtt, majd ajtócsapódást hallottam és a kocsi elment. Gondoltam valaki rossz helyen állt meg vagy nem tudom. Azonban nem sokkal később valaki az ajtóval matatott, ekkor tudtam, hogy valamelyik fiú lehet az. Cat pont a konyhába volt, amikor az ajtó kinyílt és két lány hangos sikítását lehetett hallani. Ijedten álltam fel a kanapéról és siettem az előtérbe. Meglepetésként szolgált, hogy az ajtóban Eleanor állt, míg vele szemben Cat.

- Ne mondjátok már, hogy ennyire ijesztőek vagytok egymásnak? – nevettem el magam a két rémült arc láttán.

- Ő ki? – mutatott El a szőke lányra, közbe bezárta maga mögött az ajtót.

- Ő Cat, egy jó barátnőm még Bostonból. – léptem közelebb hozzájuk.

- Hello! – intett Cat, mire El is egy mosolyféleséget varázsolt arcára és alaposan végig nézett rajta. Kicsit megrémültem, amikor arcát egy picivel jobban tanulmányozta.

- Amúgy, Cat ő itt Eleanor. – mutattam az ajtóban álló lányra – Louis barátnője. – tettem hozzá.

- Örülök, hogy megismerhetlek. – mosolyodott el kedvesen El, és három puszit nyomott Cat arcára. Elmosolyodtam ezen, hisz engem is így köszöntöttek, amikor még nem ismertek.

- Én is. – mosolygott Cat és átsétáltunk a nappaliba.

- Mi ez a sok újság? – ráncolta a homlokát Eleanor.

- Munkát keresünk. – adtam a tömör választ, mire bagoly szemekkel nézett rám – Cat-nek! Nem nekem! – ráztam a fejem hevesen, amikor rájöttem mire céloz.

- Akkor megnyugodtam. – fújta ki benntartott levegőjét, mire három újsággal megdobtam. Végül ő is segített melót keresni, bár a divatmagazinoknál kicsit leragadt. Együtt lapoztunk át vagy 50 újságot, de egyikben sem volt semmi. Fáradtan dőltem el a kanapén és messzire dobtam magamtól az újságokat, mert már szédültem a sok betűtől.

- Egy életre megutáltam az olvasás. – nyögtem ki.

- Kaját kéne csinálni. – szólalt meg Calder elgondolkozva.

- Minek? – fordultam felé fejemmel.

- Megígértem Lou-nak, hogy ma én főzök mire hazaérnek. – vont vállat.

- A rohad életbe! – szólalt meg Cat, mire ijedten néztünk rá - Do, elfelejtettük Harry-t. – csapta magát homlokon, én pedig leesetem eddigi fekhelyemről. Nem hiszem el, hogy pont vele kell randiznia.

- Miért mi lesz Harry-vel? – értetlenkedett El.

- Randizni mennek. – ültem fel, mire a lánynak felcsillantak a szemei.

- Nem randi. – dobott meg egy újsággal Cat.

- Ezt mond egy majomnak, az hátha elhiszi. – nyújtottam rá a nyelvem.

*  *  *  *  *  *

- Ezek ők lesznek! - fordultak felém aggódó tekintettel Cat és Eleanor, ahogy ajtók csapódását hallottuk a ház elől.

- Végre! – néztem rájuk csillogó szemekkel. Egy órája szenvedtünk azzal, hogy Caterine-t valami normális ruhába tuszkoljuk, ami lássuk be Eleanor mellett nehéz, mert nem nagyon csípi a stílusom és a ruháimat sem. Végül sikerült megállapodnunk egy barna és krémszínű pántos ruhában és hozzá egy normális „cuki” cipőben. Komolyan elcsodálkoztam rajta, hogy ezek az én ruháim, mert semmi ilyenre nem emlékeztem, hogy van. Úgyhogy amikor a két lány elkezdte felfordítani a szekrényeimet én inkább eldőltem az ágyon és a telefonomon játszottam.

- Dorinda, menj le léci! – nézett rám boci szemekkel Cat.

- Miért pont én? – tártam szét karjaim hitetlenkedve.

- Mert én segítek neki. – magyarázott nyugodtan El. Miután visszafordult bevágtam egy grimaszt, de végül is orrom alatt morogva sétáltam ki a szobámból. Még mindig grimaszolva mentem le a lépcsőn, de az alján megtorpantam.

Styles egy fekete csőszáru nadrágban, fehér pólóban és egy zakóban állt odalent, lábán egy Converse virított. De ami egy apró mosolyt csalt az arcomra az a nyakában lógó repülős nyaklánc volt. Azt még tőlem kapta a 14. születésnapjára, de amióta itt vagyok most láttam rajta először.

- A franc, ki vagy öltözve. – horkantottam fel, mire ijedten kapta rám a tekintetem.

- Találkozóm lesz valakivel. – mondta zavartan.

- És kivel? – egy sunyi mosoly ült számra.

- Izé, tudod, izé nem ismered. – vakarta tarkóját idegesen.

- Tudom, hogy Cat-el mész el. – fontam össze karjaim magam előtt. Arca meglepett volt, ahogy kimondtam a nevet.

- Mondtam neki, hogy ne szóljon neked. – fújtatott mérgesen.

- Hidd el, attól, hogy odaírod, még el fogja mondani.

- Ne veszekedjetek megint! – jöttek a srácok is.

- Ne aggódjatok, kivételesen békés szándékkal jöttem! – tettem kezeim magam elé védekezésképp.

- Hol van a barátnőm? – nézett rám kíváncsian Louis, kezében Eleanor táskáját szorongatta.

- Nem neked kéne tudnod? – kérdeztem vissza.

- Azt mondta ide jön, de nincs sehol.

- Eleanor! – kiáltottam fel, mire egy hangos „mindjárt”-al válaszolt – Azt hiszem megtaláltam. – vigyorogtam Louis-ra, mire az orra alatt pufogott valamit.

- Eleanor és Caterine együtt van fent? – gondolkodott el Liam, mire bólintottam. A srácok csak összenéztek és egy vicces grimasz ült ki arcukra, de megszólalni már nem volt idejük, ugyanis egy cipőkopogása törte meg a csendet. Mindannyian a lépcső tetejére néztünk, ahol az eltűnt barátnő és a szőke szépség állt.

Cat-en a ruha tökéletesen állt, haja lágy loknikban hullott vállára és egy szégyenlős mosoly ült arcán. Lassan lépkedve jöttek le a lépcsőn és egyben megbizonyosodtam: vannak még olyan cuccaim, amiről még én magam sem tudok.

- Hűha. – nyögték ki a srácok és álluk valahol a padlót verte.

- Elég visszafogott voltál kicsim. – ölelte meg barátnőjét Tomlinson.

- Asszem’ Hazza, ha nem lesz a tiéd, magamnak megtartom. – ámuldozott Niall. Felkuncogtam viselkedésén, ahogy csillogó szemekkel nézte a lépcsőn álló, zavarban lévő lányt.

- Nem adom, ő az enyém! - jelentette ki Styles nemes egyszerűséggel, mire a többiek elkezdtek ’Húú’-zni. – Vagyis izé. – jött zavarba, ahogy rájött mit is mondott – Csinos vagy. – mosolygott.

- Dorinda érdeme. Tőle kaptam a ruhát. – lépett mellém.

- Neked vannak normális ruháid? – nézett rám meglepetten Malik.

- Hidd el, még én is meglepődtem rajta. – vontam vállat.

- Mi lenne, ha indulnánk? – szólt közbe Styles és Cat felé nyújtotta jobb kezét, aki felém fordult és szorosan megölelt.

- Köszönöm. – suttogta a fülembe. 

- Leverem rajtad. – öleltem meg kuncogva – Hé, ne felejtsd el ez csak az első randi, vigyázz magadra! – suttogtam, hogy csak ő hallja.

- Megverlek. – húzódott el és összekócolta a hajam.

- Tűnés! - mutattam az ajtófele, mire elfogadta Harry kinyújtott kezét és már el is tűntek az ajtóban.

- Aranyosak együtt. – olvadozott Eleanor. Ajkamba harapva próbáltam visszatartani egyre feltörekvő mosolyomat, helyette inkább megráztam a fejem és felfele vettem az irányt.

*  *  *  *  *  *

Azt tartják, hogy aki éjszaka született az éjszakai bagoly, aki napközben az pedig nappal éber. Én nem tudom mikor születtem, de kifejezetten szeretem, hogy mindkét napszakban elég mozgalmas tudok lenni. De azt hiszem, ez az éjszaka kivétel.

Miután az újdonsült párocskánk elmentek, én feljöttem, lefürödtem és az ágyba bújtam. Nem kellett sok, egyből el is aludtam, de most mégis felkeltett valami, vagy inkább valaki. Álmosan igaz, de ijedten másztam ki védelmet nyújtó menedékemből és fülelni kezdtem. Lentről halk zörgések és kisebb káromkodások szűrődtek fel. Megijedtem, hogy talán betörő van a házban, így felkaptam az ágy alatt lévő baseball ütőmet és azzal a kezemben sétáltam ki szobámból.

Az egész emelet sötétségbe burkolózott, sehol egy aprócska fény sem látszódott, és hangokat sem hallottam egyik szobából sem – Igen, itt Malikéra célzok.

A lépcsőhöz érve lassan lépkedtem le a fokokon, nehogy egy nyikorgás is hallatszódjon. Kezemben az ütőt magasra emeltem, hogyha ütni kell, akkor egyből tudjak. Meglepetésemre a konyhában égett a villany és a falhoz préselődve másztam el odáig. Remegtem, mint egy kocsonya, tenyerem izzadt, ahogy hallottam, hogy a mi kis barátunk a lámpánál babrál, és kifele sétál. Mikor kellőképp kijött a konyhából én az ajtóban vártam és egy nagyot ütöttem a gyomorszájába. Egy nagyot kiáltott fájdalmában, kezéből kiesett valami, ami hangos csörömpöléssel ért földet, végül áldozatunk a földre rogyott.

- A kurva éltbe. – nyögött fel egy nagyon is ismerős hang. Megrémülve oltottam fel a lámpát, ami megvilágítást adott a „betörőre”.

- Zayn? – tettem szám elé kezem és leguggoltam mellé. Hasát szorongatva nyögött nagyokat a fájdalomtól. – Gyere velem. – próbáltam felállítani, ami nem jött össze nagy súlya miatt, így nagy nehezen elvonszoltam a nappaliba. Útközbe azért még lefejelte a falat és az asztalt is, de végül sikeresen lefektettem a kanapéra.

Szemeit összeszorítva és lábait felhúzva szenvedett, miközben oldalát szorította. Magamban már vagy kétszer tuti arcon csaptam magam, azért amit tettem, de nagyon megijedtem.

- Jól vagy? – néztem a szenvedő alanyra, aki még mindig szemeit összeszorítva egy nagyot bólintott. Tudom, nem épp ez volt a legnormálisabb kérdés jelen pillanatban, de jobbat nem tudtam. – Hozok jeget. – álltam fel hírtelen és a konyha siettem. Kétségbeesetten kezdtem el keresgélni valami hideg után a hűtőben, de full üres volt az egész. Ne mondják már, hogy nagy gazdagok és nem jut kajára?

- Nálatok nem szokás bevásárolni? – kiabáltam ki a nappaliba, ahonnan egy nagy nyögés hallatszódott. Mondjuk mire számítottam volna? A fagyasztóban végül egy üres pizzás doboz mögött sikerült találnom egy csomag fagyasztott borsót és azzal siettem vissza. A helyzet azóta nem változott, csak annyit, hogy azóta Zayn már kinyitotta szemeit.

- Ne nyúlj hozzám! – szólt rám, amikor felé hajoltam.

- Hidd el, ettől jobb lesz. – mosolyogtam rá, majd óvatosan pólója aljához nyúltam és felhúztam a kis textil darabot. Az oldalán egy óriási piros folt volt az ütésem helyén. Szám elhúzva tettem a jeges zacskót a foltra, mire szegény srác felszisszent.

- Honnan van neked baseballütőd? – nyögte ki nagy nehezen.

- Betörők ellen mindig jól jöhet. – vontam vállat, majd a kanapé kartámlájára ültem le.

- Betörő? – nézett rám meglepetten.

- Azt hittem, hogy az vagy. – húztam el a szám – Máskor ne motoszkálj az éjszaka közepén a sötétben, a konyhában, főleg ha velem vagy egy házban. – nyújtottam rá a nyelvem.

- Á, szóval én vagyok a hibás?! – nevetett fel, de a vége egy morgásba torkollott.

- Nem ezt mondtam, de igen! – bólintottam helyeslően, mire szemeit megforgatta és nagy nehezen ülő helyzetbe tornázta magát, így egymással szemben ültünk.

- El kéne menni az ügyeletre. – néztem az oldalára, ahol bőre kezdett belilulni.

- Holnapra semmi baja nem lesz. – vont vállat – Viszont nagyobb gondom is van. – nézett rám kétségbeesetten. Megijedtem, hogy valami mást is csináltam, mire kinyögte. – Éhes vagyok, és a maradék kajánk is a földön landolt. – bagoly szemekkel néztem rá, hogy neki jelenleg tényleg ez a legnagyobb problémája? Egy bazi nagy lila folt lesz holnapra az oldalán, de őt a kaja foglalkoztatja jelenleg? Szerintem esés közben a fejét is beüthette.

- Már nem azért, de gazdagok vagytok a hűtőtök meg üresek. Ez hogy lehet? – néztem rá értetlenül.

- Mindig be van osztva, hogy melyik héten ki fog bevásárolni. – vont vállat.

- Most kinek kell?

- Nekem. – zavartan nézett el másfele – Napközben valahogy nincs időm elmenni, mert mindig közbe jön valami, plusz még a rajongókkal se nagyon akarok összefutni, mert az még 1 óra minimum, este meg semmi kedvem egy boltot látogatni. – magyarázta meg a dolgokat.

- Van ez így. – álltam fel és a konyhába sétáltam vissza. A szekrényekben kezdtem el kutakodni, de semmi normálist nem találtam, csak lisztet, élesztőt és cukrot. Nekik milyen ilyenféle cucc? Nem azért, de egyikőjükből se nézem ki, hogy unalmában nekiáll sütögetni.

- Süthetnénk is. Nem gondolod? – lépett mellém Zayn. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, hogy mit is szeretne.

- Este tízkor majd pont sütögetni fogok neked. – forgattam meg szemeim. Semmivel nem lehetne rá venni arra, hogy süssek valamit, pont neki és pont vele.

*  *  *  *  *  *

- Vidd innen, hallod? – kiabáltam Zayn-re, ahogy a kezében lévő lisztel közeledett felém, egy gonosz mosollyal a száján.

- Most miért? –nézett rám szomorú kiskutya pofival. Nagyon is aranyos látványvolt, olyannyira, hogy míg én az arcával voltam elfoglalva ő addig egy marék fehér port szórt az arcomra.

- Meghalsz Malik! – sepertem ki szemeimből a lisztet, majd magam mellől felkapva egy zacskó cukrot kezdtem el kergetni vele a házban. Körbeszaladgáltuk vele a házat és még a szobákban is hagytunk egy kis nyomot. Nem tudom, hogy sikerült ennyi mindent szétdobálni, de volt cukor, liszt, vaj(?), kávé és csoki darabok is mindenfele. Nem zavartattam magam vele, ugyanis az felejtős, hogy én ezt összeszedjem.

- Megvagy! – ugrottam Malik hátára, mire a kanapéra dőlt el. Megfordítottam magam alatt így csípőjén ültem és egy kis olvadt csokit kentem szét arcán.

- Ez nem ér! – fogta le kezeimet.

- Nincsenek szabályok. – vontam vállat és erőlködtem, hogy tovább kenjem, de nem sikerült. Helyette fordított helyzetünkön, így én kerültem alulra és ő ült csípőmön. Bár azt hozzá teszem, hogy fogalmam sincs, hogy sikerült összehoznia ilyen kicsi kanapén.

- Nyertem! – nézett le rám, arcára egy félmosoly kúszott. Szemei szüntelenül arcomat járták körbe és minden egyes kis részletet megnézett rajtam. Én sem haboztam, arcát kezdtem el tanulmányozni.

Mosolya tökéletes volt, az apró gödröcskék látszódtak arcán, ami csak még szexibbé tették. Haja kicsit kócosan állt, de ezt tette őt tökéletessé. Arca kicsit borostás volt, ami egyben rosszfiússá varázsolta őt, de egyben egy nagyon észbontó kamasz srácot is magam előtt láttam. De kétség kívül a szemei voltak azok, amik teljesen elvarázsoltak. Mogyoróbarna szemei úgy csillogtak, akár egy smaragd és sok mindent ki lehetett olvasni belőlük. Volt ott harag, fájdalom, szerelem és büszkeség. Teljesen elvesztem bennük és az se tudtam volna megmondani jelen pillanatban, hogy fiú vagyok-e vagy lány.

A jelenbe az hozott vissza, hogy észrevettem, hogy a rajtam ülő kreolbőrű srác arca egyre közeledett felém, közbe a szemkontaktust nem szakítottuk meg. Teljesen lefagytam, levegőt is elfelejtettem venni. Alig volt már öt centi köztünk, amikor behunytam szemeim és vártam. Vártam mi fog történni, vajon tényleg megteszi e. És bekövetkezett az, amitől féltem.

Ajkait enyémekre nyomták és egy lágy csókot leheltek rá. Már ez is édes volt, mint a méz, de hirtelen, mint egy áramütés úgy jutott eszembe minden.

Megjelent előttem Harry arca, a többi fiú, Eleanor, Danielle és Catarine. De ami a legmeglepőbb volt, az Perrie arca. Eszembe jutott minden, amit mondtam rá és az öt srácra. Nem kedvelem Perrie-t, de nem akarom így megbántani. Nem akarok senkinek magyarázkodni, senkinek a véleményére nem vagyok kíváncsi és senki agymosását sem szeretném végig hallgatni. Tudtam, hogy cselekednem kell, mielőtt még késő lenne. Zayn kezei már csípőmet szorították, amikor egy hirtelen mozdulattól vezérelve lelöktem magamról. Egy nagy nyögés jelezte, hogy földet ért és káromkodott valamit az orra alatt.

- Majd takaríts fel! – adtam ki az utasítást, zavartan álltam fel eddigi fekhelyemről és indulni akartam az emelet felé, amikor egy kéz rántott vissza. Nagy erővel csapódtam Zayn csupasz mellkasának és kényszerített, hogy szemeibe nézzek.

- Miért csinálod ezt? – túrt arrébb egy hajtincset arcomból.

- Nem tudom, miről beszélsz. – fordítottam el fejem arcáról.

- Erről a hirtelen változó hangulatváltozásaidról. – állam alá nyúlva fordította maga felé fejem  - Az egyik percben még tök klassz csaj vagy, humoros, el lehet veled hülyéskedni, mire a következőben  már bunkó vagy és mindenki érzésein átgázolsz.

- Ez vagyok én. – vontam vállat.

- Nem! Te az első vagy! – szemei őszinteségtől csillogtak.

- Nem ismersz, szóval ne ítélkezz rólam! –hangom egy kicsit fenyegetőbb volt, min amilyenre terveztem.

- Te se ismersz minket, mégis elítélsz mindnyájunkat.

- Mert nekem okom van rá, és tudom, milyenek vagytok. – kaptam ki csuklóm erős kezei közül.

- Milyenek? – emelte fel hangját és kezdett egyre idegesebb lenni.

- Nem vetted még észre?  - fejét nemlegesen rázta meg – Két külön világban élünk. Ti gazdagok vagytok, lányok milliói rajonganak utánatok, bármit megtehettek, mert akárhogy sikerül ti jártok jól, míg én? Itt kell rohadnom veletek egy házban egész nyáron, csupán azért mert nem vagyok tökéletes gyerek. Látod ez a különbség köztünk! És ne gyere nekem azzal, hogy próbáltok segíteni nekem, mert nem érdekel! Magasról teszek rátok, mert az a célotok, hogy kibékítsetek Styles-al! – kezdtem el kiabálni, szemeim csípték a könnycseppek és a bejárati ajtó nyitódását is hallottam.

- Meg lehet oldani, ha nagyon szeretnéd! – lépett egyet közelebb Zayn, mire én hátráltam.

- De pont ez az, hogy én nem szeretném. Nem tudom mi olyan nehéz ebben, hogy felfogjátok, hogy én utálom Harry Styles-t, és utálni is fogom. Lehet, hogy nektek van baj a felfogásotokkal, vagy nem tudom. Nem akarok vele kibékülni, nem akarok vele jóban lenni. És tudod miért? Azért mert mindent tönkretett. Ő, tett tönkre! – arcomon egy könnycsepp gördül végig.

- Akkor legalább annyit engedj, hogy mi barátok legyünk.  – szólalt meg Liam. Ijedten fordultam a hang irányába. Az ajtóban ott voltak mindannyian, köztük Cat és Harry is. A göndör hajú srác fejét lehajtotta, ahogy észrevette, hogy őt nézem.

- Nem fogom egyikőtöket sem közel engedni magamhoz. – ráztam meg a fejem.

- Miért? – Eleanor hangja tele volt kétségbeeséssel, nem sok kellett hozzá hogy elsírja magát.

- Mert mindig azok okozzák a legnagyobb fájdalmat, akiről soha nem gondoltad volna. – szemeimből már patakonként folyt a könny. Harry felemelte a fejét és neki is könnyesek voltak szemei. Legszívesebben odarohantam volna hozzá és a nyakába borultam volna, ott sírtam volna ki magam, de nem tehettem. És hogy miért? Mert igaz ő tudod volna a leghamarabb megvigasztalni, de nem tehette meg, mert miatta sírtam. Miatta voltam már nem egyszer idegileg a padlón. Miatta! És ő még csak nem is tudja.

Gyorsan felszaladtam a szobámba, egyenesen a fürdőmbe az ajtót magamra zártam. Lassan csúsztam le a fehér fa ajtón és zokogni kezdtem. Miért kell ezt csinálniuk? Miért nem lehet csak békén hagyni? Zayn ha nem csókolt volna meg, akkor minden normális lehetne. De miért kellett neki megcsinálnia? Más esetben simán belementem volna, de ő más volt. Ő Styles barátja és nem csinálhatom ezt vele. Sokszor volt már egyéjszakás kapcsolatom, de vele nem tudtam volna megcsinálni. Tudom, hogy Josh-al is lefeküdtem, de neki legalább nem volt barátnője – remélem. Mindig is utáltam azt a gondolatot, hogy egyszer miattam menjen szét valaki kapcsolata. Soha nem akartam, hogy én legyek az a bizonyos harmadik. Igaz, most megszabadulhattam volna a hercegnőcskétől, de nem lettem volna képes, mert tudom, hogy mélyen bennem még él a régi énem, de ő soha többet nem fog a felszínre törni, abban biztos vagyok.