16. Egy váratlan fordulatot vett este

Sziasztok ismét:D Gondoltam ha már a másik blogomba is felkerült a rész, akkor már ide is felteszem:D Remélem tetszeni fog, és komolyabb hozzáfűznivalóm sincs, csak annyi, hogy KOMIZZATOK!!:)

A házhoz közelítve a lányok egyre jobban kezdtek aggódni és félni, hogy milyen lesz a viszontlátás öröme. Nem is attól féltek, hogy ott lesz még 4 tök idegen fiú, hanem Harry-től. Komolyan ezek sem normálisak.

- Ezt nem fogjuk tudni, így bevinni. –rázta a fejét lemondóan Ronnie.

- A boltnál sokkal egyszerűbb volt. – tettem le a szatyrot, mert vágta a kezem.

- Mivel ott volt bevásárlókocsi. – forgatta meg szemeit Mina.

- Van benne valami. – vontam vállat. – Hívok segítséget. – indultam el az ajtó fele. Tulajdonképpen gőzöm nem volt, hogy kitől kérhettem volna segítséget, úgyhogy csak úgy mentem. Az ajtón belépve, egyenesen a nappaliba vettem az irányt, mert onnan jöttek a nevetések. Belépve a helységbe azt hittem, hogy dobok egy hátast. Az öt srác, a barátnőik és még az egyetlen számomra idegen srác ép nagyban X Box-oztak. Ezzel nem is lett volna nagybaj, de pont táncoltak, és hát a tudásuk nem épp profi.

-  Khmm. - köszörültem meg a torkom kissé hangosabban a kelleténél, mire mindannyian egy emberként fordultak felém.

- Szia Do. – intett El. – Nem csatlakozol? –mutatott a játékra.

- Nem kösz. – ráztam meg fejem. – Viszont, Horan, vagyis Niall. – néztem az említettre, aki kíváncsian nézett rám – Tudnál segíteni?  Légyszi. –tettem hozzá gyorsan. Meglepődve nézett rám.

- Persze. - nézett zavartan a többiekre, majd felállt és elindult felém. Lassan elindultam kifele, mögöttem a szöszi srác. Az ajtón kilépve megcsapott a hűvös londoni este, így kicsit megborzongva sétáltam el a kocsiig. – Neked van kocsid? – nézett végig a fekete Range Rover-en.

- Itt nincs. –húztam el a szám. Kíváncsian néztem körbe, hogy hova lettek a lányok, amikor hirtelen a kocsi mögül előléptek, ezzel okozva egy kisebb szívbajt a mellettem álló srácnak.

- Anyád. – tette szívére a kezét Horan.

- Köszi, jól van, szerintem már pihen. – válaszolt vigyorogva Mina.

- Azt hittem, hogy leléptetek. – néztem rájuk.

- Nincs az a pénz. – rázta fejét Ronnie, amin csak elmosolyodtam.

- Ja, igen. – kaptam észbe, ahogy észrevettem, hogy Mina és Horan nagyon nézik egymást. – Niall ők itt Ronnie és Mina. – mutattam a két lányra – Lányok, ő pedig itt Niall. – mutattam a srácra. 

- Jó végre a keresztnevem hallani a szádból. – bólintott elismerően a szóban forgó, amin csak felnevettem.

- Ne szokj hozzá. – vontam vállat – Akkor segítesz? – néztem rá boci szemekkel, mire csak bólintott – Ezeket kéne felvinni a szobámba. – mutattam a kocsiban található hat szatyorra.

- Mert a legkisebb is számít, Tesco. – kezdett el énekelni, amin a lányokkal csak nevettünk. Végül sikerült összeszednie a szatyrokat, a kocsit lezártuk és elindultunk befele.

Szerencsére még mindig a nappaliban voltak a többiek, aminek csak örülni tudtam. Az ír srác felvitte a szobába a cuccokat, míg a két lányt megállítottam a boltívnél, hogy ne vegye észre őket senki én pedig besétáltam hozzájuk.

- Hova lett Niall? – nézett mögém Liam kíváncsian.

- Oda adtam az űrlényeknek. – vontam vállat.

- Mit csináltál vele? – aggodalmaskodott tovább Zayn.

- Mégis miből gondolod, hogy csináltam vele valamit? – húztam fel egyik szemöldököm kíváncsian, közbe a szekrényhez sétáltam és az ott lévő dolgokat nézegettem.

- Először is bejöttél és tök normálisan viselkedtél, aztán kedvesen elhívtad szegény srácot és most egyedül jöttél vissza. – érvelt.

- Mondom elvitték az űrlények. – néztem körbe rajtuk. – Amúgy fent van. – vontam vállat unottan.

- Mit szeretnél? – tért rá a lényegre Styles. Elvigyorodtam, hogy ennyire kiismert már ilyen rövid idő alatt. Kicsit halogattam még a választ, hogy ezzel is jobban idegesítsem, közbe felkaptam egy díjat a polcról és azt kezdtem el nézegetni.

- Ugye nem gond, hogy meghívtam két személyt magamhoz? – válaszoltam végül, de még mindig a kis szobrocskát nézegettem: „Brit Awards 2012” olvastam el magamban a felíratott.

- Hogy mi? – szólalt meg idegesen. – Dorinda, hogy képzeled, hogy idegen pasikat hívsz meg ide? – akadt ki.

- Főleg kettőt. – tette hozzá Danielle.

- Egy nem idegenek. – tettem vissza a szobrot a helyére – És kettő. Ki mondta, hogy fiúk? – néztem rájuk egy sunyi vigyor kíséretében. Álluk a padlót ütötte és nagyokat pislogva néztek rám.

- Lezbi parti? – szólalt meg csillogó szemekkel a hosszú hajú srác, mire Liam nyakon csapta. Értetlenül néztem rá, hogy ennek vajon milyen hiányai lehetnek.

- Minden világosabb lesz, ha meglátjátok őket. – néztem Harry szemébe, számon egy gonosz mosoly ült. – Lányok gyertek be. – szóltam ki a két lánynak, akik egyből bejöttek és mellém álltak, kezeiket maguk előtt összefonták és úgy néztek a többiekre. – Nos, bemutatom nektek Ronnie-t és Mina-t. Lányok ő itt Eleanor és Danielle. – mutattam a két barátnőre, akik mosolyogva intettek. – Az gőzöm nincs kicsoda. – mutattam a hosszú hajúra – És ők pedig… - hagytam félbe mondatott és Styles szemébe néztem, aki megsemmisülve nézett maga elé.

- One mr.Tökéletesbandanekünkmindentszabad Direction. – fejezte be helyettem a mondatot Mina.

- Jó újra látni Styles. – nézett Ronnie az említettre, aki csak nagyot nyelt és zavartan nézett rám.

- Mondtam már, hogy azért imádom őket, mert ők is utálnak titeket? – vigyorogtam büszkén. – És ha most megbocsájtotok, mi mennénk. További jó szórakozást! – intettem mosolyogva és elkezdtem kifele tolni a lányokat.

- Hé, Do sokkal jössz nekem. – jött velem szembe Niall.

- Nagy leszek, meghálálom. – néztem rá hálásan.

- Elég egy főzés. – nézett rám boci szemekkel. – Csak ne olyan legyen, mint múltkor Tommo-nak. – tette hozzá elgondolkodva.

- Szerintem vicces volt. – néztem vissza az említettre, aki csak egy gyilkos pillantást lövellt felém.

- Az volt, de ne tudd meg mik történtek utána. – simította hasára a kezét.

- Na, jó Horan, részletes beszámolót nem kérünk. – tettem kezem mellkasára. – Kösz még egyszer. – mosolyodtam el és egy hirtelen ötlettől vezérelve egy puszit nyomtam arcára. – Jó éjt Niall. – siettem fel a lépcsőn, ahol a Mina-ék már vártak.

- Azt hittem le is kapod. – bökött oldalba Ronnie.

- Aranyos srác, de nem az esetem. – húztam el a szám – Gyertek. – biccentettem fejemmel az ajtóm fele és lassan benyitottunk. A kupi még ugyanúgy ott volt, de nem szégyelltem, hisz a barátnőim vannak itt.

- Ahhoz képest, hogy milyen rendmániás voltál másfél évvel ezelőtt, most, a szobád egy háborús övezet. – nézett körbe Ronnie.

- Változnak az idők, vele változok én is. – zártam be mögöttem az ajtót.

- Neked van egy szekrényed. – nézett Mina csillogó szemekkel a gardróbomra, ami az egyik falat teljesen beterítette.

- Még szerencse, mert akkor még nagyobb kupi lenne. – dőltem le az ágyra.

- Milyen cuccaid vannak neked. - vett ki egy szegecses cipőt Ronnie, amit csillogó szemekkel nézett.

- Még csak a felét sem láttad, hidd el. – nevettem fel.

*  *  *  *  *  *

- Adam tuti ki fog nyírni ezért. – néztem Ronnie tükörképére.

- Hidd el, ennyiért még nem. – nyugtatott mosolyogva.

- De, amúgy egész jó lett. – emelt fel egy tincset Mina, Ronnie hajából.

- Elmondhatjuk, hogy most már ebben is hasonlítunk. – nevettem fel és túrtam bele szőke hajába, aminek végei rózsaszínűek lettek.

- És még sok másban. – nézett rám egy sunyi vigyor kíséretében és tovább szárítottuk új haját. Miután alaposan szétnéztek a szobámba és megtalálták a hajfestékem, Ronnie-nak lett egy olyan ötlete, hogy fessük be az ő haját is, de csak a végét. Kicsit vonakodva igaz, de belementem, amire azért az egy üveg bor is rásegített.

Nem sokkal múlt el éjjel tizenegy, amikor a chips, a gumicukor és a csokik fele már eltűnt és a jégkrémnek akartunk neki állni, de sajnos evőeszközt nem hoztunk fel, így muszáj voltam lemenni egyért. Az egész ház sötétségbe burkolózott, csak néhány elég fura hang hagyta el Malik szobáját. Gondolom nem ő ad ki női hangokat, úgyhogy csak egy fintorral siettem el onnan, mert nem voltam kíváncsi a szőkeség nyögéseire. A lépcsőn leérve először a nappaliba mentem megnézi ki van ott, mert a tv fénye megtörte a sötétséget.

Egy égnek állt haj látszódott ki a kanapé háttámlája mögül és megnyugodtam, hogy nem Harry az. Lassan elkezdtem osonni a titokzatos idegen mögé, aki csak unottan kapcsolgatta a tv-t, kezében egy sörrel.

- Látom, nagyon izgalmas filmek vannak. – támaszkodtam a kanapéra, fejéhez közel.

- Anyád. – ugrott egyet ijedtében Horan, amin csak nevetni tudtam. – Komolyan, ti meg akartok ölni engem? – nézett rám hitetlenkedve.

- Elgondolkoztunk már rajta. – válaszoltam gondolkodó fejet vágva.

- A világ szegényebb lenne egy ilyen helyes sráccal. – mutatott arcára – Gonoszak vagytok. – szűkítette össze szemeit.

- Chhh, hagyjad már. – legyintettem nagyképűen. – Amúgy hogy-hogy ilyenkor ide lent? – néztem rá értetlenül.

 - A szomszédságom kicsit hangos. – forgatta meg szemeit és tudtam, hogy Malik-ékra céloz.

- Nem lehet jó neked.

- Már megszoktam. – vont vállat – Tudod, amikor ezt csinálják akkor én lejövök, itt alszok a kicsit se alvásra tervezett kanapén, másnap nyavalygok a nyakam és a hátam miatt, és minden rendben. – eresztett el egy mosolyt. Arca szomorú és nyúzott volt. Komolyan nem értem, hogy, hogy lehetnek ilyen tahók azok ketten, hogy nem veszik észre, ahogy Niall szenved. Nekik csak az a fontos, hogy egymásnak örömet okozzanak? Undorítóak.

Nem mondható el rólam az utóbbi másfél évben, de megsajnáltam szegény srácot. Ahogy bánatos képpel nézett valami hülye műsort és beleivott italába a szívem szakadt meg. Lehet, hogy ebbe a hirtelen érzékenységembe bele szól a női problémáim is, de nem volt szívem így itt hagyni egyedül.

- Nincs kedved csatlakozni hozzánk? – kérdeztem félve, mire a szájához emelt innivaló megállt a kezében és hitetlenkedve fordult felém. Próbáltam összehozni egy mosolyféleséget, de szerintem inkább lett egy grimasz.

- Nem akarok zavarni. – rázta fejét, ahogy végiggondolta kérdésem.

- Ha zavarnál nem hívtalak volna. – mosolyodtam el. – A lányok kedvelnek. – suttogtam, de tudtam, hogy meghallotta. Nem füllentettem, tényleg azt mondták, hogy rendes srác és hogy őt szívesen megismernék.

- Ezt csak azért mondod, hogy menjek.

- Niall ne szórakozz már. – kuncogtam fel - Tényleg kedvelnek és én is. – motyogtam zavartan, mire egy hatalmas vigyorral nézett rám. – Túlzásokba azért ne ess. - löktem el fejét mosolyogva.

- Miért? –nézett rám értetlenül.

- Más vagy, mint a többiek. Te nem vagy elszállva magadtól és rendes srác vagy.  - mosolyogtam rá.

- De ha megismernéd őket…. –kezdett bele mondanivalójába, de félbeszakítottam.

- De nem akarom megismerni őket! Nem egy világban élünk, szóval közünk sincs egymáshoz. – vontam vállat. – Nos, akkor csatlakozol?  - tereltem a témát.

- Rendben, de felelősséget nem vállalok. – mosolyodott el. Kikapcsolta a tv-t, összeszedte a telefonját, fülesét és az alvós cuccát és felment a szobába, ahogy felküldtem. Remélem a csajok nem fognak nagyon meglepődni.

Lassan csoszogtam be nyuszis mamuszomba a konyhába, felkapcsoltam a villanyt és kanalak után kezdtem el keresgélni. Megnéztem vagy 6 fiókot, de persze, hogy az utolsóban kellett lenniük. Örömittasan vettem magamhoz hat darabot, visszatoltam a fiókot és megfordultam.

Harry állt tőlem egy lépésnyire, amitől megijedtem és sikítottam egyet. Szívem hevesen kezdett el verni az ijedségtől, a légzésem is megszaporodott. Nem hallottam, ahogy ide jött volna, ami még jobban megrémisztett.

- Miért hoztad ide őket? – nézett szemembe és még egyet lépett felém, így teljesen nekem simult és megéreztem azt az undorító tömény illatot.

- Mennyit ittál? - fintorodtam el.

- Kérdeztem valamit. – nézett rám mérgesen.

- Nem tartozom neked magyarázattal. – néztem szemébe és próbáltam elcsusszanni mellőle, de hirtelen bal csuklóm után nyúlt és szembe fordított magával.

- Igenis sok közöm van, mert nálam laksz és én vigyázok rád.  – szemei szikrákat szórtak és erősen nyomott a konyhaszekrénynek.

- Tudtom szerint ez nem csak a te lakásod. – grimaszoltam.

- Kuss! – emelte fel a hangját és még erősebben szorított a szekrényhez, ami már így is elég fájdalmas volt, mert a csípőcsontomat nagyon dörzsölte és a csuklómat még jobban megszorította.

- Engedj el! – szűrtem ki idegesen fogaim közt, ügyelve arra, hogy hangom ne csuklódjon el a kéztető sírástól.

- Nem, amíg nem válaszol! – fogta meg most már mindkét kezem és erősen megszorította azokat.

- Harry, ez fáj! – néztem rá könnyes szemekkel. Gyűlöltem ezért, amiért így viselkedik. Azt kívántam bárcsak egy rossz álom lenne az egész. Miért kell még jobban megutáltatnia magát?

- Válaszolj! – nyomott neki teljes erőből a bútorzatnak.

- Engedd el! – szólt egy fiú hang mögüle kicsit se nyugodtan, de az engem fogságban tartó srác nem mozdult. – Harry, engedd el! – rántotta el előlem Niall.

- Te ebbe ne szólj bele! – mordult rá indulatosan szegény srácra.

- Ez az én lakásom is, szóval azt csinálok, amit akarok. Mi a jó büdös franc ütött beléd, te idióta? – kezdte el kiosztani haverját a szőkeség.

- Csak kérdeztem tőle valamit.  – morogta fürtöske.

- Beszélgetni nem úgy szokás, hogy a falhoz nyomod és a csuklóját szorítod! – kiabált rá a srác. Könnyeim feltöröltem arcomról és összeszedve minden erőmet megszólaltam.

- Gyere velem. – markoltam bele Styles felsőjébe, és magam előtt tolva kezdtünk el menni a nappali felé.

- Dorinda, mit csinálsz? – jött utánunk Horan.

- Kijózanítom. – válaszoltam idegesen, ahogy a terasz ajtót nyitottam ki és azon is kitoltam a részeg gyereket. Ő akarta, hogy lesüllyedjek erre a szintre, szóval most vállalja a következményeit.

- Miért hoztad ide? – tette fel újra a kérdést Styles, most már a medence szélén, bár ő ezt nem láthatta, mert háttal állt annak.

- Tényleg tudni akarod? – néztem szemébe, mire egy nagyot bólintott – Azért, hogy emlékeztesselek valamire, de te képtelen vagy rá. – ráztam a fejem lemondóan – Most pedig, jó éjszakát Harold! – mondtam undorral a hangomban, majd egy nagyot löktem mellkasán, a következő pillanatban pedig egy csobbanás követte tettemet. Fulladozva jött fel a víz tetejére, de ez sem tudott érdekelni. Megfordultam és felsiettem a teraszra, ahol Horan állt nevetve.

- Mi van? – mosolyodtam el zavartan.

- Ezt a módszert fogom legközelebb használni. – nevetett tovább, mire megforgattam szemeim.

-  Menjünk. – biccentettem a nyílászáró felé. Lassan besétált előttem, utána én és hátranézve láttam, ahogy Harold drága próbál kimászni a vízből, de folyton visszacsúszott. Szánalmasan néztem rá, hogy, hogy került ilyen mélyre, majd az üvegajtót behúzva, elfordítottam benne a kulcsot.

- Biztos jó ötlet ez? – fordított magával szembe Niall.

- Ez még meg sem közelíti azt, amit kapni fog tőlem az egész nyár folyamán. – motyogtam mérgesen, de aztán eszembe jutott valami. -  Köszi, hogy segítettél. - néztem szemébe hálásan, mire elmosolyodott.

- Erre vannak a barátok.  – ölelt magához. Szorosan viszonoztam a kedvességét, mert tudom, hogy nagyon sokat köszönhetek neki. Ha akkor nem jön be, akkor nem tudom mi történt volna. Tudom milyen Harry, ha részeg és mérges is egyszerre. Előjön a sötét oldala, ami egy kicsit sem kellemes. Mintha akkor egy teljesen más személyiség lenne.

Végig gondolva az egészet rájöttem, hogy még ennél is jobban megutáltam Harry Styles-t! Bárki is akar, majd tenni ellene, ezek után már soha nem fogok neki megbocsájtani. Olyan mélyre ásta magát a szemembe, amiből lehetetlenség kimászni.

Nem elég, hogy elrontotta az estét, de még egy dologra felnyitotta a szemem. Végleg eltűnt a régi Dorinda Jordan!  Helyette a még ennél is rosszabbat fogja kapni! És ez ellen senki nem tehet, már semmit!