Készítettem egy új vidit a történethez! Remélem tetszeni fog! :)
Ez az életmód így ment egy egész hétig, amikor egy nap Perrie beállított a házba, és a nyakamba borított egy vödör jeges vizet. Akkor őrültek módjára kezdtem el vele veszekedni, de nem hagyta magát, és a fürdőbe ráncigált, ahol kaptam tőle egy hideg zuhanyt. Ott és akkor viszont eltört a mécses nálam és sírni kezdtem. Szinte az egész délutánt átsírtam az ő vállán. Ott maradt velem, ő lett a lelki társam. Adott néhány jó tanácsot, aminek köszönhetően sikerült egy kicsit összeszednem magam. Tudtam, hogy ezen túl bármikor számíthatok rá, mert ő segíteni fog nekem bármiről is legyen szó. Ő lett a támaszom, akitől este hét órakor barátként búcsúztam.
Bármennyire is szerettem volna, nem maradhatott tovább. Ebben az időpontban ismét megtelt a ház néhány hanggal és személlyel. Ők voltak a barátnők, név szerint Catarine, Danielle és Eleanor. Minden este itt voltak, mert próbáltak vigyázni rám, nehogy valami hülyeséget csináljak. Ez általában nem nagyon jött be nekik, mert mindig leléptem bulizni, így hagytam, hogy ők hármasban legyenek. Remegő lábakkal léptem le a lépcsőn és hallgatóztam egy picit. Akkor sikerült megtudnom, hogy Catnek sikerült állást találnia. Boldog voltam, de mégis féltem. Olyanokat kiabáltam a fejéhez és Eleanoréhoz, hogy arra számítottam, hogy soha nem fognak nekem megbocsátani, de nagyot tévedtem! Amikor megjelentem a nappali bejáratánál Cat sírva ölelt magához, úgy, ahogy a másik két lány is. Szipogva kértem bocsánatot tőlük, és egész este ez ment. Átbeszéltük az éjszakát, és egy komoly elhatározásra jutottunk: újra a régi leszek!
Az egész terv amit elképzeltünk, sokkal nehezebben haladt, és nehezebb volt. Sok olyan dolog volt a listán, amit én nem szerettem volna megcsinálni. Ilyen volt a frizuraváltásom is. Annyira hozzám nőtt a rózsaszín haj, hogy nem szívesen váltam meg tőle. Nehezen tudtam csak a fodrásznak megengedni, hogy a halvány tincseimet sötét, már-már fekete barnára fesse be. Habár, ez már hasonlított ahhoz a színhez, ami eredetileg volt, de mégis pár árnyalattal sötétebb lett. De azt hiszem ezen hamar túltettem magam, de azon a 'csajos programon', amit Elszervezett, azon elvéreztem. Egy teljes nap ráment arra, hogy egy szépségszalonban teljes kezelést kapjunk. Volt benne masszázs, manikűr-pedikűr, szauna, szolárium, iszappakolás és minden ehhez hasonló szépítő beavatkozásokon kellett átesnem, ugyanis El ezekben a dolgokban olyan, akár egy éhes tigris. Nem fogadja el a nemleges választ.
A harmadik nap már egy kicsit jobban tetszett, ugyanis vásárolni mentünk. Imádtam új dolgokat venni, de most sem az lett, amit én szerettem volna. A ruhatáram teljes egészében le lett cserélve. Most nem vehettem semmilyen vagány dolgot, ami meghökkentő lehetne mások számára. Visszafogott ruhadarabok kerültek a szatyrokba, ami az új-régi énemet jelképezték. A ruhák mellett cipők és kiegészítők is helyet foglaltak a tasakokban. És most hálát adtam Istennek, hogy a kártyáimon volt pénz, de még így is valamit a lányoknak kellett fizetniük.
A negyedik napra már totál hulla voltam, de a legrosszabb még csak most jött. A régi ruháimat ki kellett válogatni, és az újakat be kellett pakolni. A házban a káosz uralkodott, minden négyzetméteren az én cuccaimat lehetett látni. Az emelet és a földszint is a ruhák uralma alatt állt, és nem voltam biztos, hogy ezeket sikerül eltüntettük addigra, mire a fiúk haza érnek. Nos, a fiúk.... nem beszéltem egyikőjükkel sem, de szerintem így volt jó. Le kellett nyugodnom és tiszta fejjel kellett gondolkoznom. Igaza volt Harrynek, amikor azt kívánta, hogy bárcsak meghaltam volna. Nem szabad azt az életmódot tovább folytatnom, így eleget tettem Hazza kérésének: a folyton bulizós, nagyszájú, beképzelt Dorinda Jordan meghalt. Újra kell kezdenem mindent, ami nem lesz egyszerű. A srácok szerintem nem fognak egy hamar megbocsátani nekem, hisz nagyon sok mindent tettem ellenük - főleg Louis ellen -, de remélem egy nap már csak nevetni fogunk ezen az egészen. A lányok részéről is nagyon nagy szívesség volt, hogy amikor a fiúkkal beszéltek telefonon és rólam kérdeztek, terelték a témát, vagy csak simán kijelentették, hogy nem hajlandóak beszélni rólam. Hálás voltam érte, mert nem szeretném, hogy hamarabb megtudják, mint hogy látnának. Meglepetést szeretnék okozni nekik, és van egy olyan érzésem, hogy fogok is.
Harry szemszöge:
Azaz idő, amit a srácokkal Amerikában töltöttem, csigalassúsággal
telt, és még az sem tudott felvidítani, hogy az iCarly-ban forgattunk.
Egyszerűen nem tudtam másra gondolni csak Dorindará. Féltem, hogy valami
hülyeséget fog csinálni, és az volt a baj, erre még olaj volt a tűzre, hogy
Dani, El és Cat sem volt elárulni semmit a rózsaszín ördögről. Akárhogy
nyaggattam őket, ők annál hamarabb csapták rám a telefont. Tényleg nagyon jól
esett, főleg a barátnőmtől.
Az utunk úgy szólt, hogy két hétig leszünk a Nagy Almában, de ezt mi egyszerűen lerövidítettük 11 kerek napra. Három nap ide vagy oda nem mindegy? Úgyis csak pihennénk, azt meg otthon is lehet, akkor meg felesleges maradni. A haza úton idegesen doboltam a repülő ablakán, amivel a többieket az őrületbe kergettem, de nem tudtam mit csinálni. Féltem mi lett Doval.
A kocsiutat már egy kicsivel nyugodtabban tettem meg, mert tudtam, hogy nem sok kell ahhoz, hogy végre otthon legyünk. Ahogy az autó leparkolt a ház előtt, gyorsan pattantam ki, és megkönnyebbültem, hogy végre megérkeztünk.
- Mindenhol jobb, de a legjobb otthon! - Niall nagyot szippantott a levegőből, ahogy mellém állt. A többiekkel együtt helyeseltünk, mert ez tény és való. Nyugodt nézelődésünket, és pakolásunkat egy hangos sikítás zavarta meg. Ijedten egyenesedtem fel, és a többiekre néztem. Ők is hallhatták a lány sikolyt, ugyanis elkerekedett szemekkel néztünk egymásra, majd a házra. Onnan jött az éles hang, és egy emberként kezdtünk el rohanni a kapun befele, majd az ajtón szinte keretestül berontottunk.
Megdermedtünk, amikor a küszöbön belépve nagy halom ruha kupacokba ütköztünk. Bármerre néztünk mindenhol ruhadarabok és cipők hevertek. Úgy nézett ki az egész földszint - már amennyit láttunk belőle az ajtóból -, mint ahova egy meteorit csapott volna be. Olyan volt, mint a Playboy villa.
- Ti hogy kerültök ide? - Danielle meglepődött hangja tudósította bennünk, hogy jó helyen járunk, és ez a saját házunk.
- Ennyire azért nem kell örülni. - Liam homlokát ráncolva lépett előre és barátnője felé közeledett, a lány azonban félve nézett össze a mellette álló Eleanoral.
- Lányok, hol vannak a zsá..... - egy emberként néztünk a lépcső tetejére, ahol egy barna hajú lány nézett velünk farkasszemet. Szám eltátottam, ahogy rádöbbentem ki is ez a személy. Ő volt az. Egy lépést előre léptem, csak hogy biztos legyek benne, neki pedig mosoly szökött arcára, eldobta azt, ami a kezében volt és nagy sebességgel kezdett el szaladni. Kezeim széttártam, felkészültem érkezésére. Nem kellett sokat várnom, egy másodperc múlva már mellkasomnak csapódott. Szorosan tartottam ölelésemben, nem akartam elengedni. Mély levegőt vettem, így érezve parfümjének illatát, ami megegyezett samponja illatával is. Kókuszos volt, olyan, amilyet régen is használt. Annyi emlék előjött ennek az illatnak köszönhetően, hogy alig bírtam ki, hogy ne gördüljön ki egy könnycsepp szememből.
- Hiányoztál Hazza. - halk motyogása mások számára hallhatatlan volt, én viszont minden szót rendesen értettem. Bőrömön éreztem leheletét, amitől kirázott a hideg.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de szerintem jobb ha elbújtatod a csajt, mielőtt Dorinda megtalálja magának! - Louis hangja emlékeztetett arra, hogy ők is itt vannak velünk egy légtérben, így muszáj volt elengednem bármennyire is nem szerettem volna.
- Milyen Dorinda? - Do mosolyogva nézett a többiekre, az én szám is egy mosolyra görbült.
- Dorinda Jordan. - Liam bemutatta a lány teljes nevét.
- Kiszámíthatatlan. - Niall sétált be a konyhából kezében egy szelet pizzával.
- Bulizós. - Zayn a bőröndjére támaszkodott.
- Idegbeteg. -Louis idegesen forgatta szemeit - Öntelt, egoista, bosszúálló. - felsorolása végén bólintott, mintha így jelezte volna, hogy most kiadta magából a mérget. Meglepődtem, hogy ez a véleménye Doról, de azt hiszem most nagyot fog koppanni.
- Téged hogy hívnak? - Liam kíváncsian tette fel a kérdést, Do viszont nem riadt vissza, magabiztos nyújtotta kezét Louis felé, aki kicsit vonakodva igaz, de kezet fogott vele.
- Szerintem áshatod a sírodat. - Dani kijelentése mindenkit meglepett, de nem nagyon foglalkoztak vele. Do még mindig mosolyogva nézett Lou szemébe, tudja, hogy nagy megdöbbentést fog kelteni.
- Dorinda a nevem. Dorinda Jordan!
Az utunk úgy szólt, hogy két hétig leszünk a Nagy Almában, de ezt mi egyszerűen lerövidítettük 11 kerek napra. Három nap ide vagy oda nem mindegy? Úgyis csak pihennénk, azt meg otthon is lehet, akkor meg felesleges maradni. A haza úton idegesen doboltam a repülő ablakán, amivel a többieket az őrületbe kergettem, de nem tudtam mit csinálni. Féltem mi lett Doval.
A kocsiutat már egy kicsivel nyugodtabban tettem meg, mert tudtam, hogy nem sok kell ahhoz, hogy végre otthon legyünk. Ahogy az autó leparkolt a ház előtt, gyorsan pattantam ki, és megkönnyebbültem, hogy végre megérkeztünk.
- Mindenhol jobb, de a legjobb otthon! - Niall nagyot szippantott a levegőből, ahogy mellém állt. A többiekkel együtt helyeseltünk, mert ez tény és való. Nyugodt nézelődésünket, és pakolásunkat egy hangos sikítás zavarta meg. Ijedten egyenesedtem fel, és a többiekre néztem. Ők is hallhatták a lány sikolyt, ugyanis elkerekedett szemekkel néztünk egymásra, majd a házra. Onnan jött az éles hang, és egy emberként kezdtünk el rohanni a kapun befele, majd az ajtón szinte keretestül berontottunk.
Megdermedtünk, amikor a küszöbön belépve nagy halom ruha kupacokba ütköztünk. Bármerre néztünk mindenhol ruhadarabok és cipők hevertek. Úgy nézett ki az egész földszint - már amennyit láttunk belőle az ajtóból -, mint ahova egy meteorit csapott volna be. Olyan volt, mint a Playboy villa.
- Ti hogy kerültök ide? - Danielle meglepődött hangja tudósította bennünk, hogy jó helyen járunk, és ez a saját házunk.
- Ennyire azért nem kell örülni. - Liam homlokát ráncolva lépett előre és barátnője felé közeledett, a lány azonban félve nézett össze a mellette álló Eleanoral.
- Lányok, hol vannak a zsá..... - egy emberként néztünk a lépcső tetejére, ahol egy barna hajú lány nézett velünk farkasszemet. Szám eltátottam, ahogy rádöbbentem ki is ez a személy. Ő volt az. Egy lépést előre léptem, csak hogy biztos legyek benne, neki pedig mosoly szökött arcára, eldobta azt, ami a kezében volt és nagy sebességgel kezdett el szaladni. Kezeim széttártam, felkészültem érkezésére. Nem kellett sokat várnom, egy másodperc múlva már mellkasomnak csapódott. Szorosan tartottam ölelésemben, nem akartam elengedni. Mély levegőt vettem, így érezve parfümjének illatát, ami megegyezett samponja illatával is. Kókuszos volt, olyan, amilyet régen is használt. Annyi emlék előjött ennek az illatnak köszönhetően, hogy alig bírtam ki, hogy ne gördüljön ki egy könnycsepp szememből.
- Hiányoztál Hazza. - halk motyogása mások számára hallhatatlan volt, én viszont minden szót rendesen értettem. Bőrömön éreztem leheletét, amitől kirázott a hideg.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de szerintem jobb ha elbújtatod a csajt, mielőtt Dorinda megtalálja magának! - Louis hangja emlékeztetett arra, hogy ők is itt vannak velünk egy légtérben, így muszáj volt elengednem bármennyire is nem szerettem volna.
- Milyen Dorinda? - Do mosolyogva nézett a többiekre, az én szám is egy mosolyra görbült.
- Dorinda Jordan. - Liam bemutatta a lány teljes nevét.
- Kiszámíthatatlan. - Niall sétált be a konyhából kezében egy szelet pizzával.
- Bulizós. - Zayn a bőröndjére támaszkodott.
- Idegbeteg. -Louis idegesen forgatta szemeit - Öntelt, egoista, bosszúálló. - felsorolása végén bólintott, mintha így jelezte volna, hogy most kiadta magából a mérget. Meglepődtem, hogy ez a véleménye Doról, de azt hiszem most nagyot fog koppanni.
- Téged hogy hívnak? - Liam kíváncsian tette fel a kérdést, Do viszont nem riadt vissza, magabiztos nyújtotta kezét Louis felé, aki kicsit vonakodva igaz, de kezet fogott vele.
- Szerintem áshatod a sírodat. - Dani kijelentése mindenkit meglepett, de nem nagyon foglalkoztak vele. Do még mindig mosolyogva nézett Lou szemébe, tudja, hogy nagy megdöbbentést fog kelteni.
- Dorinda a nevem. Dorinda Jordan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése