6. Alkotói válság

Sziasztok:) Kicsit későn igaz, de jelentkeznék az új résszel!:D Bocsi, hogy csak most, de nem rég értem haza, és nem volt időm hamarabb feltenni:| Remélem tetszeni fog, és lécci komizzatok*-*

-Dorinda indulnunk kell! - nézett rám apa, majd kisétált. Szomorúan fordultam az előttem álló srác felé, aki ugyanúgy nézett le rám. 
-Mennem kell! - suttogtam
-Hiányozni fogsz! - ölelt magához jó szorosan
-Te is! - fúrtam arcom nyakába, és még egyszer mélyet szippantottam illatából, hogy emlékezhessek rá - Hazza, ígérj meg valamit! - toltam el magamtól, és szemébe néztem. 
-Bármit! - mosolygott
-Ígérd meg, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot! - elmosolyodott, majd arcom két keze közé fogta. 
-Megígérem, hogy bármi is lesz a banda, a rajongók, a hírnév, a távolság soha, de soha nem állhat közénk! Te örökre az én Dodo-m maradsz bármi is történjen! - döntötte homlokát enyémnek 
-Szeretlek Harry Styles! - nyomtam egy puszit arcára 
-Én is Dodo! - puszilt meg 
-Dorinda gyere, mert már anyu kezd mérges lenni! - nyitott be a házba az öcsém - Szia Harry! - köszönt az előttem álló srácnak
-Szia öcsi! - guggolt le hozzá, majd lepacsiztak egymással - Vigyázz a nővéredre! - nézett rá komolyan, mire Tony csak bólintott, majd kézen ragadott. Még utoljára intettem Hazza-nak, majd kiléptem a meleg lakásból, és az öcsémmel előttem elszaladtunk a kocsiig, majd bepattantunk, és indultunk. 
Szomorúan néztem vissza a házra, ahol is a legjobb barátom állt, pólóba és egy boxerban télen. Meg fog fázni az a hülye gyerek. Integettünk egymásnak, majd egy kanyarnál végleg eltűnt. Szomorúan fordultam előre, és szememből egy kósza könnycsepp gördült ki.
-Minden rendben lesz! - fordult hátra anya, majd biztatóan rám mosolygott. 
-Reméljük. - erőltettem én is egy mosolyt, majd az öcsém befeküdt az ölembe és szép lassan elaludtam a kocsi rázkódására. 
Álmomból a telefonom észveszejtő csörgése hozott vissza, amit nem is bántam. Szemem nedves volt, vagyis akkor sírtam álmomba. Pazar! Párnám alól előhalásztam a telefonom, és meg sem nézve ki az fölvettem.
-Ki vagy és mit akarsz?
-Szia Ronnie vagyok! - köszönt drágalátos nővérem - Felköltöttelek?
-Igen! - morogtam
-De hát délután van már. - értetlenkedett
-Nálatok igen, itt reggel vagy mit tudom én mi!
-Miért te hol vagy?
-Tudom nem érdekel mi van velem, szóval a lényegre térnél? Amúgy London.
-Akkor bocsi! Szóval a koszorúslány ruhák miatt hívlak! Van valami elképzelésed róla, hogy milyet szeretnél? - támadott le. Most komolyan, hogy tud hajnalok hajnalán ilyenekre gondolni? Vagy hogy gondolja, hogy majd én álmosan pont erről fogok beszélni?
-Ne legyen hosszú, se rózsaszín, se habos-babos! - szólaltam meg két perc csend után
-A habos-babost meg a rózsaszínt nem ígérem, de megpróbálom megbeszélni Pamela-val.
-Az lesz, én el sem megyek! De megyek puszi pá! - nyomtam ki a készüléket, majd fejem a párnába nyomtam. Furcsamód lentről hangokat hallottam, amit eddig még soha. Gondolom X-box-ozhattak, ugyanis olyanok szűrődtek fel, hogy 'Kinyírlak', akkor, 'Nyertem!' meg ilyenek.
Felültem az ágyba, az ablakon kinéztem és szerencsémre sütött a nap, és egy felhő se volt az égen. Ez már jó kedvet adott nekem. Felálltam és a fürdőbe sétáltam, amikor viszont az ajtót akartam bezárni annak csak a hűlt helye volt. Nagyra nyitott szemekkel néztem ezt és a szoba ajtót, vagyis csak a helyüket, ugyanis mind a kettő eltűnt. Mérgembe egy nagyot sikítottam és letrappoltam az emeletről.
A srácok, és barátnőik a nappaliba ültek és beszélgettek, vagy játszottak. A fiúk felröhögtek viselkedésemen, a lányok viszont megszeppenve ültek ott. Gondolom ők nem tudják mi történt.
-Tomlinson! - néztem az említettre, mire az vigyorgó fejjel fordult felém
-Igen Dorinda? - nézett rám szépen
-Hol van az ajtóm? - néztem rá mérgesen
-Nem tudom miről beszélsz! - rázta fejét sajnálkozva, közbe felállt
-Tudom, hogy te voltál! - léptem hozzá közelebb
-Mondtam, hogy bosszút állok! - veregette meg a vállam és elsétált mellettem.
-Mi történt? - nézett rám mosolyogva Danielle
-Elcsorták az ajtómat! - vágódtam le a két lány mellé. Kezem a mellkasom előtt fontam össze és úgy bámultam a semmibe
-Mind a kettőt? - dőlt előre Eleanor, hogy lásson. Furcsán néztem rá, hogy honnan tudja hány ajtóm van, de csak bólintottam egyet. Kicsit kényelmetlenül éreztem maga, ugyanis mindenki fel volt öltözve, csak én ültem itt egy kis gatyába, meg toppba.
-Tomlinson legalább a fürdő ajtaját kérem vissza! - álltam fel, és a konyhába sétáltam
-Bocsi, nem tudom hova lett! - rántotta meg a vállát.
-Argh! - mérgelődtem, majd egyet dobbantottam jobb lábammal és felszaladtam az emeletre. Mivel a fürdés teljesen ki volt zárva, ugyanis én ajtó nélkül neki nem állok, így inkább felöltöztem. Először is felkaptam egy színes pánt nélküli felsőt, arra egy bő átlátszó atlétát, majd egy szaggatott halász farmernadrágot, és egy fekete tornacsukát. A hajam fejem tetejére egy kontyba fogtam, és egy hajráfot is csúsztattam, a kósza tincsek miatt. Mivel ma nem tervezek sehova menni, így a sminkem is vissza fogott volt. Csak egy kis szempillaspirál, felült tus és kész voltam. Átverekedtem magam a ruhakupacokon, és lefele vettem az irányt egyenesen a konyhába.
-Minden rendben? - fordult felém Danielle
-Igen, csak a fürdés lesz gázos. - húztam el a szám, mire felnevetett.
-Bármi van, csak nyugodtan szólj nekünk! - mosolygott rám. Csináltam magamnak két szelet nutellás kenyeret, majd azt ott a pultnál szépen elmajszolgattam. Azt hiszem nagyon rákattantam a nutellára.
-Dani csinálsz egy kávét? - jött be Eleanor - Mindjárt elalszok. - ült le az asztalhoz.
-Persze! - bólogatott - Kérsz te is? - nézett felém
-Egy tejeskávét kérhetek? - néztem rá félve
-Csinálom! - mosolygott, majd elkezdett sürögni-forogni. Otthonosan mozgott a szekrények közt, szóval akkor már régóta járhat ide.
-Hé, Dorinda! - mozgatta kezeit előttem Eleanor
-Mi? - tértem magamhoz
-Kiülünk a teraszra, jössz? - mosolygott
-Ha nem baj! - mosolyogtam, majd a kezembe vettem a bögrét, amibe található volt az én élénkítő italom, és követtem őket. Sajnos a nappalin mentünk keresztül - mert ugye máshol nem lehet kijutni -, és a fiúk furán néztek ránk.
-Hova mentek? - nézett ránk kíváncsian Payne
-Csak a teraszra. - válaszolt a barátnője
-Te is Dorinda? - nézett meglepetten Harry. Na kösz, egyszer viselkedek normálisan azóta amióta itt vagyok, és már az baj.
-Igen, baj? - szóalt meg Eleanor, közbe egyik kezével átölelte a vállam
-Nem. - rázta a fejét, de szemébe ott ült a csodálkozás
-Megnyugodhattok, nem fogom megrontani őket! - kacsintottam rájuk, majd kimentünk. Az asztal köré letelepedtünk, úgy hogy mindannyian szembe voltunk egymással.
Jól elbeszélgettünk minden féléről, és szerencsére a fiúk nem kerültek szóba, csak annyit, hogy elmondták, mióta ismerik őket, meg hogy mióta tudhatják a barátjuknak őket. Ami a legjobban felvidított, az az, hogy a két lány sem szívleli Perrie-t, de azért jó pofiznak neki, mert nem akarják megsérteni Zayn-t. De mindhárman tudjuk, hogy csak a hírnév miatt van vele, hogy az ő bandája is népszerűbb legyen.
Igaz csak pár órája ismertem meg őket jobban, de nagyon is megkedveltem őket, és elmondták, hogy én is szimpatikus vagyok nekik, amit furcsállottak is, hisz azt hitték, hogy egy beképzelt, flegma csaj vagyok. Na jó, ez fájt! De megértem, hisz tényleg úgy viselkedtem velük, de hát nem a viselkedésem alapján kell elítélni az embereket. Nem igaz?
Miután kibeszéltük magunkat, visszamentünk, ahol a fiúk kábé ugyanúgy ültek, mint mikor kimentünk.
-Ti két és fél órán keresztül mit tudtatok csinálni? - nézett ránk Louis
-Beszélgetni. - vontam meg a vállam, majd ledobtam magam az egyik kanapéra, ahol nem ült senki
-Van beszélőkétek. - rázta a fejét, majd barátnőjét karjaiba zárta, közbe Dani is leült Payne mellé.
-Fiúk két óra múlva interjú. - jött le az emeletről Harry
-Semmi kedvem menni. - dőlt el Niall
-Hol lesz az interjú? - néztem rájuk szépen, mire mindannyian úgy néztek rám, mint aki leprás - Most mi van?
-Miért érdekel? - szűkítette össze szemeit Zayn
-Egyszer próbálok érdeklődést mutatni a banda felé, és akkor is leszóltok?! - háborodtam fel - Szépek vagytok mondhatom! - vágtam be a durcit
-Jó, bocsi, de tőled furcsa! - nézett rám Liam, mire csak megforgattam szemeim
-De ha nagyon érdekel, akkor egy parkba! - válaszolt végre Harry.
-Köszi! - mosolyogtam rá. Szóval akkor most gondolkozzunk azon, hogyan álljak bosszút csíkoskán. Semmi ütős nem jutott eszembe. Ezt szokták a művészek alkotói válságnak hívni.
-Na jó srácok, mi megyünk! - állt fel Eleanor, és Danielle
-Mi meg megyünk a Nando's ba. - álltak fel a fiúk is.
-Szia Dorinda. - jött oda hozzám a két lány és nyomtak arcomra 3-3 puszit
-Sziasztok! - mosolyogtam rájuk
-Dorinda jössz? - nézett rám Niall
-Most ti vagytok a betegek? - néztem rájuk furán
-Miért? - értetlenkedtek
-Megkérdeztek, hogy akarok-e menni, és nem ráncigáltok el, mint múltkor! De köszi nem! - erőltettem egy mosolyt, majd besétáltam a konyhába. Nem sokkal később már senki nem volt a házba, és a kocsik se álltak a feljárón.
-Mi van a parkba amivel bosszút lehet állni? - beszéltem hangosan - Van fa és kábé ennyi. - tuti most ha látna valaki hülyének nézne nem is kicsit. Fel-alá járkáltam a házba hátha eszembe jut valami jó, de semmi.
Merengésemet az ajtó csengője zavarta meg. Nem nagyon izgatott, hisz nem én lakok itt, nyissa ki az aki itt él, de rájöttem, hogy rajtam kívül senki nincs itt. Az illető egyre jobban nyomta a csengőt, és már dörömbölni is kezdett.
-Szerinted mit érezhet szegény ajtó, ha így ütöd? - nyitottam ki az ajtót. Na jó most totál hülyének néz az illető. Jobban megnéztem és egy barna hajú, kék szemű, magas srác állt előttem. Bár tőlem mindenki magasabb, az én kemény 165cm-el.
-Te ki vagy? - nézett rám meglepetten. Szerintem nem rám számított.
-Te ki vagy? - néztem fel rá
-Te ki vagy? - húzta fel szemöldökét kíváncsian
-Te ki vagy? - dőltem az ajtófélfának
-Én kérdeztem előbb. - mint a kicsik
-Én viszont lány vagyok.
-Ezért neked kell válaszolnod először. - mutatott rám. Kezdtem megunni ezt így inkább válaszoltam.
-Dorinda. Te? - álltam meg normálisan
-Josh! - mosolygott.
-Sokat nem segítettél szóval mindegy. - legyintettem
-A 1D dobosa vagyok. - nézett rám erőteljesen
-Nem szeretem azt a bandát. - ráztam a fejem
-Velük laksz egy házba, akkor ez hogy lehet? - értetlenkedett
-Attól még hogy itt lakok, nem muszáj szeretnem őket!
-Hé te vagy az a csaj, aki múltkor lelépett a próbánkról. - ugrott be neki
-Igen! - kuncogtam - De miért jöttél?
-Ja igen! - nevetett fel - Ezt oda adnád a srácoknak? Ma ebbe kell menniük az interjúra. - adott a kezembe öt vállfát, amin a ruhák voltak
-Okés. Azt nem tudod, hogy ez most élő vagy csak felvételi interjú lesz?
-Élő! - bólintott
-Köszi! - mosolyogtam - Mennem kell, szia! - intettem
-Hello! - intett, majd bezártam az ajtót. A ruhákat ledobtam a kanapéra és tovább gondolkoztam ördögi tervemen, ami hamar meg is született.....

5. Szobák

Sziasztok:) nagyon sajnálom, hogy nem hoztam hamarabb részt, de valahogy sose jutottam el idáig:| meg az az igazság, hogy vártam, hátha kapok még komit, de sajnos nem:( de azért annak az egynek nagyon örülök:)
De ha már nem komiztok, akk légyszí a rész végén található "jó", "nem rossz", "rossz" rublikákban szavazzatok*-* nekem már az is nagyon sokat jelentene!!:)


Dorinda szemszöge:

Reggel a fejem zúgására keltem. Szemem összeszorítva fordultam át másik oldalamra, mire onnan halk szuszogást hallottam. Óvatosan kinyitottam a szemeim, szokva ezzel a fényt. Amikor láttam, hogy ki alszik mellettem libabőrös lettem. Ijedtembe pedig nem tudtam mit csinálni így felsikítottam, és ugrottam egyet hátra, mire a földön kötöttem ki.
-A kúrva életbe. - fogtam fejem
-Mi történt? - ült fel Malik - Dorinda? - hallottam álmosan csilingelő hangját, majd éreztem, hogy felém hajol - Te, hogy kerülsz oda? - nézett rám csodálkozva
-Ijesztő a látványod kora reggel! - dörmögtem a földön található párnába.
-Dorinda mi történt? - rontott be Harry a szobába - Zayn? - lepődött meg
-Ez nem az aminek látszik! - ijedt meg az ágyon lévő srác
-Hol van Do? - lépdelt közelebb Harry
-Légyszíves megvitatnátok ezt odakint? - emeltem fel a fejem, de ebben a pillanatba egy nagyot bele nyílalt, így kezeim fejemre helyeztem, és felszisszentem - Én most inkább megyek! - mutattam a fürdőm felé. A két srác értetlenül nézett rám, majd össze, és végül megint rám. Mivel tudtam, hogy felállni nem fogok tudni, így nem is próbálkoztam vele, inkább négykézlábra álltam, és szép lassan elbotorkáltam a célkitűzött helyemig. Amint beértem az ajtót kulcsra fordítottam, és az ajtónak dőltem.
Soha életembe nem ittam még le magam ennyire, hogy ilyen rosszul legyek, pedig már nem egyszer öntöttem fel a garatra. Elmásztam a kádig, majd ott ruhástól beleültem, és zuhanyrózsát az arcomra irányítottam, és megengedtem a jéghideg vizet.
Jólesően járta át a testem a hideg víz, aminek köszönhetően kezdett elmúlni a hányingerem, és a szédülésem is, de a fejfájás sehogy. Miután kb félóráig csak folyattam magamra a hűsítő vizet, elzártam a csapot, és kimásztam. Vizes ruháimtól megszabadultam, és visszadobtam azokat a kádba, majd magam köré csavartam  egy törülközőt. Beálltam a tükör elé, és az elmosódott szemfestéket mostam le magamról. Ezután a fiókból előkaptam egy lila melltartót, és a hozzá illő lila francia bugyit, majd felvettem azokat. A hajam nagyjából áttöröltem, a törülközővel, így enyhén hullámosan esett vállamra. Mindig is utáltam, hogy ennyire dús, és enyhén göndör hajam van.
Kisétáltam a szobába, és beálltam a szekrényem elé. Gőzöm sincs róla, mit vehetnék fel, így csak álltam és néztem a sok ruhát, ami még benne volt, és nem a földön hevert szana-szét. Nem sokkal egy halk kopogást hallottam, elmorogtam egy tesséket, de a szemem le se vettem a szekrény tartalmáról.
-Dorinda, hoztam egy kis..- elakadt. Fejem Harry-re fordítottam, aki csodálkozva mért végig - Majd öhm visszajövök. - hajtotta le a fejét, amin jót kuncogtam magamba. Zavarba van a gyerek.
-Mi van, nem láttál még nőt fehérneműbe? - nevettem fel, de egyből elhallgattam, mert a fejem megint elkezdett fájni - Nyugi, ez olyan, mint a bikini, szóval mondd!
-Jah, öhm, izé, hoztam egy kis gyógyszert! - nézett rám, de még így is látni lehetett rajta, hogy kellemetlenül érzi magát
-Megmentő vagy Styles! - vettem ki gyorsan kezéből a kis kapszulát, majd a másik kezében lévő pohár vízzel legurítottam azt.
-Figyelj Dorinda, ami a tegnapot illeti... - vakarta tarkóját idegesen
-Nincs közöd hol voltam, és mit csináltam! - fordítottam neki hátat, és újra a szekrénnyel szemeztem
-Nem azt akartam. Csak szeretnék, bocsánatot kérni! Felhúztam magam, ezen a Perrie-s ügyön. Szóval ne haragudj! - nézett rám félve, én pedig elcsodálkozva néztem rá. Három lehetséges tényező van. Egy: még mindig alszok, és ez egy álom, kettő: ébren vagyok, de hallucinálok, és három: nem alszok, és nincs semmi baj az agyammal, és tényleg ezeket mondta.
-Jah, kösz! - néztem rá furán, ő pedig várta, hogy folytassam, de nincs szerencséje, ugyanis én nem fogok bocsánatot kérni. Amiket mondtam, őszintén mondtam!
-Izé, én megyek! - mutatott háta mögé, majd el is tűnt. Megráztam fejem, majd a szekrényből, végre kivettem egy rövid gatyát, és egy fehér ujjatlan atlétát, és bedőltem az ágyba.

*  *  *  *  *  *

Nem tudom, mióta aludhattam, de egy ajtónyitódást hallottam, majd, hogy mellettem süpped az ágy. Lassan odafordítottam a fejem, mire a szőke vigyorgó fejével találtam szembe magam.
-Te mit keresel itt? - néztem rá fáradtan
-Hoztam egy kis kaját! - tett le elém egy kis tálcát, amin egy tányéron volt, tojásrántotta, két szelet pirítós, és egy pohár narancslé. Furán néztem rá, mire felnevetett.
-Mi van Tomlinson megakar mérgezni? - húztam fel szemöldököm
-Dehogyis! Ezt Liam és én csináltuk, ugyanis ma még nem ettél semmit, amit hozzá teszek, nem értem, hogy bírtad ki, ugyanis én ma már ötször ettem, szóval és már négy óra! - magyarázkodott
-Nem kell nyalizni, attól még veletek se fogok máshogy bánni! - dőltem hátra unottan
-Nem akarunk nyugi! És nem is kell! Csak, hogy így másnaposan legyen valami a gyomrodba!
-Ezt honnan veszed? - ültem fel ijedtembe - Kinyírom Malik-ot! - szűkítettem össze szemeim
-Nem ő volt! Az éjszaka, pont menni akartam, le a konyhába, amikor az ajtómba hallottam, ahogy kuncogsz, és hülyén magyarázol. Bár nem értem ennyi idősen, hol adnak ki neked piát?! - rázta fejét
-Vannak módszereim! - kacsintottam rá - Most pedig, ha nem baj, szeretnék reggelizni! - adtam enyhe célzást távozására
-Ja persze. Jó étvágyat! - állt fel, és sétált az ajtó fele
-Hé Horan! - szóltam utána, mire felém fordult - Mond meg Styles-nak, hogy engem mára felejtsen el, nem vihet sehova! - mondtam, mire bólintott és távozott is. Felültem normálisan az ágyba, az ölembe vettem a tálcát, és neki láttam enni.
Meg kell mondjam, nem is lett olyan rossz, mint amilyenre számítottam. Miután elfogyasztottam, felálltam, és lefele vettem az irányt. Csodálkozásomra lent a nagy csönd fogadott. Besétáltam a konyhába és onnan láttam, ahogy a srácok szállnak be a kocsiba, majd elmennek valamerre.
-Szóval egyedül vagyok. - haraptam alsó ajkamba. Gyorsan a mosogatóba pakoltam a koszos edényeket, és úgy döntöttem felfedezem a házat. Először az előszobán át megközelítő udvarra sétáltam.
Nem tudom, hogy lehetett, de eddig amikor voltam kint, sose láttam ezt a bazi medencét, ami most elém tárult. Körbesétáltam az udvaron, a magas kerítések tövébe, de pár napozóágyon, egy hintaágyon kívül nem nagyon volt ott semmi. Az teraszon viszont volt, egy grill, egy nagy fa asztal, és a hozzá illő székek. Mivel itt már nem volt semmi érdekes visszamentem a házba.
A nappali kávészínű volt, volt egy nagy fehér kanapé a szoba közepén, annak két oldalán még két kisebb, és azzal szembe egy nagy plazma tv, egy szekrényen. A tv-hez sétáltam, és a szekrény ajtaját kihúztam, és valahogy nem csodálkoztam. Itt volt 'elrejtve' az X-Box, és ahhoz egy csomó játék. Visszahúztam, majd felálltam, és a falon lévő képeket nézegettem.
Majdnem mindegyiken ők voltak, különböző eseményeken. Tuti önimádók. Kisétáltam a szobából, majd a lépcső mellet elhaladó kis folyosóra mentem. Bal oldalt volt egy ajtó oda benyitottam, és egy játékszoba terült elém. A szoba közepén egy biliárd asztal, az ajtóval szembe lévő jobb sarokba egy cscsó asztal, bal oldalt egy léghoki asztal, és egy darc tábla. De amin a legjobban meglepődtem, hogy az ajtó háta mögött egy öt személyes jakuzzi helyezkedett el. Jól megy nekik.
Kisétáltam, majd a szembelévő ajtó mögé nyitottam be, ahol egy fürdő rejtőzött. Kisétáltam innen is, és a következő célom az emelet volt, azon belül is az én ajtómmal szemben lévő szoba volt.
Ahogy benyitottam egy halványbarna szobába csöppentem. Az ágy a szoba közepén helyezkedett el, avval szembe egy tv, és az ajtóval szembe egy íróasztal. Beljebb sétáltam, és jobban körül néztem. A polcon volt egy kép, azt jobban megnéztem. Payne volt rajta, és a barátnője Danielle. Aranyosak együtt, jól összeillenek. Visszaraktam a helyére, majd még nézelődtem. A földön egy pár cucc hevert, de nem volt annyira vészes. Az asztalhoz sétálva megláttam, hogy mellette egy akvárium található. Ha jól láttam akkor teknős volt benne. Tekintetem tovább siklott, az asztalra, ahol is egy csomó rajzot találtam. Mindegyiken különböző szöveg állt, amiket gondolom a rajongóktól kaphatott. Megforgattam a szemem, majd a tv melletti ajtóhoz sétáltam, és benéztem, és láttam egy fürdőt. Mivel erre a részre nem voltam kíváncsi, inkább gyorsan ki is mentem innen.
Következőnek a lépcsővel szembeni kis folyosóra mentem, azon belül is a jobb oldalon található szobába.
Ez a szoba világoskék színű volt. Az elrendezés szinte ugyan az, az ágy a jobb oldalt középen a falnál, két oldalt, éjjeli szekrények, majd nagy szekrények. Beljebb mentem és láttam, hogy a pizzás doboz hol az ágy alá, vagy épp a földön hevert, egy-két maradékkal együtt. Egyből Horan jutott eszembe, és ezt az állításomat, egy a falon lógó családi kép be is bizonyította. Az asztalhoz sétáltam, és itt is találtam sok plakátot, vagy miket, és ezeken is ugyan azok álltak, ami a másikon. Ezek gyűjtik ezeket?
Az egész szobába az ablak alatt volt rend, ahol is egy gitár volt. Látszik, nagyon fontos neki a zenélés. Megráztam a fejem, majd elindultam kifele, ugyanis a fürdőszobába nem megyek be, mert nincs gusztusom végig nézni. Gyorsan kislisszoltam innen, majd az evvel szembelévő ajtóhoz sétáltam.
Lenyomtam a kilincset, és egy barnás színű szobába találtam magam. Az elrendezés egészen máshogy nézett ki. Jobb sarokba a falnál egy ágy, mellette az ablak, majd  egy asztal. beljebb mentem, és a szekrények polcait nézegettem. Volt egy pár kép, amin Malik és a családja látható. Elmosolyodtam ezen, majd a kezem egy lehajtott képkeretbe ütközött. Kezembe vettem, és felállítottam azt. Ő volt rajta, meg a szőke liba. Valahogy nem illenek össze, még így képen se. A csaj valahogy nagyon ellenszenves, de ezt ők tudják. Visszaraktam a képet úgy ahogy volt, majd tovább mentem. Az ágyon volt egy vörös melltartó, és egy hozzá illő bugyi is. A hideg kirázott ahogy arra gondoltam, hogy ezek ketten tőlem nem messze mit csinálhattak. Az asztalon nem meglepetésemre, itt is plakátok álltak. Mivel itt sem volt semmi más, az ajtó fele fordultam, ami mögött meglepetésemre egy egész alakos tükör állt. Önimádó! - gondoltam magamba, majd kimentem.
A kis folyosóra érve, a lépcső felé mentem, majd ott jobbra fordultam, és elérkeztem a harmadik 'folyosóra'. A két ajtó között vaciláztam, hogy melyikbe nyissak be először, de végül a jobb oldalit választottam.
A szoba fehér volt, az elrendezése, pedig  ugyan olyan volt, mint Maliknál.Jobb oldalt a falon képek helyezkedtek el, és ahogy jobban néztem azokat, kivettem, hogy a családja van rajta, a fiúkkal, és középen volt egy nagyobb, amin a barátnőjével Eleanor-ral van. Cukik együtt, és látszik, hogy szeretik egymást. Szemem tovább futtattam, és láttam, hogy egy nagy répa párna van az ágyon, ami fel volt öltöztetve egy piros nadrágba, és egy csíkos pólóba. A rajongói táblák itt sem maradhattak el, amik a falon voltak. Itt sem volt semmi új, így inkább kimentem, és az ezzel szemben lévő ajtóhoz sétáltam.
Kezem a kilincsre csúsztattam, de haboztam. Eddig minden szobába nyugodtan nyitottam be, de ez most itt nem megy, hisz ez az Ő szobája. Vettem egy mély levegőt, majd végül benyitottam.
Elmosolyodtam amikor körbenéztem, hisz ugyanúgy volt berendezve, mint az enyém. Középen az ajtóval szembe egy francia ágy, egyből az ablak alatt, jobb oldalt íróasztal, majd a szekrények, bal oldalt, egy polcos szekrény, és mellette egy ajtó. A polcos szekrényhez sétáltam, és azon is a képeket nézegettem.
Mindenkiről volt külön-külön kép a családból, majd egy közös kép is. Elmosolyodtam rajtuk, hisz nagyon rég láttam már a Styles családot. De ami még nagyobb könnyeket csalt a szemembe egy nagyobb kép volt, és amin Harry és én voltunk másfél évvel ezelőtt a búcsúzásunk napján. Ő a derekamat ölelte, míg én egyik kezemmel a hajába túrtam, a másikkal pedig nyakát karoltam, és épp egy puszit nyomott arcomra.
Megjelent előttem az a pillanat, és újra előjött a régi énem. Sírásban törtem ki, hisz már teljesen más minden, mint akkor. Most Harry-nek a banda a legfontosabb, és már nem ugyan az aki akkor, és én sem.
A képet visszaraktam, majd kiviharoztam innen egyenesen a szobámba. Beültem a gépem elé, és elidőztem a neten egy kicsit, de kb 5 óra hossza után meguntam, és kikapcsoltam.
Mivel már nyolc óra volt és senki nem volt itthon, ezért eldöntöttem, hogy lemegyek a nappaliba tv-zni, de előtte gyorsan lezuhanyoztam. Miután kész lettem felkaptam egy melltartót, rá egy csípőcsontig érő tapadós toppot, majd egy picsa gatyát, hajam egy kontyba fogtam és lementem. Mielőtt beültem volna a kanapéra, csináltam egy tál pattogatott kukoricát, és egy üveg üdítőt is magamhoz kaptam, és bebattyogtam a nappaliba. A háttámláról a plédet a hátamra raktam, ölembe vettem a popcornt, és úgy kezdtem el kapcsolgatni a csatornák között.
Szerencsémre az egyik adón pont akkor kezdődött a Másnaposok 2 így azt néztem.
A filmen haltam meg a röhögéstől, hiába láttam már egyszer. Mivel ezután semmi normálisat nem adtak, kikapcsoltam a tv-t és besétáltam a konyhába, hogy csináljak egy kis kaját, ugyanis megéheztem. Mivel nem akartam nehéz kaját enni, így egy sima nutellás kenyérnél maradtam. Épp kentem a kenyeret, mikor hallottam, hogy nyitódik az ajtó.
-Óvatosan nehogy felkeljen! - szólalt meg Harry
-Te marha, a konyhába égve hagytad a villanyt? - förmedt asszem' Payne
-Nap közbe minek oltottam volna fel a villanyt? - értetlenkedett Horan. Jót mosolyogtam beszélgetésükön.
-Belőled minden kitelik! - nevetett Tomlinson. Ijesztő, hogy a hangjuk alapján megtudom őket különböztetni. - Ezt most miért? - kiabált fel, miután gondolom valaki rácsapott. Nyugodtan csúsztam le konyhaszekrény ajtajának dőlve, és beleharaptam kenyerembe. Remélem hamar felmennek.
-Mert tudod odafönt alszik valaki! - mondta Harry
-Gyertek már! - szólalt meg Malik. Mindenki elcsendesedett, és bejöttek a konyhába, és szép nyugodtan leültek az asztalhoz. Ajj, ne már!
-És mi van veled meg Perrie-vel? - szólalt meg Payne. Na jó erre valahogy nem vagyok kíváncsi, így mielőtt belekezdett volna monológjába lenyeltem az utolsó falatot, és óvatosan elkezdtem felegyenesedni
-Bu! - ugrottam fel hirtelen, mire mindannyian felkiáltottak, de az egyikük nagyon-nagyon vékony hangon, akár egy lány. Nem tudtam türtőztetni magam, így röhögőgörcsben törtem ki. Mire feleszméltek, hogy mi is van, mindannyiuknak a keze a szívén volt.
-Te mi a jó istent csinálsz itt ilyenkor? - szólalt meg Tomlinson mérgesen
-Kajálni szerettem volna, csak hát elment az étvágyam. - csuktam be egyik szemem, számmal csücsörítettem
-Mondtam, hogy nem hagytam égve a villanyt! - tette maga elé kezeit védekezésképpen Horan
-Nem tudtál volna szólni, hogy itt vagy? - nézett rám kedvesen Harry és Liam, közbe az ajtóhoz vagy boltívhez vagy mihez sétáltam, és úgy néztem rájuk.
-Nem, így viccesebb volt! - mosolyogtam rájuk. Láttam, ahogy mindannyian jó alaposan végig mérnek, és szemüket le sem vennék rólam. Megköszörültem a torkom, mire mindnyájuk zavartan fordult el.
-Ezt visszakapod! - nézett rám Tomlinson mérgesen
-Felőlem! - vontam vállat, és elindultam fölfele - Ja és Styles! - fordultam vissza, mire kíváncsian nézett rám - Megnyugodhatsz ma éjjel nem tervezek elmenni sehova! - kacsintottam rá, majd felugráltam a szobámba, és bevetődtem az ágyba....


Ne felejtsetek el szavazni, és komit írni!;) 3 komi és minél hamarabb lesz új rész:D

4. Hagyd lenyugodni!

Sziasztok:) nagyon sajnálom, hogy eddig nem volt rész, de mindig közbe jött valami=/ és most még a netem sincs, szóval megfogok halni:o Remélem a rész tetszeni fog:)

És láttátok már a One Direction új klipét??*-* én személy szerint imádom*--* és Niall póló nélkül van benne*-*:$ (valaki szedjen össze a földrőlxd)

És azt hallottátok, hogy Liam és Danielle szakítottak??:O én nagyon sajnálom őket:'( szerintem nagyon is szép pár voltak:'( #payzerforever


-Dorinda, az ég szerelmére, miért kellett jelenetet rendezned? - folytatta a lebaszást Harry. A tegnapi "bakim", hogy leöntöttem miss 'beképzeltsztárvagyoknekemmindentszabad' szőke csajt, olyannyira felkapott lett, hogy London összes újságjába az áll hogy: A Little Mix-es Perrie Edwards-ot, egy ellenszenves rajongója leöntötte kávéval! Én rajongó? Még viccnek is rossz! De persze fürtöske, annyira magára vette, főleg azután, hogy leléptem a próbájukról, hogy már fél órája csak baszogat. Hol ezért, hol azért. Komolyan kezdem visszasírni anyát.
De azt valahogy nem értem, hogy Malik meg csak annyit mondott: 'Legközelebb csak szólj nekem!', pedig az ő barátnője vagy mije. A legrosszabb az egészbe, hogy Payne és szemüveges gyerek barátnői egytől-egyig kint ülnek a konyhába, és végig hallgatják az egészet. Komolyan ennél cinkesebb helyzetbe nem tudott volna hozni, ez a marha.
-Figyelsz te rám egyáltalán? - állt meg Harry, mikor észrevette, hogy nem rá figyelek
-Mivel másra nem tudok! - grimaszoltam
-Akkor ismételd el az utolsó mondatot!
-Figyelsz te rám? - néztem szemébe, amibe látni lehetett, hogy fel ment a pumpa benne. Gonoszan elmosolyodtam, mire az ő feje kezdett pirossá válni, az idegességtől.
-Na idefigyelj Dorinda Jordan! Eddig próbáltam normálisan hozzád állni, de mivel ez nem használt semmit, mostantól máshogy lesz! Elegem van a folytonos eltűnéseidből, abból, hogy azt hiszed, hogy mindent megtehetsz! Mától nem mehetsz sehova, csak úgy ha valaki elkísér! - kiabálta
-Na ide figyelj Harold Edward Styles! - kezdtem, úgy ahogy ő. Tudtam, hogy nem szereti a középső nevét, ezért még pluszba azt is odaraktam. - Mondtam már, hogy nekem nem parancsolgathatsz megértetted? És mi van akkor, ha eltűnök? Visszajövök nem? De tudod legszívesebben itt hagynálak a picsába, mert már kurvára elegem van abból, hogy azt hiszed mindent megtehetsz, mert egy világsztár vagy! De felvilágosítalak, hogy engem hidegen hagy, a bandád, a karriered, és az egész életed! Nem ráncigálhatsz el sehova, különben megbánod! - álltam meg vele szembe
-Nem félek, egy olyan meggondolatlan, hisztis, beképzelt kislánytól mint te! És, hogy tudd, rám vagy bízva! Én parancsolok neked, hisz nálunk laksz! Örülj neki, hogy egyáltalán itt lehetsz!
-Na majd meglátjuk! De én előre szóltam, hogy meg fogod bánni! És képzeld lehet, hogy anyám rád bízott, de van saját életem, és csak, hogy tudd, semmi kedvem nem volt idejönni, főleg hozzád! És, hogy örüljek, hogy itt lakhatok? Minek örüljek? Hogy össze vagyok zárva egy kajazabálóval, egy szemüveges kis törpével, aki azt hiszi, hogy vicces, vagy hogy van egy folyton mosolygó csendes gyerek, vagy a szőke liba pasijának? Vagy egyáltalán, hogy minden nap el kell viseljelek? Hát felvilágosítalak, hogy utálok itt lakni! Utálom, hogy ide kelletett jönnöm, hogy el kell viseljelek titeket! Utálom az egész életem! - szűrtem ki az utolsó mondatot fogaim között, majd kiszaladtam a házból! Szememből a könnyek patakokként folytak, de akkor sem álltam meg. Csak futottam, és futottam, míg végül ki tudja, hogy hol kötöttem ki....

Zayn szemszöge:

Kínosan hallgattuk a veszekedést Harry és Dorinda között. Komolyan ez a csaj fogja kikészíteni Harry-t idegileg. Valahogy nem így képzeltem el, ahogy Harry beszélt róla. A veszekedés egy ajtó csapódással végződött, majd elhalkult az egész ház.
A lányok félénken néztek ránk, de valahogy a srácok se voltak ezzel másként.
-Izé...megyek beszélek Harry-vel! - mutattam a nappali fele, mire csak bólintottak, én pedig kisétáltam. Hazza ott ült a kanapén, térdére támaszkodva. Óvatosan elsétáltam odáig, majd leültem mellé.
-Minden helyre fog jönni, nyugi! - veregettem meg vállát
-Nem Zayn, semmi nem lesz olyan, mint régen! - rázta fejét, majd felnézett rám. Szeme tele volt könnyekkel. Rossz volt így látni az egyik legjobb barátomat. - Ő már nem ugyan az, akit én régen ismertem. Teljesen kifordult ön magából.
-Az egész Perrie hibája. - morogtam
-Nem! Do öntötte le nagy tömeg előtt.
-Perrie-t se kell félteni! Száz, hogy provokálta. - forgattam meg szemeim - Neked, viszont nem kelletett volna, ennyire lebasznod érte! Minél jobban tiltod, annál jobban fogja csinálni!
-Ezt honnan veszed? - nézett rám értetlenül
-Onnan, hogy én is ilyen voltam. - vakartam tarkóm idegesen - Jó, nem azt mondom, hogy hagyj rá mindent, de ne baszogasd folyton, és ne vágj sértő dolgokat a fejéhez, mert ettől csak rosszabb lesz! - néztem rá
-Talán igazad van! - sóhajtott - Meg kéne keresni.
-Hagyd lenyugodni!
-Én nem  fogok megbocsátani magamnak, hogyha valami baja esik! - nézett rám megint könnyes szemekkel
-Nyugi nem lesz semmi! Erős lány, meg tudja magát védeni! - veregettem vállát.
A nap további részébe, próbáltunk úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, de látni lehetett a feszültséget. Dorinda nem jelentkezett, Perrie viszont igen. Szegény csajt elküldtem, úgy ahogy volt, mert semmi kedvem nem volt hozzá.
Az este folyamán Harry-t sikerült ágyba küldeni, de csak, úgy hogy nyugtatót vett be, hogy tudjon aludni is valamit. A lányok kilenc fele leléptek, utána a fiúk is felmentek a szobájukba, én viszont lent maradtam.
Nem tudom miért, de valahogy megfogott Do. Hiába olyan ellenszenves, és néha bunkó, talán ez az ami tetszik benne. Nem tudom mi, de valami vonz hozzá.
-Mi? Nem Zayn, neked barátnőd van! Perrie! Igen, őt szeretem! - beszéltem magamba. A kanapén elterülve vártam, hogy történjen valami, de semmi.
Hajnal kettő körül, mozgást hallottam kintről, majd, hogy valaki a zárral babrál, rá nem sokkal az ajtó ki is nyílt, és egy rózsaszín hajzuhatagot láttam a sötétbe, aki állni nem bírt. Gyorsan oda siettem hozzá, pont időbe mielőtt a padlóra esett volna.
-Veled mi történt? - kérdeztem, de egyből megcsapott a tömény pia szag. Nem tudtam elhinni, hogy leitta magát.
-Hát az tudod, úgy volt, hogy.....hogy..- majd elkezdett kuncogni, a semmin.
-Mennyit ittál? - emeltem fel ölembe, és úgy vittem fel az emeletre
-Csak egy iciripicirit - mutatott egy kis mennyiséget ujjával. Milyen kár, hogy a szagból nem ez jön le.
-Nem vagy normális! - ráztam fejem, majd benyitottam a szobájába.
Azóta amióta itt van egyszer se jött be ide egyikőnk sem rajta kívül, de azelőtt szinte minden szabadidőnket itt töltöttük, hisz folyton ezt csináltuk, hogy neki tetsszen. Emlékszem, hogy addig jártunk boltról-boltra, míg meg nem találtuk a tökéletes falfestéket, majd a hozzá illő ágyat, és az ahhoz illő szekrényt.
Ez a szoba, direkt Dorinda részére lett készítve, és kábé tesz rá magasról. A ruhák a földön szanaszét, a cipőkkel együtt, és még az ágynemű is ott volt. Lelenc egy csaj az biztos, de meg kell hagyni jó ízlése van.
Lehet szemétségnek fog hangzani, de mikor az apja a cuccait meghozta, és mi felhordtuk ide, akkor egy pár dobozba bele kukucskáltunk, és olyan dolgokat láttunk, amit lehet nem kelletett volna. Nem kell rosszra gondolni semmi olyat, csak így maga a ruhák, a cipők, és a kiegészítők. Már akkor sejtettük, hogy nem olyan szende, és visszahúzódó lány, mint amilyennek Harry leírta.
Ahogy Dorindát leraktam az ágyra óvatosan próbáltam elhúzódni, de nem sikerült, ugyanis annyira szorította a kezem, hogy sehogy nem tudtam kihúzni.
-Do a kezem vissza adnád? - suttogtam
-Nem. Kényelmes. - bújt hozzá még közelebb - Aludj itt! - motyogta. Nem volt más választásom, így befeküdtem mellé, ő bal kezemen aludt, míg én próbáltam a hátamon.
-Eláruljak egy titkot? - suttogta alig halhatóan
-Mit? - néztem rá, és a szeméből kisepertem egy hajtincset
-A nyaratok, szenvedés lesz. - harapta el a mondat végét, ugyanis közbe elaludt. Nem tudom pontosan, hogy most csak az alkohol beszél belőle, vagy tényleg komolyan gondolja? Mondjuk már így is felforgatta az életünket, és azt szokták mondani, hogy ittas állapotba őszintébb az ember, szóval igazat mondott.
Át fordultam oldalamra, arcával szembe volt a fejem, majd engem is szépen elkapott az álom....


Légyszi komizzatoook!!:)

3. Ha harc, hát legyen harc!

El sem hiszem:o megkaptam ezen a blogomon az első díjat^^ nagyon szépen köszönöm^^ és hát itt lenne vele együtt az új rész is:D
Sajnos most h megkezdődött a suli, és láttam az órarendem, így csak 2hetente tudok részt hozni, de azért megpróbálok sietni, csak minden nap 4-nél hamarabb nem érek haza=/
Addig is jó olvasást puszi:)♥



Nagyon szépen köszönöm Netty-nek a díja :)

Szabályok:

1,: Mindenkinek 11 dolgot kell mondani magáról.

2,: A jelölő minden kérdésére válaszolni kell.

3,: 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.

4,: 11 embert kell megjelölni, linkelni.

1. 11 dolog rólam:
1. 16éves vagyok

2. most kezdtem a 11.-et
3. van egy bátyám és egy öcsém 

4. a szüleim elváltak 

5. imádom a csokit*-* de ha sokat eszek belőlük akkor pörgök megállás nálkülxD

6. kedvenc színem a lila, fekete és pink

7. kicsit sem vagyok magammal megelégedve.....

8. kicsit félénk vagyok

9. kedvenc időelütésem hogy kiülök az erkélyemre és zenét hallgatok

10. kevés barátom van, de tudom róluk h bármikor számíthatok rájuk:)

11. szeretek írni

2. Válaszaim: 

1. Mi a teljes neved? Krisztina

2. Hány éves vagy? 16 

3. Hol laksz? Miskolc közelébe 

4. Mióta vagy Directioner? tavaly nyár óta, de már hamarabb is ismertem a fiúkat

5. Ki a példaképed? Demi Lovato*-*

6. Van testvéred? kettő

7. Van állatod? nincs=/

8. Milyen telefonod van? Samsung Galaxy ACE

9. Ha választhatnál egy szuper erőt mi lenne az? láthatatlanság^^ 

10. Mi csinálnál, ha az űrlények megtámadnák a földet? bebújnák az ágyamba és zent hallgatnékxD gőzöm nincsXD

11. Mi volt a legfurább szituáció ami eddig történt veled? most így hirtelen nem jut eszembe semmi

Az utolsó kettőt ha nem baj nem csinálom meg, mert nem sok blogot olvasok, és nem tudok választani így=/ Bocsi:$

Harry szemszöge:

-Victoria, miért nem mondtad, hogy ő, már nem ő? - veszekedtem Dodo anyukájával
-Mert tudtam, hogy akkor nem fogsz beleegyezni! Sajnálom Harry, nem akartam, de csak rád számíthatunk!
-De mióta lett ilyen, vagy miért? - ültem le a kanapéra
-Amióta ideköltöztünk, teljesen kifordult magából. Velem is folyton kiabál, Ryan-t fenyítésbe tartja. És a legrosszabb, hogy 17évesen lóg a suliból és helyette az újdonsült barátaival iszik. Most is ha nem kértem volna ki az utolsó hónapról, meghúzták volna, egy csomó tantárgyból! - szipogott a telefonba. Elborzadva hallgattam Vic beszámolóját az egykori legjobb barátomról.
-Legalább avval nyugtass meg, hogy nem most lépett le először, csak úgy szó nélkül, és egész éjszaka távol volt?! - szorítottam össze a szemeim
-Szóval már ott is kezdi! - suttogta, ezzel tehát megadva kérdésemre a választ

Dorinda szemszöge:

Ahogy halkan kinyitottam az ajtót, meghallottam Harry hangját, a nappaliból. Szerencsémre ő nem vett észre, így halkan oda lopództam mögé és hallgatóztam.
-Legalább avval nyugtass meg, hogy nem most lépett le először, csak úgy szó nélkül, és egész éjszaka távol volt?! - dőlt hátra Harry. Gondolom anyával beszél rólam. Szem forgatva, letérdepeltem és elmásztam négykézláb az erkély ajtajáig, majd szép halkan kihúztam az üveg nyílászárót, és kimásztam, majd visszatoltam.
-Keresel valamit? - szólalt meg egy hang a semmiből. Ijedtembe megálltam, hátha nem vett észre.
-A hazavezető utat. - suttogtam, majd felálltam, és felé fordultam - Semmit! - ráztam fejem
-Akkor miért mászol négykézláb? - nézett rám hülyén
-Muszáj ennyit kérdezgetned? - húztam fel szemöldököm kíváncsian. Leültem egy székre, majd táskámból előkotortam a doboz cigimet. Igen tudom, nem egészséges meg blablabla, de nagyon jó nyugtató hatása van. Számba vettem egy szálat, meggyújtottam és jólesően szívtam bele. A fűst átjárta tüdőmet, ami jó érzés volt. Láttam Zack nagyon bámul mire felé fordultam. - Mi van? - szívtam még egyet
-Mióta cigizel?
-Miért akarsz mindent tudni? Egyáltalán miért kezdtél el velem beszélgetni? - néztem rá kíváncsian
-Mivel egy házba lakunk! És tegnap le picsáztad a barátnőmet! - nézett rám mérgesen
-Jah, hogy az?! - szívtam cigimbe még egyet - Ami a szívemen az a számon! - kacsintottam rá
-Jó megértem, mert én is így vagyok vele! - mosolyodott el - De Dorinda legalább Harry-t ne idegeld ki! Egész éjszaka azt várta, hogy haza gyere, még aludni se nagyon aludt! - guggolt le elém
-Figyelj Zack! - néztem rá, de félbe szakított
-Zayn! - kuncogott fel - A nevem Zayn Malik!
-Jó. - forgattam meg szemeim - Figyelj Malik! Nem tudod mi van velem meg Styles-sal, úgyhogy légyszíves ne szólj bele! - néztem szemébe
-Zayn, gyere próba! - szólt ki a szőke srác, mire az előttem guggoló srácra néztem, aki engem nézett majd a másik gyerekre.
-Megyek! - válaszolt unottan, majd felállt. Követtem példáját és a keze után nyúltam.
-Nem láttál, és nem is hallottál rólam! - néztem rá komoran, mire csak bólintott, és besétált. Unottan dobtam magam vissza a székre, és még egy utolsót beleszívtam a cigimbe, majd elnyomtam. Hasam korgása jelezte, hogy ennem kéne valamit, így besétáltam a házba, és szétnéztem a hűtőbe. Volt ott minden, a szó legszorosabb értelmébe. Benéztem még a szekrényekbe is, és miután letudtam, hogy van minden ahhoz, amit enné szeretnék, gyorsan felszaladtam a szobába, letusoltam, felvettem egy nagyon rövid gatyát, és hozzá egy ujjatlan felsőt, hajam pedig összefogtam, és vissza lementem.
Az előszobába a tv-t bekapcsoltam, átváltottam egy zenecsatornára, hangosra vettem és vissza sétáltam a konyhába. A hűtőből elővettem a húst és a további dolgot ami onnan kell, majd a szekrényekből is, és neki is láttam.
Attól, hogy nagyszájú, flegma gyerek vagyok tudok főzni, csak ritkán mutatom meg ezt az oldalam.
A hús felszeletelése után, a rizst oda raktam főni, majd visszatértem a csirkemelléhez, és azt kezdtem el egy szószba forgatni, majd egy serpenyőbe raktam, és neki láttam párolni. Mivel kínai kaját csináltam, ezért a csípős szósz sem maradhatott el, így abból is raktam egy keveset. Amint kész lettem mindennel, kitálaltam magamnak, majd szép lassan komótosan elfogyasztottam.
Szerencsére a hús nem lett nagyon csípős, de azért még egy kis szósszal megszórtam, a maradékot. Direkt úgy csináltam, hogy a fiúknak is legyen, de azért az övéké kicsit pikánsabb lesz.
Amint megvoltam ezzel, besétáltam a nappaliba, elfeküdtem a kanapén, és szép lassan elaludtam...

*  *  *  *  *  *

-Wááááá ez csíp! - kiabált valaki, én pedig ijedtembe lefordultam a kanapéról. - Valaki!! Csíp, csíp, csíp! - kiabált az illető. Amint észbe kaptam, gonoszan elmosolyodtam, majd felálltam és a konyha ajtajához sétáltam és nekidőlve figyeltem a történéseket.
-Mi van, csak nem pályát választottál, és felcsaptál csibének? - nevettem el magam, a szemüveges viselkedésén
-Dorinda! - szólt rám mérgesen Harry
-Mi van? - néztem rá értetlenül - Nem én tehetek róla, hogy nem bírjátok a csípős kaját! - tettem magam elé kezeim védekezés képen.
-Ha harc hát legyen harc! - nézett rám komolyan csíkoska
-Ez baromi jó lett! - szólalt meg a szöszi, aki épp magába tömte a húst és a rizst is. Elképedve néztem rá. Hogy bír ilyen csípős kaját megenni? - Mi az? - nézett ránk értetlenül
-Te nem vagy normális! - rázta a fejét Malik
-Holnap nem kérünk nyavalygást! - veregette meg a vállát a másik barna hajú
-Dorinda, beszélhetnénk? - húzott ki fürtöske az erkélyre
-Mi van? - dőltem neki unottan a korlátnak
-Hol voltál?
-Közöd? - néztem rá
-Elég sok, ugyanis nálunk laksz, és én vigyázok rád! - emelte fel a hangját
-Nagyon nagy tévedésbe vagy Styles, ha azt hiszed, hogy vigyáznod kell rám! Ja és nem tartozok neked magyarázattal, hogy hol vagyok, kivel és mikor! Ez az én életem, és azt csinálok amit akarok! - kiabáltam rá, majd ott hagytam.
A lépcsőre felmenet összeütköztem valakivel. Ahogy felnéztem rá a barna hajú sráccal találtam szembe magam. Ez a sok barna hajú, kikészítenek. Meg kéne tudni a nevét.
-Szia! - mosolyodott el kedvesen - Liam Payne. - mutatkozott be, mintha csak olvasna a gondolataimba
-Hello, Dorinda! - néztem rá hülyén, majd elindultam felfele, ő pedig követett.
-Hogy találtad meg a pótkulcsot? - törte meg a csendet
-Milyen pótkulcsot? - fordultam felé
-Amivel bejöttél! - nevetett fel. Jah, hogy itt olyan is van?! Erről nekem nem szólt senki.
-Hát, nem volt szükségem kulcsra! - rántottam vállat, mire ijedten nézett rám
-Te betörtél?
-Nem mondanám betörésnek, ugyanis a nyár folyamán itt lakok, de mivel nincs kulcsom, igen vehetjük annak is! - bólogattam vigyorogva, majd bementem a szobámba. Az ajtót kulcsra zártam, befeküdtem az ágyamba, és egyből el is aludtam....

*  *  *  *  *  *

-Gyerünk srácok, még egyszer! - parancsolt rájuk a menedzserük. Styles szó szerint elráncigált a próbájukra.
-I'm broken do you hear me...- kezdett bele Payne, már megint. Amióta itt vagyok már kb harmadszor hallom ezt a számot, és herótom van tőle. Nem nekem való ez a nyálas, romantikus zene.
A székbe ülök, és már a fejem a háttámlába verem, amin persze a fiúk jót nevetnek. Ha megmozdítom az egyik ujjam, Harry már egyből rám néz. Komolyan rosszabb, mint a börtönőr. Muszáj kitalálnom valamit, hogy elhúzhassak innen.
Az öt jómadár, pont befejezték a számot, és leültek a színpad végére pihenni, és a banda többi tagjával beszélni, amikor nekem eszembe jutott valami. A táskámból vettem ki pénzt, és a zsebembe csúsztattam, a telefonom pedig beraktam a táskába. Felálltam, majd a díszmadarak elé sétáltam, a lehető legkedvesebb mosollyal az arcomon.
-Harry, kimegyek a mosdóba! - néztem rá
-Oké, elkísérlek! - állt fel, és indult el felém
-Nem kell! - simítottam kezem mellkasára - Sietek, és még telefonálni is akarok! - néztem rá boci szemekkel. Tudtam, hogy ennek nem tud ellen állni.
-Rendben! - sóhajtott nagyot - Tíz perc! - nézett rám komoran.
-Megegyeztünk! - bólintottam, alsó ajkamra haraptam, majd hátat fordítottam nekik, és gyors léptekkel elindultam a mosdó fele. Szerencsére az pont úgy volt, hogy onnan észrevétlenül ki lehetett osonni az épületből.
-Vannak még hülye emberek és te is köztük vagy Styles! - nevettem el magam, és kiléptem az épületből.
A város központjába sétáltam, és a kirakatokat nézegettem, amikor véletlenül neki mentem valakinek.
-Bocsi, bocsi nem direkt volt! - kezdtem el mentegetőzni
-Na te itt? - szólt egy beképzelt hang. Fejem egyből a tulajdonosára szegeztem, és azzal a Perrie-vel vagy kivel találtam szembe magam. Rá mosolyogtam gúnyosan, majd a kezemben lévő kávét, rá öntöttem, mire egy hangos sikításba tört ki.
-De, ha jobban belegondolok, direkt volt! - bólogattam
-Te beteg vagy? - förmedt rám, közbe egy kisebb kör alakult ki körülöttünk, akik közül sokan fényképeztek és videóztak.
-Lehet, de én ebből ki tudok gyógyulni, de te, örökre egy beképzelt liba leszel! - kacsintottam rá, majd a tömegen átverekedve magam elindultam egy nyugisabb helyre.
Egy parkba kötöttem ki, ahol egy padon ülve néztem a járókelőket, és gondolkoztam.
17 éves vagyok, és ott járok, hogy a szüleim száműztek otthonról! Vajon mi lett volna, ha nem költözünk el? Vagy, ha Hazza-val tartjuk a kapcsolatot?  Ezek a mi lett volna ha kérdések mindig kikészítenek.
Elég régóta ülhettem itt, ugyanis kezdett besötétedni, és a levegő is kezdett lehűlni. Gyorsan elindultam, míg végül "haza" nem keveredtem, ugyanis a koncertre nem tudtam bemenni, mert nincs jegyem, és az a bunkó biztonsági őr nem hitte el, hogy az 1D-vel vagyok. Felháborító komolyan mondom.
Az ajtóhoz a pótkulcsot, előhalásztam a virágföldből - ennél hülyébb helyre nem is tudták volna rakni -, majd bementem, a konyhából szereztem egy dobozos kólát, majd egyenesen a szobámba mentem. Gyorsan lefürödtem, a festéket lemostam, a kólámat lehúztam, majd bebújtam a szép meleg ágyikómba.....

komikat légyszi*-*:)

2. Többiek?

Heyhoo:D húú hát örülök hogy tetszik ez a blogom is:) nem is tudom mit mondjak:')
Ígérem, hogy egyik blogot sem fogom elhanyagolni!:) Puszi Xx

-Dorinda? - mért végig csillogó szemekkel
-Nem, a húsvéti nyuszi. - forgattam meg szemeim
-Uram isten Dodo. - ölelt magához - Hogy vagy? - bújt még közelebb hozzám. Az én kezeim magam mellett tartottam.
-Szarul de büszkén! - veregettem meg vállát - De, hogy most ezt így tisztáztuk, lépjünk következő szintre. Szóval, megmutatnád a szobám? - toltam el magamtól, mire csak furán nézett rám. Gondolom nem erre számított.
-Persze, gyere! - nyitotta ki jobban mellette az ajtót, így beinvitálva engem. Bementem, és egy nagyobb előtérbe kerültem. Velem szembe volt a lépcső, és két oldalt, még valami két helyiség. Az egyik ilyen szobából vagy miből, hangokat hallottam, de letudtam annak, hogy csak a tv megy.
Harry, elsétált előttem a lépcsőfele, én pedig követtem. Az emeleten két felé lehetett menni: jobbra és balra. Mi jobbra mentünk, és ott is az utolsó ajtónál álltunk meg.
-Ez lenne az! - bökött fejével a barna ajtóra
-Kösz! - erőltettem egy mosolyt majd benyitottam. Az ajtóval szembe volt egy francia ágy, annak két oldalán éjjeliszekrény, jobb oldalt a falnál egy íróasztal, mellette egy kis polcos szekrény, mellette egy ajtó, és az után egy fésülködő asztal, míg baloldalt a falon egy egész szekrénysor ment végig, aminek az elején tükrök voltak. A falak lilában pompáztak. De a java csak most jött. A szobába mindenhol bőröndök, és dobozok voltak, amerre csak néztem. Nem gondoltam volna, hogy ennyi cuccom van.
-Tetszik? - lépett mellém Harry.
-Ja. - bólintottam - Most pedig légyszí egyedül hagynál? - fordultam felé. Szeméből a csalódottság tükröződött, de nem gondolhatja, hogy azok után, majd a nyakába borulok.
-Persze! - erőltetett egy mosolyt, majd bezárva az ajtót, kiment. Vettem egy mély levegőt, majd a sok doboz közül, megpróbáltam megkeresni a laptopom. Szerencsére hamar meglett, így rádobtam az ágyamra, bekapcsoltam és míg vártam, hogy életre keljen anyámat tárcsáztam. Amint fölvette, egyből letámadtam, nem hagytam szóhoz jutni.
-Miért pont ő? Miért nem lett volna jó nagyi vagy valaki? Miért pont Harry-hez kelletett lepasszolnotok? Te is nagyon jól tudod, hogy nem bírom. Elegem van belőle! Amikor megláttam, így is azt hittem, hogy hanyatt vágódom. Légyszíves gyertek vissza értem!
-Mást nem találtunk aki jó hatással lenne rád. Így megtudjátok beszélni a dolgokat, úgyis rég láttátok egymást. - beszélt nyugodtan
-Anya légyszíves. - kezdtem el sírni - Eláruljak egy nagy titkot?
-Persze! - hallottam hangján, hogy elmosolyodik. Nem csoda, hisz ritkán tudunk beszélni kiabálások nélkül.
-Ő miatta lettem ilyen! Miatta van minden! Anya légyszí vigyetek haza. - szipogtam a telefonba
-Ne butáskodj! - nevetett fel, na ennyit arról, hogy milyen megértő - Jól ellesztek, úgy mint régen.
-Soha! - kiabáltam - Azt hittem, most az egyszer megértesz, de nem! Utállak! - nyomtam ki, majd az ágy végébe dobtam a telefont. Lehasaltam a géphez, elindítottam pár zenét, majd nekikezdtem a pakolásnak.
Az egész délutánom elment azzal, de végül minden szépen a helyére került, bár úgyse lesz sokáig így. Este kilencre kész voltam, így leültem az íróasztalhoz, és kihúztam a fiókját, hogy berakhassam a gépem, amikor a kezem egy fényképalbumba ütközött. Óvatosan kiemeltem, és belelapoztam.
A képeken két kis gyereket lehetett látni. Tudtam, hogy kiket ábrázol, de tovább nézegettem őket. Mindegyik képen olyan boldogak, hogy kezdtem irigyelni őket, és sírva néztem tovább. Megráztam a fejem, majd az albumot visszaraktam oda ahonnan elvettem, tettem rá egy csomó papírt, és visszatoltam a fiókot. A gépet az asztalra raktam, és bevonultam a fürdőmbe. Engedtem vizet a kádba, közbe megszabadultam ruháimtól, és belemásztam. Áztattam magam egy ideig, majd megmosakodtam, kimásztam és felvettem a pizsim, befeküdtem az ágyamba, és hamar el is aludtam.

*  *  *  *  *  *

Unottan dobtam hátra magam, az ágyamon. Két óra és még nem kezdtem az életemmel semmit. Lemenni nem szeretnék, mert semmi kedvem Harry-vel beszélni. Szeretném kerülni amennyire csak tudom.
Eldöntöttem, hogy elmegyek egy kis városnézésre, úgyis rég voltam már itt. Kinyitottam a szekrényajtóm, kikaptam belőle találomra, egy sötétkék farmert, egy szürke hosszujjú felsőt, aminek az elején egy szív van, hozzá lila tornacipőt, egy fekete kalapot, és egy szürke sálat, ugyanis egy kissé el van borulva.Fel kaptam azokat, a fürdőbe mentem a szemem kihúztam tussal szokásos módon, hajam pedig kiengedve hagytam. Fogtam még pár cuccot, és egy fekete nike táskába belepakoltam, átdobtam a vállamon, és elindultam lefelé.
-Hova-hova? - szólt egy hang, amikor az ajtóhoz értem
-Városnézésre. - néztem rá, mire csak rosszalóan csóválta a fejét
-Táskával? Gyere inkább ismerkedj meg a többiekkel. - kezdett el húzni az egyik ajtó felé
-Többiekkel? - lepődtem meg, de mire kimondtam, már négy szempárral találtam magam szembe. Ijesztő látvány tud lenni az biztos.
-Szia. - köszöntek egyszerre
-Csoki. - mondtam unottan
-Hol? - nézett körbe a szőke hajú srác
-Niall, állj le! - szólt rá Harry - Szóval, amint látod, ez az éhen kórász, folyton zabáló gyerek Niall Horan. - mutatott a szőkére, mire az mosolyogva intett - Ő itt Louis Tomlinson. - mutatott egy csíkos pólójú srácra. - Liam Payne. - mutatott egy barna hajúra - És végül Zayn Malik. - mutatott egy kreol bőrű srácra. Meg kell hagyni négyöjük közül, ő tűnik a legnormálisabbnak. - És srácok ő itt Do, vagyis Dorinda, és nekem Dodo. - ölelt át hátulról.
-Nem! - fordultam felé - Semmilyen Do, és végkép nem Dodo! - mutatóujjam felmutattam, és így lépkedtünk egyre hátrább, mígnem a falba nem ütközött - A nevem Dorinda! Dorinda Jordan!
-Az enyém meg Bond. James Bond! - utánozott asszem' Leo vagy Louis. Mindenki felnevetett, még a velem szemben álló göndör hajú srác is. Mérgesen fordultam meg, és indultam el a szemüveges gyerekhez.
-Csak hogy tudd, ezt még megbánod! - szűrtem ki fogaim közt, szemem összeszűkítettem. A srác egyből elhallgatott, mire egy győztes mosoly terült szét arcomon. Felegyenesedtem és ledobtam magam egy kanapéra, ahol szerencsémre senki nem ült, táskám magam mellé raktam, és úgy néztem a többiekre.
Míg ők jól elszórakoztak, és csipkelődtek egymással, addig én halálra untam magam. Valahogy nem tudtak érdekelni se a vicceik, se ők maguk. Legszívesebben otthon akarok lenni, a bandával együtt lógni, csavarogni, bulizni. Mit kezdjek magammal ezzel az öt idióta, nyálgép társaságába?
Elgondolkodva néztem Harry-re. Ahogy "boxolt" a csíkos pólós sráccal, eszembe juttatta a kiskorunkat.
-Anyu, anyu! Képzeld Hazza megmentett! - néztem anyára, aki mosolyogva nézett le rám 
-Komolyan? - lepődött meg - Kitől? - guggolt le hozzám, felkapott az ölébe és úgy sétáltunk ki a hátsókertbe
-A fiúktól az oviba. - hajtottam le a fejem - Megint csúfoltak. 
-Majd adok én azoknak a fiúknak. - rázta anyu a fejét 
-Nem kell, Victoria. - szaladt oda hozzánk Harry - Én mindig megfogom védeni Dodo-t! - ölelt meg, amit egyből viszonoztam 
-Nos akkor Harry Styles, mától te vagy a kislányom hőse! - mosolyodott el anya, és átölelt mindkettőnket.
Elmosolyodtam az emlékeken, szemembe könnyek szöktek. Na nem, Dorinda nem érzékenyülhetsz el! Gyorsan rendeztem vonásaim, arcom megtöröltem, felálltam és elindultam valamerre. Mivel a házat még nem ismerem, ezért találomra mentem valahova, így kikötöttem a konyhába. Felültem a pultra, és úgy néztem a fehér hűtőt. Miért jutnak eszembe a régi emlékek? Miért kellett nekem idejönnöm? El kell innen mennem!
-Hé minden rendben? - szólt egy hang a hátam mögül, majd elém sétált, és az asztalnak támaszkodott
-Ja. - bólintottam Zack-re vagy kire
-Mindig ilyen bőbeszédű vagy? - nézett szemembe. Azok a csillogó szemek. Mi? Nem! Dorinda állítsd le magad!
-Mindenkinek jobb, amíg csak ennyit beszélek! - kacsintottam
-Vad vagy te lány! - rázta fejét mosolyogva, majd a hűtőhöz sétált, és kivett egy üveg üdítőt. Nyúlt egy pohárért, közbe felém fordult. - Kérsz te is? - bólintottam, majd nekem is töltött.
-Kösz! - vettem ki kezéből. Lassan kortyolgatni kezdtem.
-Nem szeretsz minket, igaz? - tette fel váratlanul a kérdést
-Hamar észrevetted! - bólintottam elismerően
-Majd javítunk ezen! - kacsintott, és kislisszolt a helységből. Na, ha ezen valaki változtatni fog valamit, akkor annak minden elismerésem.
Gondolatmenetemből az ajtó csengője hozott vissza. Nem erőltettem meg magam a kinyitásával, szóval nyugodtan ültem, a lábam lógatva. Csaj hangokat hallottam, mire elindultam az emelet fele, de útközbe valaki megint megállított.
-Gyere már, ne legyél társaság romboló. - húzott vissza fürtöske. Unottan vonszoltam magam utána. Ahogy beértünk a nappaliba a négy fiúhoz társult még három lány. Végig néztem rajtuk, ahogy ők is jó alaposan megnéztek, de legfőképp a hajam. Talán nem láttak, még pink hajat?
-Szia Eleanor Calder. - jött közelebb az egyik csaj. Kedves, aranyos lánynak tűnt, nyomott három puszit az arcomra majd arrébb állt.
-Dorinda Jordan! - erőltettem egy mosolyt
-Szia Danielle Peazer. - jött egy göndör hajú lány. Ő is kedves tűnt, és ő is nyomott három puszit arcomra, és arrébb állt. Rá is rá mosolyogtam, és a harmadik csajt néztem. Ő kényelmesen ült a kreolbőrű srác ölébe, és flegmán nézett rám.
- Perrie Edwards vagyok, de gondolom már tudod! - legyintett. Mindig is utáltam az ilyen személyeket, ezért vele se fogok kivételezni.
-Bocs, elkényeztetett picsákkal nem foglalkozok! - mosolyogtam gúnyosan. A levegő megfagyott körülöttünk, a szőke csaj pedig elképedve nézett rám.
-Zayn hallottad ezt? - fordult barátja felé, akinek a szájába ott bujkált egy apró mosoly, de összeszedte magát, és bólintott.
-Do kérj bocsánatot! - szólt rám Harry
-Egy! Mondtam a nevem nem Do, hanem Dorinda! - fordultam felé - Kettő: majd akkor bocsánatot kérek, ha lila hó fog esni. És három! Nekem nem parancsolgathatsz Styles! - mondtam tök nyugisan, rajta láttam, hogy kezd ideges lenni. Odaléptem a lerakott táskámhoz, áttettem vállamon, majd mellé léptem. - Majd jövök! - mosolyogtam rá, dobtam neki még egy puszit, és megindultam az ajtófele. Kiléptem rajta, és próbáltam elvegyülni a sok londoni között....

1. Vissza Londonba

Hát sziasztok:D ez lenne az új blogom és remélem tetszeni fog:D
Ezen az ötleten már régóta gondolkodtam, és most végre bele is kezdtem:) Remélem tetszeni fog:) Puszi Xx

-Nagy rocksztár leszek, ha nagy leszek! És te velem együtt fogsz örülni, igaz Dodo? - nézett rám csillogó szemekkel

-Igen Hazza! Mindig velem leszel ugye? - kényeskedtem, és megöleltem őt

-Örökre, és még tovább! - ölelt meg

Mély álmaimból, az én drágalátos anyám költött fel, ahogy kivágta az ajtóm.

-Gyerünk fel kelni! - húzta le rólam a takaróm

-Nem! - morogtam majd a hasamra fordultam

-Azt mondtam felkelni! - fogta meg lábaim és úgy kezdett el ráncigálni

-Azt mondtam nem! - morogtam, és a háttámlába kapaszkodtam, majd miután ráeszmélt, hogy nem ér el vele semmit, elengedett és kisétált. Nyugodtan feküdtem másik oldalamra, mire a következő pillanatban egy nagy adag hideg víz landolt a nyakamba.

-Te megőrültél? - pattantam ki az ágyból és anyámra kiabáltam

-Nem beszélhetsz így velem, megértetted? Húsz perced van elkészülni! - nézett rám erőteljesen, majd kiment, ezzel egyedül hagyva szobámba. Mérgesen csaptam be az ajtaját, és mentem a fürdőmbe. A hajamból csöpögött a víz, így fogtam egy hajszárítót, és megszárítottam, utána pedig kivasaltam. Gyorsan fogat mostam, szemem erősen kihúztam tussal, és visszamentem a szobába. Meglepődve vettem észre, hogy a földről a ruhakupacok, eltűntek mindennel együtt. Felforgattam az összes szekrényem, az íróasztalom, az ágyam, de sehol nem találtam semmi ruhát, se semmit. Végül az ágy alá betúrva találtam pár göncöt, és egy cipőt is.

-Fú milyen kedves. Gondolt rám is. - mérgelődtem magamba. Felkaptam egy fekete fehérneműszettet, rá a még itt maradt farmer tépett rövid gatyámat, hozzá egy hosszujjú, fél vállas felsőt, ami a köldökömig ért -így jól látni lehetett a köldök pc-m-, és egy fekete Converse-t, és kész voltam. Telefonom a párnám alól kivettem és letrappoltam a földszintre.

-Gyerünk reggelizni! - mutatott anya a konyha felé

-Elment az étvágyam! - mosolyodtam el gúnyosan, mire szem forgatva eltűnt előlem

-Végre Do elmegy! Elmegy Do! - jött ugrálva felém a pisis öcsém, mire megfogtam a pólójánál fogva és magamhoz rántottam

-Befogod, vagy esetleg segítsek? - szűrtem ki fogaim között

-Anyaaa! - kezdett el kiabálni, mire csak ellöktem

-Tűnés a kocsiba! - mutatott kifele, nekem pedig nem kelletett kétszer mondani. Kivágtam az ajtót, és egyenesen a hátsóülésre bepattantam, lazán elhelyezkedtem, és vártam hogy útnak induljunk. Ahogy megjöttek a többiek is, egyből elindultunk, nehogy lekéssük a gépet. Fejem az üvegnek döntöttem, és úgy néztem az elsuhanó Boston-t. Az elején nem szerettem, hogy ideköltöztünk, és most se nagyon, de nincs más válsztásom, ugyanis apa munkája miatt kelletett.

A repülőtérre érkezve, és a becsekkolás után sikeresen el foglaltuk helyünket. Pechemre nem szabadultam meg a családtól. Lassan indult a gép, én pedig beraktam a fülest a fülembe és majdnem max hangon zenét hallgattam.

De hogy ki is vagyok én? Dorinda Jordan, kamasz, lázadó lány, aki 17éve pazarolja az oxigént. Hajam színe rózsaszín, de a természetes színére már én se emlékszek. Másfél év alatt már annyiféle színt kipróbáltam, hogy már magam sem tudom pontosan. Szemem színe is változó. Na nem kell rosszra gondolni, csak egyszerűen színes kontaklencsékkel dobom fel. Másfél év telt el azóta, hogy Bostonba költöztünk, és most vissza megyünk oda ahonnan jöttünk: Londonba. Azt hiszik a szüleim, hogy ha ott hagynak valami rokonoknál, majd sikerül megváltoznom...röhejes. Apám a reptéren fog várni ránk, ugyanis ő már itt van pár napja asszem' valami üzleti ügy miatt, de ki tudja.

Nagy valószínűséggel elaludhattam, ugyanis a következő az volt, hogy a stewardes költött, hogy megérkeztünk, és én vagyok az egyedüli aki nem szállt le. A saját anyám itt hagyott!! Kicsit sem szemét. Összekaptam magam, majd lebattyogtam a gépről egyenesen a váróba, és ott megkerestem az én szeretet kis családom.

-Dorinda! - mosolygott rám apa

-Csoki. - intettem neki unottan - Hol vannak a bőröndjeim? - néztem körbe

-Ha talán otthon is lennél egy kicsit, akkor tudnád, hogy már apád kocsival elhozta! - förmedt rám anya

-Jah szóval azért nem találtam, semmit a szobámba?! - gondolkodtam

-Ne kezd megint! - lépett elém

-Nem én öntöttelek le egy adag hideg vízzel!

-Ezt most befejezni! - lépett közénk apa - Dorinda, kérj bocsánatot anyádtól! - nézett rám

-Majd ha fagy! - mentem el mellettük. Az épületből kiérve egyből megpillantottam a kocsinkat, és mire oda értem, már villogott, hogy nyitva, ugyanis apám kinyitotta azt. 

Elszomorkodva néztem Londont. Részben hiányzik, de részben nem. Egész nyáron ide leszek száműzve azért, mert próbálom élni a saját életem, és néha egy kis zűrbe keveredek, ilyenkor utálom a családom. Furcsa mód, nem arra mentünk, amerre a nagyiék laktak, hanem teljesen másfele, amitől kezdtem megijedni. Végül megálltunk egy nagy emeletes háznál. Nem mondom van pénzük azoknak akik itt élnek.

-Megjöttünk! - állította le apa a motort

-Hol vagyunk? - néztem rá értetlenül

-Hidd el jó helyen! Na gyere! - szállt ki a kocsiból, mindenki követte a példáját, de a kapunál megálltunk

-Apu kezdesz megijeszteni.

-Fél Dorinda! Dorinda fél! - kezdett el énekelni a drága látos öcsém

-Na ide figyelj! - rántottam magamhoz - Jobb, hogyha leállítod magad különben...

-Dorinda Jordan befejezted! - szólt rám anyám - Hagyd békén az öcséd! - nyúlt karomért, én pedig lehúztam a kezem a válláról

-Végre megszabadulok tőletek! - forgattam meg szemeim - Bemennénk végre?

-Nem, Do! - rázta fejét apa - Innentől egyedül kell boldogulnod! Vigyázz magadra! - ölelt meg - Nyár végén találkozunk. - mosolyodott el

-Szia Dorinda! - intett Tony, mire megejtettem egy gúnyos mosolyt

-Dorinda, légyszíves csak próbáld meg! - nézett rám könnyes szemekkel anya - Nyár végén jövünk. - intett majd mindannyian beszálltak a kocsiba. Még utoljára rám néztem, majd gázt adtak és elhajtottak. A járdaszéléről figyeltem, ahogy a kocsink egyre kisebb lesz, majd egy kanyarnál végleg eltűnt. Komolyan a családom lerázott?! Tuti, mikor haza mennek még meg is ünneplik. Valahogy érzem, hogy ez lesz életem legrosszabb és egyben leghosszabb nyara is.

Megfordultam, és elindultam a kapuhoz, ott benyitottam, és felsétáltam a lépcsőn. Vettem egy mély levegőt, majd bekopogtam. Nem kellett sokat várnom, a fehér ajtó egyből nyílt, de amint megláttam, hogy ki nyitott ajtót, azt kívántam bárcsak egy rossz álom lenne.....