És láttátok már a One Direction új klipét??*-* én személy szerint imádom*--* és Niall póló nélkül van benne*-*:$ (valaki szedjen össze a földrőlxd)
És azt hallottátok, hogy Liam és Danielle szakítottak??:O én nagyon sajnálom őket:'( szerintem nagyon is szép pár voltak:'( #payzerforever
-Dorinda, az ég szerelmére, miért kellett jelenetet rendezned? - folytatta a lebaszást Harry. A tegnapi "bakim", hogy leöntöttem miss 'beképzeltsztárvagyoknekemmindentszabad' szőke csajt, olyannyira felkapott lett, hogy London összes újságjába az áll hogy: A Little Mix-es Perrie Edwards-ot, egy ellenszenves rajongója leöntötte kávéval! Én rajongó? Még viccnek is rossz! De persze fürtöske, annyira magára vette, főleg azután, hogy leléptem a próbájukról, hogy már fél órája csak baszogat. Hol ezért, hol azért. Komolyan kezdem visszasírni anyát.
De azt valahogy nem értem, hogy Malik meg csak annyit mondott: 'Legközelebb csak szólj nekem!', pedig az ő barátnője vagy mije. A legrosszabb az egészbe, hogy Payne és szemüveges gyerek barátnői egytől-egyig kint ülnek a konyhába, és végig hallgatják az egészet. Komolyan ennél cinkesebb helyzetbe nem tudott volna hozni, ez a marha.
-Figyelsz te rám egyáltalán? - állt meg Harry, mikor észrevette, hogy nem rá figyelek
-Mivel másra nem tudok! - grimaszoltam
-Akkor ismételd el az utolsó mondatot!
-Figyelsz te rám? - néztem szemébe, amibe látni lehetett, hogy fel ment a pumpa benne. Gonoszan elmosolyodtam, mire az ő feje kezdett pirossá válni, az idegességtől.
-Na idefigyelj Dorinda Jordan! Eddig próbáltam normálisan hozzád állni, de mivel ez nem használt semmit, mostantól máshogy lesz! Elegem van a folytonos eltűnéseidből, abból, hogy azt hiszed, hogy mindent megtehetsz! Mától nem mehetsz sehova, csak úgy ha valaki elkísér! - kiabálta
-Na ide figyelj Harold Edward Styles! - kezdtem, úgy ahogy ő. Tudtam, hogy nem szereti a középső nevét, ezért még pluszba azt is odaraktam. - Mondtam már, hogy nekem nem parancsolgathatsz megértetted? És mi van akkor, ha eltűnök? Visszajövök nem? De tudod legszívesebben itt hagynálak a picsába, mert már kurvára elegem van abból, hogy azt hiszed mindent megtehetsz, mert egy világsztár vagy! De felvilágosítalak, hogy engem hidegen hagy, a bandád, a karriered, és az egész életed! Nem ráncigálhatsz el sehova, különben megbánod! - álltam meg vele szembe
-Nem félek, egy olyan meggondolatlan, hisztis, beképzelt kislánytól mint te! És, hogy tudd, rám vagy bízva! Én parancsolok neked, hisz nálunk laksz! Örülj neki, hogy egyáltalán itt lehetsz!
-Na majd meglátjuk! De én előre szóltam, hogy meg fogod bánni! És képzeld lehet, hogy anyám rád bízott, de van saját életem, és csak, hogy tudd, semmi kedvem nem volt idejönni, főleg hozzád! És, hogy örüljek, hogy itt lakhatok? Minek örüljek? Hogy össze vagyok zárva egy kajazabálóval, egy szemüveges kis törpével, aki azt hiszi, hogy vicces, vagy hogy van egy folyton mosolygó csendes gyerek, vagy a szőke liba pasijának? Vagy egyáltalán, hogy minden nap el kell viseljelek? Hát felvilágosítalak, hogy utálok itt lakni! Utálom, hogy ide kelletett jönnöm, hogy el kell viseljelek titeket! Utálom az egész életem! - szűrtem ki az utolsó mondatot fogaim között, majd kiszaladtam a házból! Szememből a könnyek patakokként folytak, de akkor sem álltam meg. Csak futottam, és futottam, míg végül ki tudja, hogy hol kötöttem ki....
Zayn szemszöge:
Kínosan hallgattuk a veszekedést Harry és Dorinda között. Komolyan ez a csaj fogja kikészíteni Harry-t idegileg. Valahogy nem így képzeltem el, ahogy Harry beszélt róla. A veszekedés egy ajtó csapódással végződött, majd elhalkult az egész ház.
A lányok félénken néztek ránk, de valahogy a srácok se voltak ezzel másként.
-Izé...megyek beszélek Harry-vel! - mutattam a nappali fele, mire csak bólintottak, én pedig kisétáltam. Hazza ott ült a kanapén, térdére támaszkodva. Óvatosan elsétáltam odáig, majd leültem mellé.
-Minden helyre fog jönni, nyugi! - veregettem meg vállát
-Nem Zayn, semmi nem lesz olyan, mint régen! - rázta fejét, majd felnézett rám. Szeme tele volt könnyekkel. Rossz volt így látni az egyik legjobb barátomat. - Ő már nem ugyan az, akit én régen ismertem. Teljesen kifordult ön magából.
-Az egész Perrie hibája. - morogtam
-Nem! Do öntötte le nagy tömeg előtt.
-Perrie-t se kell félteni! Száz, hogy provokálta. - forgattam meg szemeim - Neked, viszont nem kelletett volna, ennyire lebasznod érte! Minél jobban tiltod, annál jobban fogja csinálni!
-Ezt honnan veszed? - nézett rám értetlenül
-Onnan, hogy én is ilyen voltam. - vakartam tarkóm idegesen - Jó, nem azt mondom, hogy hagyj rá mindent, de ne baszogasd folyton, és ne vágj sértő dolgokat a fejéhez, mert ettől csak rosszabb lesz! - néztem rá
-Talán igazad van! - sóhajtott - Meg kéne keresni.
-Hagyd lenyugodni!
-Én nem fogok megbocsátani magamnak, hogyha valami baja esik! - nézett rám megint könnyes szemekkel
-Nyugi nem lesz semmi! Erős lány, meg tudja magát védeni! - veregettem vállát.
A nap további részébe, próbáltunk úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, de látni lehetett a feszültséget. Dorinda nem jelentkezett, Perrie viszont igen. Szegény csajt elküldtem, úgy ahogy volt, mert semmi kedvem nem volt hozzá.
Az este folyamán Harry-t sikerült ágyba küldeni, de csak, úgy hogy nyugtatót vett be, hogy tudjon aludni is valamit. A lányok kilenc fele leléptek, utána a fiúk is felmentek a szobájukba, én viszont lent maradtam.
Nem tudom miért, de valahogy megfogott Do. Hiába olyan ellenszenves, és néha bunkó, talán ez az ami tetszik benne. Nem tudom mi, de valami vonz hozzá.
-Mi? Nem Zayn, neked barátnőd van! Perrie! Igen, őt szeretem! - beszéltem magamba. A kanapén elterülve vártam, hogy történjen valami, de semmi.
Hajnal kettő körül, mozgást hallottam kintről, majd, hogy valaki a zárral babrál, rá nem sokkal az ajtó ki is nyílt, és egy rózsaszín hajzuhatagot láttam a sötétbe, aki állni nem bírt. Gyorsan oda siettem hozzá, pont időbe mielőtt a padlóra esett volna.
-Veled mi történt? - kérdeztem, de egyből megcsapott a tömény pia szag. Nem tudtam elhinni, hogy leitta magát.
-Hát az tudod, úgy volt, hogy.....hogy..- majd elkezdett kuncogni, a semmin.
-Mennyit ittál? - emeltem fel ölembe, és úgy vittem fel az emeletre
-Csak egy iciripicirit - mutatott egy kis mennyiséget ujjával. Milyen kár, hogy a szagból nem ez jön le.
-Nem vagy normális! - ráztam fejem, majd benyitottam a szobájába.
Azóta amióta itt van egyszer se jött be ide egyikőnk sem rajta kívül, de azelőtt szinte minden szabadidőnket itt töltöttük, hisz folyton ezt csináltuk, hogy neki tetsszen. Emlékszem, hogy addig jártunk boltról-boltra, míg meg nem találtuk a tökéletes falfestéket, majd a hozzá illő ágyat, és az ahhoz illő szekrényt.
Ez a szoba, direkt Dorinda részére lett készítve, és kábé tesz rá magasról. A ruhák a földön szanaszét, a cipőkkel együtt, és még az ágynemű is ott volt. Lelenc egy csaj az biztos, de meg kell hagyni jó ízlése van.
Lehet szemétségnek fog hangzani, de mikor az apja a cuccait meghozta, és mi felhordtuk ide, akkor egy pár dobozba bele kukucskáltunk, és olyan dolgokat láttunk, amit lehet nem kelletett volna. Nem kell rosszra gondolni semmi olyat, csak így maga a ruhák, a cipők, és a kiegészítők. Már akkor sejtettük, hogy nem olyan szende, és visszahúzódó lány, mint amilyennek Harry leírta.
Ahogy Dorindát leraktam az ágyra óvatosan próbáltam elhúzódni, de nem sikerült, ugyanis annyira szorította a kezem, hogy sehogy nem tudtam kihúzni.
-Do a kezem vissza adnád? - suttogtam
-Nem. Kényelmes. - bújt hozzá még közelebb - Aludj itt! - motyogta. Nem volt más választásom, így befeküdtem mellé, ő bal kezemen aludt, míg én próbáltam a hátamon.
-Eláruljak egy titkot? - suttogta alig halhatóan
-Mit? - néztem rá, és a szeméből kisepertem egy hajtincset
-A nyaratok, szenvedés lesz. - harapta el a mondat végét, ugyanis közbe elaludt. Nem tudom pontosan, hogy most csak az alkohol beszél belőle, vagy tényleg komolyan gondolja? Mondjuk már így is felforgatta az életünket, és azt szokták mondani, hogy ittas állapotba őszintébb az ember, szóval igazat mondott.
Át fordultam oldalamra, arcával szembe volt a fejem, majd engem is szépen elkapott az álom....
Légyszi komizzatoook!!:)
