Nem tudom, hogy feltűnt-e valakinek, hogy egy ideje már nem hoztam új részt. Ennek több okai is van, de az első és legfontosabb, hogy semmilyen visszajelzést nem kaptam tőletek. Se egy komi, se egy pipa, semmi. Tudom, nem vagyok valami jó író, de legalább annyit írhattatok volna, hogy "Hagyd abba!" vagy "Fordulj fel" vagy valami!!! Komolyan, még azok is jobban estek volna, mint az, hogy semmit nem írtok.
A másik ok, hogy 1 hónap múlva érettségizek. Az elmúlt két hetem arról szólt, hogy kis érettségiztem és teljesen lefárasztottak. Már ezek is nehezek voltak, de legalább meglett a kettes mindenből - kivéve angolból, mert az 4-es lett*-* És igen, erre nagyon is büszke vagyok, mert 1 éve kezdtem el komolyabban foglalkozni az angol nyelvvel, és örülök, hogy így sikerült. Szóval, a lényeg az, hogy nagyon sok pótolnivalóm van, mert nem akarok megelégedni a 2-esel, mert tudom, hogy többre vagyok képes, csak túl lusta vagyok hozzá. Szeretnék most a tanulásra koncentrálni.
Az utolsó okom pedig teljesen más mint az eddigiek. Nemrég tapasztalhattam meg azt hogy, milyen érzés amikor örökre elveszítek egy fontos személyt az életemből. Nagy veszteség ért, mert elvesztettem a nagymamámat, aki nekem sokat jelentett. Mindig vele beszéltem meg minden gondomat, és annyi mindent terveztünk mi ketten, amit már soha nem fogunk tudni megcsinálni. Örök álomba merült. Hiányzik.
Nem tudom tovább vinni a blogot. Az előbb felsorolt 3 ok miatt. Lehet, hogy nektek semmi fontosat nem jelentenek, nekem viszont igen! Nézhettek hülyének, gondolhattok gyengének...nem érdekel! Van saját életem, és először azt kell rendbe hoznom, és csak az után fogok írni, mert ez pedig a hobbim. Itt ki tudom élni magam.
Szóval sajnálom, de abbahagyom. Remélem azért egy picit meg tudtok érteni!:)
Kedves Kedvenc Írónőm!
VálaszTörlésElőször is nagyon-nagyon, és még annál is jobban szégyellem magam, amiatt, hogy elhanyagoltam a kommentelést. mentségemre legyen szólva nem volt esélyem sem lülni a gép elé és kinyögni két értelmes mondatot, DE mindig elolvastam az aktuális fejezetet.
A napokban újra olvastam a Niall-es blogod és megkönyeztem, újra.
És tessék, most ezt is… Teljes mértékban megértelek, azzal kapcsolatban, hogy a fent felsorolt okok miatt abba hagyod a történetet, mégis fáj. Mert a szívemhez nőtt ez a szeleburdi és ididóta lány, a maga szeszélyeivel. Kívácsi lettem volna, hogy hogyan alakulnak a dolgai Harryvel vagy Zaynnel, és a többi fiúval.
De támogatlak, amiben lehet. Nagyon szeretném ha nem hagynál fel az írással, mert nagy tehetséged van hozzá, amit kár lenne elvesztegetni. Arra kérlek vigyázz magadra és légy jó.
Üdv: egy hűséges olvasód
ui: Nagyon szeretném fenntartani veled a kapcsolatot, valahogy megoldható ez?:)