És mivel komit se kaptam csak egyet, ezért hozzáfűzni valóm sincs
Fogalmam sem volt róla, hogy merre megyünk, arról meg pláne nem, hogy hova. Teljesen az öt idiótára voltam szolgálva, de csak reménykedni tudtam benne, hogy valami jó helyre megyünk.
Liam-nek tényleg igaza lett és felvettük a lányokat, csak az a baj, hogy mindketten egy másik kocsiba ülnek, míg én Styles-al és Malik-al vagyok összezárva. Szerencsére nem piszkálnak és tudok nyugodtan kifele bámulni a sötét londoni éjszakába. Nem sokkal később kaptam egy olyan utasítást, hogy száljak ki, mert megjöttünk, és én, mint a jó kislányok tettem azt, amit mondtak. Elég lesz később elrontani a hangulatot.
A szórakozóhely ahova jöttünk elég felkapott volt már kívülről is, mondjuk nem a sima hétköznapi hely volt, hanem inkább az eliteb fajta. A srácok persze a hosszú sort megelőzve mentek a bejárati ajtóhoz, lepacsiztak a biztonsági őrökkel és már bent is voltunk.
A hely különböző színekben pompázott, középen egy csomó ember táncolt a hangosan dübörgő zenére. Oldalt voltak ilyen kisebb fajta boxok, míg az emeleten szobák helyezkedtek el.
A többiek elindultak egy box fele, így én is követtem őket. Sorra ültek le a nekik lefoglalt asztalhoz, és mivel nem akartam bunkó lenni én is ledobtam magam, pontosan Malik mellé, Styles-al szembe. Komolyan nem fogok szabadulni tőlük?
-Szóval ki mit kér? - nézett körbe a társaságon Styles.
-Martini, Brandy. - hangzottak a különböző válaszok.
-Tequila Sunrise. - néztem rá.
-Az alkoholos, úgyhogy nem ihatsz. - rázta a fejét Styles.
-Akkor egyáltalán minek jöttem? - tártam szét kezeimet csodálkozva. Most komolyan eljövünk bulizni, és nem ihatok alkoholt? Ez mi már?
-Beszélgetni. - nézett rám Eleanor.
-Akkor miért nem mentünk el mondjuk bowlingozni? - néztem rá csodálkozóan, a többiek pedig el kezdtek kuncogni.
-Azt akartuk, de Zayn azt mondta, hogy ez jobb lenne. - válaszolt Danielle. Csodálkozva néztem a mellettem ülő srácra, aki csak idegesen vakarta a tarkóját.
-Ez igaz? - böktem oldalba, mire bólintott egyet. - Nos kedves Styles, amint látod ez az egész az ő ötlete volt. - mutattam a kreolbőrű srácra - Szóval azt kérek, amit akarok!
-Nem vagy 18 úgyhogy nem. - rázta a fejét.
-Csak nem tudod, hány éves vagyok? - tettem csodálkozást - Gratulálok, büszke lehetsz magadra. - álltam fel és megveregettem a hátát.
-Dorinda ne csináld! - kiabálta túl a zenét Danielle.
-A megállapodás úgy volt, hogy eljövök veletek, igaz? - néztem a többiekre, akik bólintottak - Pontosan. De arról nem volt szó, hogy veletek is kell lennem. Szóval, ég áldjon titeket! - intettem, és elsétáltam tőlük, egyenesen a bárpulthoz.
-Hello, mit adhatok? - mosolygott rám a pultos srác, aki meg kell hagyni elég helyes volt. Kicsikét hosszú barna haja az égnek állt, kék szemei a fényben úgy csillogtak, mint a gyémántok, és egy sármos mosoly ült az arcán.
-Hello egy Tequila Sunrise-t. - mosolyogtam.
-Elmúltál már 18? - szűkítette össze szemeit, mire a szám szélét kezdtem el harapdálni.
-Talán. - válaszoltam sejtelmesen.
-Sajnálom, de amíg nem tudod bizonyítani nem szolgálhatlak ki. - támaszkodott elém a pultra.
-Mi kell ahhoz, hogy bizonyítsam? - csusszantam hozzá közelebb, szánk közt alig volt öt centi.
-Minimum egy tánc velem. - nézett szemembe.
-Neked akár a maximumot is. - kacsintottam, mire nevetve húzódott távolabb és nem sokkal később már a kezembe foghattam az én kedvenc alkoholos koktélom.
-A cég ajándéka. - kacsintott a srác, a pénzt visszaraktam a táskámba és mosolyogva fordultam a tömeg felé. Azt hiszem most lesz életem egyik legjobb estéje.
Harry szemszöge:
-Haver engedd el magad! - veregetett hátba Liam.
-Mégis hogy, amikor így viselkedik? - mutattam a tömegfele, ahol Dorinda két srác között riszálta magát, kissé se józan állapotában. - Mi a jó istennek pont bulizni kelletett elhozni? - húztam le a kitudja hányadik pohár whisky-met.
-Köszönd Zayn-nek! - rántott vállat, majd elment a bárpulthoz. Idegesen kutattam a tömeget, hogy megtaláljam Dorinda-t, de mintha a föld nyelte volna el. Lassan már éjfél és szerintem jobb lenne, ha mennénk. Na ja, a nagy partizós srác, megöli a hangulatot. Szép vagyok mondhatom.
Rajtam kívül mindenki jól szórakozik, csak én vagyok ennyire hangulat romboló. Mindenki a táncparketten ropja, míg én mit csinálok? A telefonom nézem percenként, hogy mikor mehetnénk.
-Hé minden rendben? - simította valaki kezét hátamra.
-Egy kibaszott nagy idióta vagyok, és azt sem tudom miért. - motyogtam magam elé bámulva.
-Biztos nem vagy, ha mégis akkor biztos nyomós okod van rá. - nevetett fel egy csilingelő hang mellettem, ami engem is mosolygásra késztetett. Felnéztem és egy szőkés hajú, mosolygós lány állt felettem.
-De aztán együtt érző tudsz lenni valakivel. - néztem arcára.
-Csak próbállak jobb kedvre deríteni. - rántott vállat mosolyogva - De nem is zavarlak tovább. Jó szórakozást. - intett és indulni akart, de keze után nyúltam.
-Várj! - álltam fel vele szembe. - Nem lenne kedved csatlakozni? - mutattam a hátam mögé zavartan.
-Nem akarlak zavarni.
-Nem zavarnál. - mosolyogtam - Légyszíves.
-De nem sokáig. - nézett rám komoran, mire bólintottam és helyett foglaltunk.
-Szóval elárulod a neved? - néztem szemébe.
-Még én sem tudom a tiédet. - húzta fel kíváncsian szemöldökét. Értetlenül ráncoltam homlokom, nem tudja ki vagyok?
-Harry Styles. - mondtam zavartan. Furcsa volt egy lánynak bemutatkozni, mert az elmúlt két évben szinte majdnem minden csaj akivel összefeküdtem ismert.
-Catarine. - mosolygott.
-Értem. Nos Catarine mit szeretnél inni? - mosolyogtam rá.
-Nem iszok alkoholt, de azért köszi. - tette kezeit maga elé.
-Hogy-hogy? - néztem rá értetlenül.
-Hosszú történet.
-Akkor egy kólát? - vetettem fel az ötletet.
-Azt elfogadom. - bólintott, és nekem se kelletett több elmentem a pulthoz és kértem két kólát, majd visszamentem a boxunkhoz és egy hosszú beszélgetésbe kezdtünk Catarine-val.
Dorinda szemszöge:
Már kitudja hányadik koktélomat húzhattam le, amikor kezdtem úgy érezni, hogy nem bírom tovább. Bármerre néztem, mindenfele forgott velem a világ. Próbáltam egy ismerős arcot keresni, de annyira összemosódott minden, hogy helyette mindenkinek neki mentem.
-Hékás, óvatosan. - kapott el valaki. Arcára néztem, de a sötét haján kívül nem nagyon láttam többet.
-Jól vagyok. - próbáltam meg állni a két lábamon, több-kevesebb sikerrel.
-Igen azt látom. - nevetett fel a túlságosan is ismerős hang. Kezei vállamról csípőmre csúsztak és úgy kezdett el ringatni a zene ritmusára. Nem ellenkeztem, mert az az illat, ami ebből a srácból áramlott, az valami mennyei volt. Ismét neki kezdtem táncolni, de azért kissé szenvedélyesebben, mint eddig, de a srác sem ellenkezett. Kezei bebarangolták az egész testem, arcunk mindig súrolta a másikét. Aztán jött egy kissé lassú szám és mi a táncparkett közepén egymásra találtunk. Vagyis egy lágy csókban fonódtunk össze.
Nyelve hamar bebocsátást nyertek számba, de mégsem volt erőszakos. Pont ellenkezőleg. Lassú, de mégis szenvedélyes csók volt. Éreztem, hogy hasamba a pillangók öröm táncot járnának. Csak mi voltunk. Ketten egymásnak. Körülöttünk mindenki más táncolt, szinte észre se vettek. Aztán valami eszembe jutott. Nem csinálhatjuk ezt! Túl ismerős nekem ez a srác. Gyorsan elhúzódtam tőle, amire értetlenül nézett rám.
-Most mi van? - értetlenkedett és próbált magához húzni.
-Csak hagyj! - vágtam pofon, majd még mindig a látással küszködve próbáltam kijutni ebből a helységből. 5 percnyi bolyongás után, már a friss levegőn voltam és London utcáit jártam, kezemben a cipőmmel.
Hülyeség volt ez az egész este. Rosszul voltam, szédültem és hányingerem is volt. És ha ez nem lett volna elég, akkor még remegtem is, és most kivételesen nem a hidegtől. Fáztam, de egyszerre mégis melegem volt belül. Menni is alig bírtam, annyira szédültem, bárhová is léptem valamibe támaszkodnom kelletett. Így jutottam el egy kissé távolabb a klubtól.
Egy sötét sikátornál álltam meg és próbáltam friss levegőt magamba szívni, de nem ment. A légcsövem elszorult, hang nem jött ki a torkomon, levegőt se kaptam. Egyre kevesebb oxigén jutott a tüdőmbe, fulladozni kezdtem, a látásom nagyon homályos lett, majd a következő pillanatban már csak annyit érzékeltem, hogy a földön fekszem és egyre jobban fulladozok. Segítségért próbáltam kiáltozni, de hangom nem volt több puszta suttogásnál, míg végül minden erő kiszállt belőlem és egy nevet tudtam elmotyogni:
-Hazza! - és minden elsötétedett körülöttem.
-Értem. Nos Catarine mit szeretnél inni? - mosolyogtam rá.
-Nem iszok alkoholt, de azért köszi. - tette kezeit maga elé.
-Hogy-hogy? - néztem rá értetlenül.
-Hosszú történet.
-Akkor egy kólát? - vetettem fel az ötletet.
-Azt elfogadom. - bólintott, és nekem se kelletett több elmentem a pulthoz és kértem két kólát, majd visszamentem a boxunkhoz és egy hosszú beszélgetésbe kezdtünk Catarine-val.
Dorinda szemszöge:
Már kitudja hányadik koktélomat húzhattam le, amikor kezdtem úgy érezni, hogy nem bírom tovább. Bármerre néztem, mindenfele forgott velem a világ. Próbáltam egy ismerős arcot keresni, de annyira összemosódott minden, hogy helyette mindenkinek neki mentem.
-Hékás, óvatosan. - kapott el valaki. Arcára néztem, de a sötét haján kívül nem nagyon láttam többet.
-Jól vagyok. - próbáltam meg állni a két lábamon, több-kevesebb sikerrel.
-Igen azt látom. - nevetett fel a túlságosan is ismerős hang. Kezei vállamról csípőmre csúsztak és úgy kezdett el ringatni a zene ritmusára. Nem ellenkeztem, mert az az illat, ami ebből a srácból áramlott, az valami mennyei volt. Ismét neki kezdtem táncolni, de azért kissé szenvedélyesebben, mint eddig, de a srác sem ellenkezett. Kezei bebarangolták az egész testem, arcunk mindig súrolta a másikét. Aztán jött egy kissé lassú szám és mi a táncparkett közepén egymásra találtunk. Vagyis egy lágy csókban fonódtunk össze.
Nyelve hamar bebocsátást nyertek számba, de mégsem volt erőszakos. Pont ellenkezőleg. Lassú, de mégis szenvedélyes csók volt. Éreztem, hogy hasamba a pillangók öröm táncot járnának. Csak mi voltunk. Ketten egymásnak. Körülöttünk mindenki más táncolt, szinte észre se vettek. Aztán valami eszembe jutott. Nem csinálhatjuk ezt! Túl ismerős nekem ez a srác. Gyorsan elhúzódtam tőle, amire értetlenül nézett rám.
-Most mi van? - értetlenkedett és próbált magához húzni.
-Csak hagyj! - vágtam pofon, majd még mindig a látással küszködve próbáltam kijutni ebből a helységből. 5 percnyi bolyongás után, már a friss levegőn voltam és London utcáit jártam, kezemben a cipőmmel.
Hülyeség volt ez az egész este. Rosszul voltam, szédültem és hányingerem is volt. És ha ez nem lett volna elég, akkor még remegtem is, és most kivételesen nem a hidegtől. Fáztam, de egyszerre mégis melegem volt belül. Menni is alig bírtam, annyira szédültem, bárhová is léptem valamibe támaszkodnom kelletett. Így jutottam el egy kissé távolabb a klubtól.
Egy sötét sikátornál álltam meg és próbáltam friss levegőt magamba szívni, de nem ment. A légcsövem elszorult, hang nem jött ki a torkomon, levegőt se kaptam. Egyre kevesebb oxigén jutott a tüdőmbe, fulladozni kezdtem, a látásom nagyon homályos lett, majd a következő pillanatban már csak annyit érzékeltem, hogy a földön fekszem és egyre jobban fulladozok. Segítségért próbáltam kiáltozni, de hangom nem volt több puszta suttogásnál, míg végül minden erő kiszállt belőlem és egy nevet tudtam elmotyogni:
-Hazza! - és minden elsötétedett körülöttem.
