12. Egy a millióhoz az esély

Sziasztok!:) Jelentkeznék egy újabb résszel, remélem tetszeni fog:) És bocsi, hogy nem jelentkeztem hamarabb, de annyira kimerült voltam._. De legalább már jó pár részt előre megírtam:'D 
És örülök, hogy tetszik a videó is a bloghoz:3 Bár reméltem több komit is kapni fogok, de sebaj:D 

I hope you like it!♥

-Én biztos, hogy nem fogok vele jó pofizni. - válaszolt undorodva Louis.
-Nekem tetszik az ötlet. - bólintott Liam, Niall és Zayn.
-Légyszíves Boo Bear. - nézett Harry legjobb barátjára.
-Nem! - makacsolta meg magát - És ne használd ezt a nevet ilyen esetekben! - állt fel idegesen és kiviharzott a nappaliból. Felvettem az ötletet a srácoknak, hogy mi lenne, ha ma este elmennénk valamerre közösen és elhívnánk Dorinda-t is, de úgy látszik nem mindenki van oda érte.
-Úgyis el fog jönni! - legyintettem.
-Miért vagy benne ennyire biztos? - nézett rám Danielle.
-Ismerem, és nem hagyja csendben a legjobb barátját. - mutattam ujjammal Hazza felé.
-És hova hívjuk? - tette fel a nagy kérdést Zayn.
-Azt tényleg jó lenne eldönteni. - húzta fel kíváncsian szemöldökét Liam.
-Szerintem egy pszichológia megfelelne. - szólalt meg a semmiből Lou. Idegesen néztem rá, hogy hogy lehet ennyire szemtelen.
-Ha nem tudsz szólni valami értelmeset, akkor inkább maradj csendbe! - mondtam ingerülten.
-Még a barátnőm is ellenem fordul? - tárta szét karjait csodálkozva -  Komolyan elegem van már abból a csajból.
-Neked lehet nem jelent semmit, viszont nekem annál többet! - állt fel idegesen Haz és elviharzott.
-Louis tényleg viselkedhetnél egy kicsit komolyabban. - nézett Niall az ajtóban álló srácra. Mindannyian csodálkozva néztünk az ír srácra, hogy tud komolyan viselkedni ilyen helyzetbe. - Most mi van? - nézett ránk értetlenül, majd tovább evett. Megráztam a fejem és Dani-re néztem.
-Mondjuk elmehetnénk bowlingozni. - hoztam fel az ötletet.
-Szerintem egy bulival többre mennénk. - vágott szavamba Zayn. Igaza volt, hisz Dorinda nem épp úgy nyilvánult meg az elmúlt egy hétbe, hogy épp a bowlingozás foglalja le. Elkezdtük megbeszélni a részleteket, hogy hova megyünk, meg ki jönne akkor biztosra.
-Engem is vegyetek számba. - ült le mellém unottan Lou. Hatalmas mosoly kerekedett arcomon és egy hatalmas cuppanós puszit nyomtam arcára. Tudom milyen makacs és önfejű tud lenni, de ha a banda többi tagja benne van valamibe és még én is akkor biztos a siker, hogy ő is ott lesz.
Fél órája beszélhettük az estét, mikor hangos dobogást hallottunk a lépcső felől. Kétségünk se volt róla, hogy ez Dorinda.
-Eleanor most! - bökött oldalba Zayn. Szem forgatva néztem rá, hogy mindig rám hárul a nehéz feladat.
-Dorinda! - kiabáltam és felálltam.
-Mi van? - jött be unott fejjel és két karját összefonva nekidőlt a falnak. - Meghalt valaki, hogy így vagytok? - nézett köre rajtunk.
-Nem, csak kérdezni szeretnénk valamit. - mosolyogtam rá idegesen. Fogalmam sincs mitől féltem, mert csak egy egyszerű kérdést kell feltennem neki, de mégis parázok.
-Igen? - ráncolta homlokát és érdeklődve nézett rám.
-Szóval arra gondoltunk, hogy este elmennénk egy kicsit bulizni.
-Oké jó szórakozást! - tárta szét karjait, és már indulni akart.
-Várj! - szóltam utána mire visszasétált - Arra gondoltunk, hogy te is eljöhetnél velünk. - mosolyogtam rá. Értetlenül ráncolta homlokát és úgy nézett végig a többieken.
-Hol itt a csapda? - szűkítette össze szemeit.
-Sehol. - lépett mellém Louis - Mindannyian rosszul álltunk a dolgokhoz, és azt hiszem, hogy újrakezdhetnénk. - Meglepődtem milyen nyugodt maradt és hogy próbál segíteni, pedig arról nem volt szó, hogy ő is beszélni fog.
-Tudom mi a célod. - mutatott rám - De rendben. - bólintott.
-Komolyan? - lett egyre nagyobb vigyor a számon.
-Még egy kérdés, és meggondolom magam. - számsarkát harapdáltam örömömben, annyira boldog voltam, hogy sikerült - És Tomlinson, egészségedre! - kacsintott, majd elsétált. Először nem tudom mire mondta, majd barátomra néztem, aki épp a dobozos répalevéből ivott.
-Hívom Harry-t. - pattant fel Liam és kiment az erkélyre.
-Ügyes voltál! - ölelt meg Dani, a következő percben pedig már Lou köpte ki a répáját a földre. Ijedten néztem rá mi történt, de ő csak bőszen törölgette száját.
-Üdv a klubban haver! - veregette meg a vállát Zayn és ő is elment.
-Mi történt? - léptem barátom mellé.
-Szerintem megromlott. - fintorodott. Dani kikapta kezéből a dobozt és azt nézegette.
-Ennek nincs semmi baja. - rázta fejét értetlenül.
-Akkor miért volt mentolos, büdös citromlé, tej és sós íze? - nézett rám értetlenül, mire volt egy tippem. - Várjunk csak? - nézett rám - Dorinda! - kiabálta el magát.
-Egy élmény veled szórakozni Tomlinson! - szólalt meg vigyorogva az illető az ajtóból.
-És az újrakezdés? - nézett rá barátom hitetlenkedve.
-Nem vagyunk kapcsolatban, hogy újrakezdjük. - rántott vállat - Ja és majd nézz fel You Tube-ra. Van egy olyan érzésem, hogy lesz egy új videó rólad! - rázta meg telefonját kezében, majd intett egyet és felment az emeletre.
-Szerinted komoly felteszi? - néztem rá félve.
-Ebből a csajból bármit kinézek. - nézett rám mérgesen. - Tényleg bármit!

Harry szemszöge:

Örültem, hogy Eleanor ennyire foglalkozik velem és próbál segíteni Dorindával kapcsolatban, de egyben féltem is. Mi van ha az egész rosszul fog elsülni? Vagy ha be le se megy a ma estébe? Ezer és ezer kérdés cikázott fejemben, de ezt a gondolatmenetemet is megzavarta a telefonom csörgése. Unottan nyúlta zsebembe és meg sem nézve ki az vettem fel.
-Igen? - szóltam bele.
-Benne van. - szólt be Liam.
-Komolyan? - csillant fel szemem. Akkor lehet, hogy mégis van esélyem?
-Igen, de megyek, mert már megint van valami. Csá. - köszönt el, nekem pedig a vigyorom körbeérte a számat. Visszaraktam eddigi helyére mobilom és a fának dőlve néztem az embereket.
Nyugalomra volt szükségem ezért eljöttem a Hyde Park-ba és egy eldugottabb fa tövébe kuporodtam. Tulajdonképen azon gondolkoztam, hogy mit rontottam el. Végig vettem mindent, de semmi nem jutott eszembe. De valamit mégis csinálhattam, ha ennyire megharagudott.
Örülök, hogy a szülei bíztak bennem és rám bízták Do-t, de mi van ha én sem tudok nekik segíteni? Nem akarok csalódást okozni. Talán az lenne a legjobb ötlet, hogyha visszavinném oda, ahonnan jöttünk. Ez az! Holmeschapel lesz a megoldás! Már csak el kell érnem, hogy eljöjjön velem valahova, ami lássuk be, egy a millióhoz az esélye.

Dorinda szemszöge:

Furcsállottam, hogy elhívtak bulizni, de tudtam mi az indok. Na meg Tomlinson szövege, hogy újra kezdjük? Na ne röhögtessen. Az egész annyiból áll, hogy Eleanor azt akarja, hogy kibéküljünk Harold drágával, de nem fogom hagyni magam. Még csak egy hete vagyok itt és adjam be a derekam? Teljesen kizárt! Még csak most jövök bele az egészbe.
Mivel 2 órakor szóltak, hogy menjünk bulizni, ezért nem nagyon strapáltam magam a készülődéssel, úgy voltam, hogy majd szólnak, ha készüljek. Addig inkább a You Tube-ra töltöttem fel a videót Tomlinson-ról. Persze kevesebb mint egy óra alatt már túlléptük a kétezres megtekintés. És a komentek között olvasgattam egy kicsit, de a legtöbb arról szólt, hogy még így is tök helyes. Ja persze tényleg helyes egy köpő srác. De az egyiken megakadt a szemem. Valaki azt írta, hogy szívesen feltakarítaná, mert hogy így legalább lenne valami a srácoktól. Először gusztustalannak tartottam, de végül belegondoltam. Ha ezt megcsinálná egy fan, akkor mi lenne ha valami értékesebbhez jutna hozzá, persze nem ingyen, így ő is jól járna meg én is. Gonoszan mosolyogva néztem újra és újra a videót és közbe eszembe jutott egy zseniális ötlet.
Hat órakor Liam beszólt, hogy kezdjek készülni, mert hétkor indulunk. Nyűgösen keltem fel ágyamból, és eldünnyögtem egy rendben-t. Jelenleg semmi kedvem nem volt az egészhez, de ahogy a ruhák közt válogattam egyre jobban kezdett tetszeni az ötlet. Miután kiválasztottam a ruháimat, előbújtam a szobámból ugyanis éhes voltam. Utoljára délben ettem, meg üres gyomorra nem szeretnék inni. Szóval lementem a konyhába, és csodálkozásomra senkivel nem futottam össze. Gondolom mindenki készülődik az estére. Benéztem a hűtőbe, de nem sok minden volt ott, így a fagyasztóba is. Szerencsére itt találtam egy mirelit pizzát, így arra esett a választásom. Kibontottam a csomagolásából, majd beraktam a mikróba. Amíg arra vártam, hogy az kész legyen unalmasan sétálgattam a földszinten. Tulajdonképen nem tudom mit kerestem csak úgy járkáltam. Nem sokkal később a mikró hangos csipogása jelezte, hogy elkészült a kajám ezért, arra vettem az irányt, azonban a lépcsőnél beleütköztem valakibe. Fájdalmasan estem el, míg az illető rám.
Kinyitottam szemeim és egy gyönyörű csokoládé barna szempárral találtam szembe magam. Levegőt is elfelejtettem venni, annyira rabul ejtett. Végig néztem a szem tulajdonosán és miután rájöttem ki az, éreztem, hogy egy enyhe pír terül szét arcomon.
-Jól vagy? - szólalt meg.
-Ühüm. - bólintottam egyet. Furcsa látvány lehet, hogy én a földön fekszek, felettem Malik támaszkodik, aki térdével két lábam felett támaszkodik és felsőteste meztelen. Nem zavartatta magát, még mindig szemembe nézve figyelt, én pedig próbáltam állni tekintetét. Nem tudom meddig lehettünk így, de nekem kezdett megfájdulni a hátam a kemény padlótól.
-Izé, nekem mennem kéne. - kezdtem el fészkelődni alatta.
-Ja igen. - kapott észbe és gyorsan felállt rólam. Én még mindig a padlón fekve néztem végig rajta. Egy szál boxerban áll felettem, hasán 6 kockát számoltam meg, karjai izmosak. Akárcsak egy Adonisz. Erre a gondolatra ajkamba harapva ráztam meg a fejem. - Minden rendben? - kérdezett rá furcsa viselkedésemre.
-Ja persze. - válaszoltam zavartan és próbáltam felállni. Egy kéz nyújtózott elém, mire tenyerem belecsúsztattam övébe és segített felállni. - Azt hiszem én megyek. - mutattam a konyha felé.
-Igen én is. - vakarta tarkóját idegesen. - És bocsi.
-Semmi baj. - mosolyogtam rá és elsiettem előle. A mikróból kivettem a kajám és rátettem egy tányérra, a hűtőből előszedtem még egy dobozos kólát és elindultam felfele. A lépcsőn pont szembe jött velem Horan, aki csillogó szemekkel nézett a kajára.
-Dorinda ugye tudod, hogy szeretlek?! - állt meg előttem bociszemekkel. Mi ütött ma mindenkibe, hogy ilyen normálisak?
-Horan ugye tudod, hogy éhes vagyok?! - csináltam ugyan azt, amit ő.
-Úgyse bírod majd megenni. - tetetett szomorúságot, de egy kicsit csodálkozott is.
-Ne becsülj alá! - kacsintottam rá, majd direkt orra előtt elhúzva a gőzölgő ételt siettem be a szobába. Leraktam az ágyra a cuccokat, majd az órára néztem.
-Szóval van még háromnegyed órám hétig. - motyogtam az orrom alatt. A gépemen elindítottam egy pár zenét a lejátszóba, majd először elkezdtem enni. Ezzel 10 perc alatt végeztem és Horan-t meghazudtolva bevágtam az egészet. Ezután gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, majd a sminkem kezdtem el csinálni. Először is felvittem egy réteg alapozót, majd a szemem következett. Egy erős fekete füstös szemeket csináltam, amit megkoronáztam még egy-egy sor mű szempillával. Ha már buli, akkor csináljuk jól. Ezen kívül számra egy halvány rózsaszín rúzst raktam és kész voltam. A hajam hagytam, hogy enyhén hullámosan omoljon vállamra.
Ezután visszamentem a szobámba és a ruhákat kezdtem magamra venni, mert már csak öt percem volt.

Először magamra kaptam a rózsaszín szoknyám, ami hátul hosszú volt, elől pedig rövid, majd a felsőm. Ez egy köldök feletti toppból állt, ami szintén rózsaszín volt, csak halvány és egy kis részen homok szín is volt benne. Ebből szintén megmutattam azt amim van, de csakis a biztonság kedvéért. A tükörbe végig nézve magamon nem is volt olyan "durva", mint amilyenre számította. Kiegészítőként egy szíves nyakláncot még a nyakamba akasztottam, jobb csuklómra egy rózsaszín bőr karkötőt, és egy arany fülbevalót a fülembe raktam. Ezek után már tényleg kész voltam.
-Dorinda indulunk! - kopogtatott az ajtón Styles. Egész nap nem is hallottam felőle és még nem is láttam, úgyhogy furcsállottam.
-Két perc. - motyogtam, de gondolom meghallotta mert hallottam még a cipője dobogását a lépcsőn.
A szekrényem előtt álltam és azon gondolkoztam melyik cipőt húzzam fel.
-Dorinda! - kiabált fel valamelyik fiú. Szem forgatva nyúltam találomra egy cipőért, ami kivételesen tetszett. Ez egy lila alapon fekete leopárd mintás szandál volt, extra magassággal. Gyorsan felvettem, meg még egy kézi kis táskába beledobáltam a telefonom, a cigim, az irataim meg egy kis pénzt és már mentem is.
-Dorinda! - kiabált ismét valaki.
-Úgy kiabáltok, mintha égne a ház vagy mit tudom én. - sétáltam le a lépcsőn. A srácok mindannyian az ajtóban álltak, de a cipőm kopogására mindannyian a lépcső felé néztek. Minden akadály nélkül sétáltam le a fokokon és amikor leértem, egy apró mosoly kúszott arcomra a többiek feje láttán. Az álluk mindenkinek a padlót verdeste, amin csak egy jót kuncogtam.
-Hol vannak a lányok? - törtem meg a csendet.
-Majd most megyünk értük, ne aggódj! - mosolygott Liam.
-Nem lehetne egy kissé több ruhában jönnöd? - nézett rám Styles. Lehunytam szemeim és vettem egy mély levegőt, így próbálva megelőzni, hogy kiabáljak.
-Ne csinál úgy, mintha az apám lennél. - válaszoltam nyugodtan.
-Nem akarok, de nem hiszem, hogy ez így biztonságos lenne. - mutatott végig rajtam.
-Rajtad kívül mindenkinek tetszik. - mutattam körbe a fiúkon, akik még mindig engem néztek.
-Nem mondtam, hogy nem tetszik, de...
-Nos, akkor ezt megbeszéltük! - vágtam gyorsan közbe.
-Ez akkor se jó megoldás. - motyogta az orra alatt.
-Mindennek van megoldása. - rántottam vállat.
-És ennek mi? - tárta szét karjait csodálkozva.
-Az, hogy nem biztos, hogy visszajövök veletek! - vigyorogtam rá, mire bagoly szemekkel nézett rám.
-Dorinda Jordan eszedbe ne jusson! - nézett rám fenyegetőzve.
-Sajnos már eszembe jutott. - vigyorogtam tovább, majd vállát megveregetve sétáltam ki mellette, egyenesen a kocsihoz és vártam, hogy elindulhassunk és kezdetét vehesse az este.

11. Elvesztettem egy jó barátnőt ismét

Sziasztok:)
Megint késtem vele majdnem egy hetet, de utálom, hogy mindig közbe jön valami:| Igen, nem épp a legjobb 11.-esnek lenni><" De most van időm felrakni, és ha minden jól megy akkor jövőhéten kaptok két részt:D De csak ha ehhez összejön NÉGY komi:)
Ja és csináltam egy trailer-t ehhez a bloghoz:) Tudom nem most kéne, hanem az elején kelletett volna, de csak nem rég jutott eszembe ez a gondolat, szóval gondoltam megcsinálom:) Remélem elnyeri a tetszéseteket:)

-Köszönöm még egyszer az estét és minden mást is. - öleltem meg Josh-t.

-Örülök, hogy jól szórakoztál. - mosolyogva viszonozta kedvességem. - És ami Őt illeti, akármi van csak szólj nekem. - húzódott el és nézett szemembe. 

-Boldogulni fogok vele, de azért köszi. - mosolyogtam - Majd még találkozunk, szia. - intettem neki, majd a fekete kapun belépve megközelítettem a házat. Hallottam, ahogy még ő is köszön nekem, majd  kocsi hangosan felbúgott és elhajtott. Egy mély levegőt véve pedig én is beléptem a házba. 

Hangos nevetésektől és film hangjától volt hangos az egész ház. Kedvtelenül csoszogtam be a nappaliba, ahol nagyobbik kanapén Styles közelített egy kanállal Payne felé, aki ijedten próbált egyre távolodni több-kevesebb sikerrel. Az kis dohányzóasztalnál Horan ült, aki most se hazudtolta meg magát és a pizzát pusztította magába, Tomlinson pedig kiterülve feküdt a földön. Először kezdtem megörülni, hogy hátha elhalálozott, de sajnos miután elkezdett visítani rájöttem, hogy mégsem. Ezek után próbáltam felosonni, de persze ezt is tönkre vágták. 

Malik épp a teraszról lépett be, kezébe egy pohár innivalóval, és pont ivott belőle, de amint meglátott egyből kiköpte azt. Nem tudtam először eldönteni, hogy ilyen ijesztő lennék, vagy csak simán a haverjaira célzott. 

-Ezt te takarítod fel! - szólt rá komoran Payne, de mintha meg sem hallotta volna. Ő csak szüntelenül a szemembe nézett. Nem szokásom zavarba jönni, de most kezdtem magam egyre kellemetlenebbül érezni. 

-Úgy állsz ott, mint aki épp egy jó csajt stíröl. - nevetett fel Horan, mire mindannyian elkezdtek nevetni. De Malik-ot ez sem érdekelte, továbbra is csak engem nézett. 

-Elmondanád mit bámulsz? - kérdeztem egy kissé ingerülten, mire a többiek ijedten fordultak meg a hang hallatára, és ők is jó alaposan végig mértek. 

-Atya gatya. - nyögte ki végre Malik, bár okosabb még mindig nem lettem tőle. 

-Úgy nézel ki, mint egy lány. - ámuldozott Tomlinson is. 

-Nem mondod? - tettetem csodálkozást. 

-Mi lett veled? - motyogta Styles. Először nem tudom mire értette, majd végig néztem magamon és rájöttem. A szoknyából combközéptől lefelé szabad kilátás van lábaimra, felsőmből pedig megmutatkozik a női test mi voltjai. 

-Ha ez bók akart lenni, nagyon rosszul csináljátok. - ráztam fejem lemondóan, majd átballagtam a konyhába. Itt Eleanor és Danielle szorgoskodott. 

-Szia Dori....hű ha. - kezdte a köszöntést Danielle, de miután végig nézett rajtam egyből másra terelődött a szó. - Olyan nőies vagy. - bólintott elismerően.
-Neked legalább jobban megy a bókolás. - nevettem el magam és leültem egy székre Eleanor mellé.
-Megyek a srácokhoz. - állt fel mellőlem El és egyből kiviharzott innen.
-Mi baja? - kérdeztem rá Danielle-nél.
-Haragszik rád, amiért Louis-ra küldted a mókusokat. - tett le elém egy bögre teát, száján egy apró mosoly volt.
-Megérdemelte. - rántottam vállat - Sokáig szokott haragudni valakire?
-Nem tudom, rám még szerencsére nem haragudott. - tette kezeit maga elé védekezésképpen.
-Nos, akkor megvan a mai feladatom. - álltam fel és visszaindultam a nappaliba. A helyzet az elmúlt három percben nem sokat változott, annyi különbséggel, hogy Tomlinson most már barátnője mellett ült, Malik meg a kiköpött innivalóját takarította.
-Eleanor beszélhetnénk? - néztem az említettre félve, aki csak komoly arccal bólintott, majd felállt és a terasz felé kezdett el sétálni. Csak csendben követtem és miután kiértünk bezártam magam után a nyílászárót.
-Mit szeretnél? - fonta össze karjait maga előtt, arca érzelem mentes volt.
-Figyelj, én...- kezdtem bele, de gőzöm nem volt, hogy hogyan folytassam. - A Tomlinson-nal kapcsolatos dolog...szóval. - hablatyoltam össze vissza. Felnéztem arcára és mosolyogva figyelt engem. - Jól szórakozol? - mosolyodtam el.
-Határozottan! - bólintott - Látom nem az erősséged a bocsánatkérés.
-Az elmúlt másfél évben leszoktam róla. - rántottam vállat.
-Azóta senkitől nem kértél bocsánatot? - ámuldozott, az álla valahol a padlót verte.
-Nem volt miért. - léptem el előle, és a korláthoz sétáltam.
-De biztos, volt olyan akit megbántottál. - lépett mellém.
-Mire célzol? - fordítottam felé fejem.
-Nem mire, hanem Harry-re.
-Megérdemelte. - vágtam rá egyből. - Figyelj El, én sajnálom hogy megbántottalak, nem ellened volt az egész, hanem a barátod iránt aki meg is érdemelte. Remélem nem fogsz sokáig haragudni és pár nap múlva csak nevetni fogunk az egészen, ha mégsem akkor elvesztettem egy jó barátnőt ismét. - hadartam el, majd minden válasz nélkül berontottam a házba, egyenesen fel a szobámba, ahol meglepetésként ért, hogy volt ajtóm. Ezt megünnepelvén hangosan bevágtam azt és az ágyamba vetettem magam.

Eleanor szemszöge:

-Elvesztettem egy jó barátnőt ismét. - ez az egy mondat rész visszhangzik a fejembe. Mi az hogy ismét? Talán nem kelletett volna ennyire túlreagálni ezt az egész dolgot. De kire utalhat az, hogy ismét? Miért nem mond el semmit, azzal kapcsolatban, hogy miért lett ilyen? Harry elmondása szerint kedves, mosolygós lány volt, de vajon hova lett az az énje?
-Hé minden rendben? - simította valaki kezét a vállamra. Ijedtemben ugrottam egyet, de miután rájöttem, hogy ki az, nyugodt maradtam.
-Persze. - bólintottam.
-Mondott valami sértő dolgot? - támaszkodott a korlátnak, így féloldalasan a szemembe nézett.
-Miért lett ilyen? - néztem göndör barátom szemébe.
-Nem tudom és ez a legrosszabb benne. - hajtotta le a fejét. Rossz volt rá nézni az egyik legjobb fiú barátomra, hogy így ki van készülve egy lány miatt. Sosem volt még ennyire padlón, és ez elkeserített. Sokat jelenthetett neki Dorinda.
-Rendben lesz minden! - öleltem meg, amit egyből viszonzott. Fejem  vállán pihentettem, kezeimmel mellkasát fontam körül, addig ő kezeit derekamon pihentette és fejét enyémnek döntötte.
-Neked legyen igazad! - suttogta. Nem tudom, hogy és milyen áron, de elfogom érni, hogy Dorinda újra a régi legyen. Bár nem tudom anno milyen volt, de itt bele fog csöppenni egy új életbe. Méghozzá a One Direction barátnőinek életébe.

NÉGY komi és jövőhéten két rész!;)

10. Új barát és a régiek?

Sziasztok:) Tudom megint sokára hoztam a részt, de most jó okom van rá ugyanis múlthétvégén vendégem volt, azelőtt nem voltam itthon azelőtt meg olyan beteg voltam, hogy az ágyból se tudtam kikelni, múlthét hétvégén pedig szintén nem voltam itthon és tegnap este értem haza és már nem volt erőm felrakni olyan fáradt voltam:sSzeretném megköszönni, azoknak, akik segítettek abba, hogy ne hagyjam abba a blogot tényleg nagy köszönet nekik^^♥
De amúgy ha senki nem reagált volna arra a kiírásomra én nem tudom mit csináltam volna, ugyanis annyira szeretem ezt a blogot írni (meg a másikat is!), és én már elképzeltem, hogy hogy lesz meg minden:')
De nem rizsázok többet, itt a rész és jó olvasást!:)

Jah és ezentúl megpróbálok minden héten egy részt feltenni, de ahhoz szükségem lesz a komitokra!:)
I hope you like it!:)♥

A nap erősen világított be az ablakon, ezzel megszakítva édes álmaimat. Megdörzsöltem szemeim, majd felültem az ágyba. Kicsit fáradtan körbenéztem, és akkor eszembe jutott a tegnap éjszaka.
-Basszus! - csaptam egyet homlokomra. Lefeküdtem Josh-al. Hogy lehettem ilyen ostoba? Többet sem iszok alkoholt.
A földről gyorsan összeszedtem a fehérneműim, majd azokra rávettem Josh egyik ingét a földről, és lassan kicsoszogtam. Nagyokat ásítva botorkáltam el a nappaliba, ahol a tv szólt, de sehol senki nem volt, majd átsétáltam a konyhába. Josh nekem háttal éppen ügyködött valamit, de ahogy meghallotta csoszogásom egyből megfordult.
-Szia! - köszönt egy hatalmas vigyorral.
-Hello! - mentem mellé, majd felpattantam a konyhaszekrényre - Te mit csinálsz? - néztem elé, ahol épp kotyvasztott valami trutyit.
-Magam sem tudom! - nézett rám - Amúgy jó a ruhád. - kacsintott, én pedig zavaromba inkább lehajtottam a fejem.
-Nézd Josh! - kezdtem bele mondandómba - Ami a tegnap este történt, szóval..izé...- hablatyoltam összevissza.
-Felejtsük el! - lépett elém - Mind a ketten sokat ittunk és a fejünkbe szállt. - rántott vállat. Hatalmas kő esett le a szívemről, miközben ezeket mondta, ami valószínű láthatott is, mert elkezdett nevetni.
Miután megbeszéltük ezt az igen kényes témát, arra a következtetésre jutottunk, hogy elmegyünk valamerre ebédelni. Csak ezzel egy volt a baj. Nem volt váltás ruhám, úgyhogy felajánlotta, hogy a volt barátnőjének volt nála pár cucca vegyem fel azt. Először teljességben tiltakoztam ellene, mert egy: nem akarok más ruhájában lenni, kettő: szegény csajt se akarom megbántani, és három: na jó valójában harmadik okom nem volt, csak olyan jól hangzott.
Szóval, miután lefürödtem és elvégeztem teendőim, visszasétáltam a szobába, ahol Josh már teljes öltözékben állt, előtte néhány ruhával. Félve közelítettem meg az ágyat a sok színes anyagtól, és amikor megláttam őket, elkapott a rosszul lét.
-Kizárt, hogy én ezekbe elhagyjam a házat! - vetettem egy lenéző pillantást a ruhákra. Volt ott virágos ruhától kezdve, hello kitty-s felsőig minden, pedig csak összesen 10 ruha volt ott.
-Bocsi, de ez volt az ő stílusa. - vakarta tarkóját idegesen. - Egyszer nem fogsz belehalni.
-Nem! - makacsoltam meg magam. Végül a félórás kontrázási verseny után megpróbáltam a legkevésbé kihívóbb ruhát választani, ami egy combközépig érő virágos szoknya volt, hozzá egy sima fehér atléta. Miután ezeket magamra kapkodtam, még egy nyakláncot is elcsórtam, csakhogy feldobhassam a szettem, meg pluszba egy virágos hajcsatot is. És mivel a bokacsizmámnak az este folyamán valahogy kitört a sarka ezért, még egy fehér balerinát is elvettem. A tükörbe végig nézve magamon, komolyan a rosszullét kerülgetett.

*  *  *  *  *  *

Éreztétek már úgy, hogy alig néhány napja ismeritek egymást valakivel, de olyan lenne, mintha már évek óta jó barátok lennétek? Hogy neki elmondhatsz bármit, mert tudod, hogy nem mondja el másnak? Nos, én azt hiszem ugyanígy érzek Josh kapcsán.
Az ebédünk során elmeséltem miért is vagyok az aki vagyok, vagyis inkább ki miatt vagyok az, aki. Nehéz volt elmondani valakinek is, hisz eddig soha senki nem tudta a valódi okot. A szüleim és a "barátaim" is csak úgy tudták, hogy a kamasz kor átka ez, de valójában sokkal nehezebb döntés volt, mint azt bárki is eltudná képzelni. Egy megszokott életet feladni egy ilyenért, mint ez?! Először borzalmas volt, de úgy gondolom, hogy jót tett nekem.
Tükörképemen végig nézve, elmosolyodtam a látványon. Hogy jutottam idáig? És most kivételesen nem az öltözékemre célzok. Rózsaszín haj, tetkók? Régebben el se tudtam volna képzelni magam így, de úgy látszik a gyűlölet sok mindent képes elérni.
Letöröltem a szememből előbukkanó könnycseppet. Nem fogok sírni miatta! Nem! Elég volt abból, hogy én szenvedek miatta, ő pedig csak él, mintha misem történt volna! Szenvedés. Ez a szó fogja jellemezni a nyarát!
Vettem egy mély levegőt, és eszembe jutott Josh egyik mondata: "Nem tudok hegyet építeni, vagy megfogni egy szivárványt, de engedd, hogy az legyek, amit a legjobban tudok: egy barát, aki mindig itt van és számíthatsz rá!". Ezzel az egy mondatával sikerült elérnie, hogy elmeséljem neki ki is vagyok. A reakciója pedig furcsa volt. Szó szerint le köcsögözte Őt.
Gyorsan rendbe szettem magam, majd kiléptem eddigi búvóhelyemről. Kilépve a mosdóból belecsöppentem a Plazaban rohangáló emberek nyüzsgő életébe. Volt aki embereket fel lökve sietett valahova, de volt olyan is aki lassan sétálva haladt, közbe megfigyelve az üzletek kirakatát. Én inkább az utóbbiakhoz csatlakoztam és lassan fejem lehajtva indultam el.
Ezernyi gondolat cikázott fejemben, hogy mit is kéne tennem, de valahogy mégis egy bizonyos pontra tértem vissza. Valóban ilyen lennék? Egy bosszúálló, elviselhetetlen kis csaj? Egyáltalán miért tűnődöm ezen? Igenis szenvedni fog, ha akarja, ha nem!
Annyira elmerülhettem gondolataimba, hogy nem néztem a lábam elé és sikeresen beleütköztem valaki hátába. Komolyan ennél szerencsétlenebb lehetnék? Ahogy érzékeltem mi is történt, gyorsan felkaptam a fejem.
-Bocsi, nem direkt volt! - kezdtem el mentegetőzni. Ahogy jobban megfigyeltem sikerült egy kisebb csoportba beleütköznöm. Pazar mondhatom.
-Semmi gond! - lépett elém egy vigyorgó arcú srác. Szemével végig mért, amitől kezdtem magam zavarban érezni.
-Valami bajod van? - szólaltam meg cseppet idegesen.
-Pink lány harap. - nevetett fel, mire felhúztam jobb szemöldököm, kezeim összefontam magam előtt és úgy néztem rá.
-Lehet, hogy harap, de nálad nincs mire! - szóltam gúnyosan, mire a haverja elkezdtek 'Húú'-zni. Meglepetésemre a lányok is.
-Na jó, George szerintem mára elég volt ennyi a megalázkodásokból, úgyhogy áll jel! - ütögette meg a vállát egy srác, akinek az oldalán egy szőke hajú lány mosolygott.
-Kurva. - sziszegte a srác, majd arrébb lépett, így teljes teret adott másik srácra és barátnőjére. Végig néztem a lányon, és ahogy a szemébe néztem, dühös testtartásom elernyedt és megsemmisülve estek kezeim magam mellé.
-Ronnie? - suttogtam. A szőke hajú lány csak homlok ráncolva nézett barátjára, majd vissza rám.
-Ismerjük egymást? - nézett rám.
-Sajnos már nem. - emeltem el a tekintetem tőlük és a többiekre néztem akik a padon ültek. Ott voltak mindannyian, majd egy keserű mosoly kíséretében vissza néztem Ronnie-ra és a mellette álló Adam-re. - Nem gondoltam volna, hogy még mindig együtt vagytok. - cikázott a szemem az előttem álló párra.
-Elmondanád, hogy honnan ismersz minket? - szólt egy kicsit idegesen Adam. Megsemmisülve néztem rájuk. Elértem, hogy még ők sem tudják ki vagyok. Számat szólásra nyitottam, és megakartam szólalni, de valaki közbe zavart.
-Dorinda, már azt hittem eltűntél. - lépett mellém aggódva Josh. Ránéztem, majd vissza a szőke lányra. Elgondolkozva nézett rám, majd egy apró mosoly kúszott arára.
-Dorinda. - szólalt meg egér vékony hangon.
-Jordan? - kérdezett vissza barátja.
-Dorinda Jordan! - mondta most már normál hangon Ronnie. Hatalmas mosoly kerekedett arcán, mire bólintottam egyet, és nagy sebességgel lépett hozzám és ölelt meg. Nem haboztam kezeim azonnal nyaka köré fontam, és úgy szorítottam magamhoz. Éreztem, ahogy teste rázkódik, és meleg folyadék hullott nyakamra.
-Most miért sírsz? - duruzsoltam. Igaz nekem sem kelletett sok, hogy elsírjam magam, de próbáltam tartani magam.
-Csodálkozol? - hajolt el tőlem és szemembe nézett. - Másfél év. - gördült ki még egy könnycsepp szeméből.
-Sajnálom! - suttogtam és egy kósza könnycsepp nekem is kicsordult.
-Dodo? - szólalt meg Adam. Barátnője miután mellém lépett, sikerült megcsodálnom a barna hajú, zöld szemű, izmos testű srácot.
-Személyesen! - mosolyodtam el, majd a következő pillanatban egy csontropogtató ölelést kaptam tőle.
-Hogy kerülsz ide? - állt fel a padról Nick mosolyogva.
-Hosszú történet. - eresztettem el egy mosolyt.
-Mi ráérünk! - rántott vállat.
-De én nem. - mutattam a másik oldalamon álló Josh-ra, aki megszeppenve figyelt minket. A többiek végig néztek rajta.
-Styles. - motyogta Mina. Homlokom ráncolva néztem a lányra. - Tudom, hogy ő a dobos srác, de akkor is hozzá van köze. - felelt a még fel nem tett kérdésemre. Hangjában lenézést véltem felfedezni, amit először nem tudtam, hogy Styles-ra érti, vagy szegény Josh-ra.
-Úgy nézel ki, mint akire ráborult egy festékes doboz. - váltott témát Nick, fejével hajamra bökött.
-Szerintem egész jó. - emelt fel egy tincset Ronnie és úgy kezdte el jobban megfigyelni a színt. - Mint a szobám fala. - vigyorodott el, a többiek felnevettek és én is elnevettem magam, mert tudom, hogy nem bántásból mondta.
-Köszönöm e kedves szavakat, de mennem kell. - néztem rajtuk körbe.
-Találkozhatnánk valamikor. - hozta fel az ötletet Adam - Mit szólsz hozzá?
-Benne vagyok! - bólintottam.
-Tessék itt a számunk. - nyújtott felém egy kis lapot Mina - De azért ne keljen másfél évet várnunk a következő találkára. - nézett rám egy kicsit mérgesen.
-Sajnálom. - húztam el a szám.
-Még megbeszéljük, de menj! - bökött oldalba Ronnie. Még gyorsan megöleltem őt, a többieknek pedig intettem és Josh mellé lépve már indultunk is.
-Bocsi az előbbiért. - néztem rá félve.
-Semmi gond. - mosolyodott el és lenézett rám. Na igen magassarkú nélkül van kb 15 centiméter köztünk. - De annyit árulj el, hogy kik voltak ők.- Megálltam, mire ő is megállt, szemébe néztem és mosolyogva válaszoltam:
-A régi életem!


Ne felejts el komizni!!:)