27. Eluralkodott vágyak

Sajnálom, hogy idáig nem jelentkeztem új résszel, csak nem volt időm erre, meg úgy nagyon semmi másra sem. Ígérem, a következő már hamarabb érkezik!:)

A napok lassan teltek, olyanok voltak, mint egy kínszenvedés a számomra. Kezdtem azt hinni, hogy már egy hete itt vagyunk, de Dani-nak sikerült felvilágosítania, hogy mindössze a harmadik napunkat kezdtük el, és holnap már megyünk is vissza a városba. Leírhatatlanul örültem ennek az információnak, mert már nagyon mehetnékem van. Nem bírom az ilyen csendes helyeket. Soha nem voltam a természet híve, valahogy nem hozott lázba ez az egész. Unalmasnak tartottam, mert semmi értelmeset nem lehet idekint csinálni. 
A társalgásom a fiúkkal, annyival megakadt, amikor a tetoválásokról beszélgettünk. Egyikünk sem próbált normális párbeszédet kialakítani a másikkal, de nem is bántam. Harry azonban nagy csalódás volt a számomra. Azt hittem, hogy a tetoválás után rá fog eszmélni, hogy miért is viselkedek így vele, de sajnos ez nem történt meg. Semmi jelét nem adta annak, hogy tudná mi volt anno. Rosszul esett, de próbáltam nem kimutatni. Nem akarok veszekedni vele, csak szép csendben tűrni, és minél hamarabb túlesni a nyáron. Ezek voltak jelenleg az én életcéljaim. 
Újabb unalmas napnak néztünk elébe, ahogy a nap bevilágította a házat, az ablakon keresztül. Unottan másztam ki az ágyból, és körülnéztem van e még rajtam kívül itt valaki. A titokzatos személy alatt Cat-et értem, de ahogy megláttam, hogy az ágynemű mellettem meg se mozdult, egyből tudtam, hogy ismét nem aludt itt. Mostanság egyre több időt tölt Harry társaságában. Ezzel nem is lenne nagy bajom, ha nem ketten tűnnének el az erdőben. Tudom, Cat már nagylány, de félek, hogy nem tud normálisan gondolkodni, annyira elvakítja a szerelem, vagy a szeretet, amire már kiskora óta vágyik. Hazza rendes srác, de a hírneve átok is lehet a leendő kapcsolatuk számára. Sok mindenre képesek a rajongók, amire Cat nem áll készen, és ezzel ő is tisztában van, de megfogadtam, hogy bármi is lesz köztük, nem fogok beleszólni a dolgaiba, kivéve, ha segítséget kér.
A földről felkaptam az egyik bikinim, majd arra rávettem egy farmer gatyát, és hajamba túrva léptem ki a házból. A kellemes meleg, jólesően hatott rám, élveztem a napsütést. 
- Sziasztok. - sétáltam a lányokhoz, akik az egyik asztalnál szorgoskodtak. 
- Hello, álomszuszék. - köszöntött Cat nagy vigyorral az arcán. Amióta ismerem, azóta nem láttam ennyire virulni, de próbáltam nem figyelni rá. Nem akarom tudni, hogy be jött-e az a gondolatom, amit már azóta hajtok, hogy láttam őt és Styles-t beszélgetni. 
- Nincs mogyorókrém? - néztem végig az asztalon, és a barna üveges dobozt kerestem. 
- Neked nincs! - kiabált hozzánk Louis. Meglepve fordultam felé, nem értettem, hogy miért mondja ezt. - Túl nagy itt a mókus veszély. - simogatta feje búbját. A körülötte helyet foglalók próbálták vissza tartani nevetésüket, de ez nem jött be mindenkinek. 
- Hízelgő ajánlat Tomlinson, de hidd el nem te vagy a világ középpontja. - szemem forgatva fordultam vissza a lányokhoz, ahol Perrie és Cat értetlenül néztek rám. 
- Louis Tomlinson-t élő adásban támadta meg egy sereg mókus. - Eleanor felelevenítette az újságok címlapján szereplő szalagcímeket. 
- Az te voltál? - azt hiszem, a két lány teljesen ledöbbent. 
- Édes a bosszú. - vontam vállat vigyorogva, majd felkaptam egy uborka szeletet, és azt rágcsálva indultam el a fiúkhoz. 
- Akkor, most már hivatalos, hogy együtt vagytok? - Zayn kíváncsi hangja megállított, amikor elég közel jártam hozzájuk. 
- Igen. - bólintott egyet a nekem háttal ülő, göndör hajú fiú, akinek a hangján hallani lehetett a boldogságot. Nagyot nyeltem, ahogy rájöttem, hogy beigazolódott a jövendölésem. 
- Harry, beszélhetnénk négyszemközt? - meglepődtem, hogy milyen könnyen ejtem ki a szavakat. Ijedten fordult hátra, megijedt hangom hallatán. Egy nagy levegő után bólintott, majd felállt, és elindultunk egymás mellet haladva. Mindenki tekintetét éreztem magamon, de nem izgatott. Tisztázni akartam vele egy dolgot, és nem akarom, hogy más is hallja. Minden szó nélkül sétáltunk el a stégig, ahol senki nem láthatott, és senki nem is hallhatott. 
- Te és Cat? - egyenesen a széléig sétáltam, nem fordultam szembe vele. 
- Összejöttünk. - válaszolt, közbe mellém sétált. Egy aprót bólintottam, jelezvén, hogy felfogtam. - Gondolom, sok ellenérved lehet, hogy ez miért nem jó ötlet. - egy keserű mosoly jelent meg arcomon, hogy még így is kiismer. 
- Lenne, de ez Cat élete. Egy idő után úgyis ráeszmél, hogy milyen is vagy. - vontam vállat. 
- Ezzel mire utalsz? - kezeim után kapott és szembe fordított magával. Érintésétől végig futott rajtam a hideg, de kivételesen nem rossz értelemben. 
- Arra, hogyha megbántod, akkor én leszek a legrosszabb rémálmod. - arcát fürkésztem, amire egy apró mosoly ült ki. 
- Ennél is rosszabb? - szemei csillogtak a játékosságtól, jól szórakozott.
- Tudod, hogy képes vagyok rá. - nekem is megjelent egy kis mosoly az arcomon. Nem tudom, hogy miért, de úgy éreztem, mintha újra a régiek lennénk. Nem volt világhírnév, nem volt ellenségeskedés, csak Dodo és Hazza, a két legjobb barát.

*  *  *  *  *

Fura volt nézni, ahogy Harry és Cat turbékoltak. Eddig megszoktam, hogy kellemesen elbeszélgetnek egymással, de most, hogy már a szájra puszi is normálissá vált számukra, az nekem már kevésbé tetszett. Aranyosak együtt, ezt letagadni se tudnám, de még szoknom kell a látványt. 
Az esti tábortűznél mindenki hamar kifeküdt, mondván, hogy ez az utolsó éjszakájuk, hogy rendesen ki tudják pihenni magukat, így le is feküdtek. Nem meglepetésként szolgált, hogy az én szőke hajú barátnőm, a göndör fürtös barátjával tért nyugovóra, ezzel a tettével kettesben hagyva Malik-al. 
Valahogy nem volt hangulatom egyedül lenni vele. A múltkori este történései még bennem élnek, pedig jobb szeretném elfelejteni azokat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Zayn nem helyes, és hogy nagyon bénán csókol, de ezt valahogy nem akarom kimutatni. Neki ott van Perrie, még ha csak megjátsszák az egész kapcsolatukat is. Nem akarom elrontani ezt nekik, mert Perrie-nek sok múlik rajta. Az egész álma ezen a hülye színjátékon múlik, és nem szeretném, ha rajtam bukna el. Túl nagy a nyomás ezen, és én nem szeretnék részt venni benne.
- Haragszol rám? - törte meg a csendet a kreolbőrű srác. Meglepve fordítottam felé fejemet. Ezt most komolyan gondolta? Hogyan kéne viselkednem, amikor pár napja megcsókolt? Igen, ki akadtam rá, de abban én is ludas voltam, mert hagytam magam.
- Ha nem vetted volna észre, akkor mindenkivel így viselkedek. - próbáltam minél undokabb lenni vele, mert nem szerettem volna hosszúra nyújtani ezt a beszélgetést. 
- De amióta megcsókoltalak, azóta még csak rám se nézel. - igaza volt, de zavart, hogy csak úgy kimondta, hogy megcsókolt. Mi van, ha meghallotta valaki? 
- A lila folt eltűnt már az oldaladról? - direkt tereltem a témát, nem akarok nagyon belemélyedni a beszélgetésbe. 
- Ne terelj! - szólt rám, miközben elém sétált, majd leguggolt, és tekintetem fürkészte. Másfele kezdtem el nézni, nehogy észrevegye rajtam a kétségbeesést, ami eluralkodott rajtam. - Do. - megszólításától egy jóleső érzés fogott el, majd ahogy kezét az államra csúsztatta megbizseregtem tőle. Lassan fordította fejem az övével szembe, majd amikor tekintetünk találkozott, mélyen egymás szemébe néztünk. Annyira jól esett, hogy nem kellettek szavak, ahhoz, hogy tudjam mire gondolt. Tekintete lejjebb csúszott arcomon, egyenesen a számra, majd vissza szememre. - Csak, ne mozdulj! - annyira aranyos volt, hogy így utasított, mert tudta, hogy más esetben simán elfordultam volna. Ismét csigalassúsággal kezdett el előre mozogni, ami nagyon idegesített. Nem akartam elkövetni ugyan azt a hibát, mint múltkor, de nem tudtam uralkodni a vágyaimon. A köztünk lévő kis távolságot, már én tettem meg, és eszeveszetten nyomtam ajkaim az övére. Elmosolyodott a hevességemen, de nem ellenkezett. Nyelve hamar utat tört a számba, kezemmel hátulról a hajába túrtam, így húztam magamhoz még közelebb. Vágytam rá ilyen módon, és nem érdekelt senki, és semmi, csak ki akartam élvezni a pillanatot.