26. Tetoválások

Sokat késtem, de a suli miatt nem nagyon volt idő semmit csinálni, így sajnálom, de most itt van:) Jó olvasás:)

A barát az egyik legfontosabb személy egy ember életében. Barátok nélkül az élet unalmas lenne, mert nem lenne kivel megosztani a bánatunkat, boldogságunkat, nem tudnánk kivel szórakozni, egy baráttal szerezzük életünk legjobb pillanatait. Ő az a személy, aki támogat, még akkor is, ha valami hülyeséget csinálsz, és soha nem fog megváltoztatni, mert neki úgy vagy jó, ahogy vagy! Ez az érzés hiányzott az én életemből. Senkivel nem tudtam már hosszú idők óta beszélgetni olyan érzésekről, amiket régóta magamba folytok. Talán, ha lenne egy olyan barátnőm, akivel meg tudnék beszélni mindent, akkor esetleg nem lennék olyan, amilyen. De erre soha nem jövünk rá, mert jelenleg is egyedül fekszek egy fa alatt, távol a többiektől.

Nem értem, hogyan tudnak ilyen jól kijönni egymással. Az öt fiú, és a négy lány, úgy viselkedik egymással, mint akik ezer éve ismerik egymást. Örülök, hogy Perrie-nek is adnak egy esélyt, de valahogy mégis lehangoló. Simán szórakozhatnák a többiekkel, de nem, mert helyette inkább élvezem a csendet, amit egyébként ki nem állhatok. Nyüzsgésre van szükségem, a nélkül élőhalott vagyok, de nem akarok ezekkel egy légtérben lenni.

A halk neszekre, amik a fák mögül jöttek ijedten kaptam fel fejem. Megijedtem, hogy valami állat lehet a közelemben, de amikor Eleanor mosolygós arccal bukkant elő az egyik bokor mellől, egy nagy sóhaj hagyta el a szám. Egy szinten megnyugodtam, de azért szerettem volna elkerülni a vele való beszélgetést.
- Minden rendben? - még mindig mosolyogva sétált el mellém, majd leguggolt.
- Persze. - amellett, hogy arcomon még mindig kivehető volt egy kicsit a meglepődöttség, hangom se volt normális.
- Úgy eltűntél, aggódtunk, hogy  valami bajod esett. - nem értettem, hogy hogyan tud még mindig ilyen kedves lenni velem, amikor a barátját folyton szívatom.
- Csak kell egy kis nyugi. - fejemben még kérdése visszhangzott. Mi az, hogy "aggódtak"? Mindannyian? Lehet, hogy csak a lányok, sőt... biztos vagyok benne, hogy a fiúk tesznek rám magasról.
- Olyan fura vagy. - homlokát ráncolva forgatta fejét jobbra és balra, így arcom minden oldalról alaposan megnézte.
- Nincs rajtam smink. - unottan vontam vállat. Nem szerettem smink nélkül mutatkozni, mert az egy kisebb fajta önbizalmat adott nekem.
- Így is nagyon szép vagy. - bókolt kedvesen. Nem tudtam mire vélni, hogy ilyeneket mond nekem. - Nem csatlakozol hozzánk egy kicsit? - meglepett kérdése, mert biztos voltam benne, hogy örülnek annak, hogy nem vagyok velük.
- Miért ne?! - valójában semmi kedvem nem volt, de ha már vette a fáradtságot, és megkeresett, akkor nem leszek bunkó. Legalábbis vele nem.
Kedvtelenül álltam fel pulcsimról, amin eddig feküdtem, leporoltam az anyagot, majd karomra akasztva indultam el a barna szépség után. Magamon a bikinit egy kicsit igazgattam, mert egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam így. Nem arról volt szó, hogy szégyenlős lennék, csak csupán ez előtt az öt fiú előtt nem akartam magam mutogatni. Ők valahogy teljesen mások, mint akiket én ismerek. Normálisan viselkednek, kedvesek, és nem másznak rá senkire.

Amíg ahhoz a részhez értünk, ahol jelenleg lakunk, nem igazán beszélgettünk, néha mondtunk valamit az időjárásról, de ennél többre nem telt. Eleanor elvolt a maga kis világában, míg én a fürdőruhám igazgattam magamon. Szerettem volna elkerülni azokat a pillantásokat, amik akkor fogadtak, amikor El, vigyorogva köhintett egyet, csakhogy mindenki ránk figyeljen. Kedves barátnőmet legszívesebben itt helyben elástam volna, de jelenleg lekötött az, hogy a fiúk arcát és reakciójukat figyeltem. 
Arcukról a mosoly szinte tized másodperces egyezéssel tűnt el. Szájuk egy kicsit elnyílt, úgy néztek végig rajtam. Leginkább Harry arcát figyeltem, kíváncsi vagyok, vajon miként fog tekintete megváltozni. Amióta utoljára látott engem így, teljesen eltértem a mostani kinézetemtől. Duci voltam, nagy combokkal, és azzal járó fenékkel, derekam széles volt, melleim laposak. Sokszor cukkolt is ezzel, de sose vettem komolyan tőle, de ha valaki más csúfolt, akkor Harry volt az a személy, aki megvédett. Mindig kiállt mellettem, amiért örök életemben hálás leszek neki.

Szemei fürgén pásztáztak végig, arca megdöbbent volt, de egy mosoly jelent meg arcán, amiből tudtam, hogy büszke rám. Mindig nyaggattam azzal, hogy le akarok fogyni, és ő is a segítségemre volt, de két nap után feladtam, és inkább az édességekbe temetkeztem. Nem volt elég akaratom, ahhoz, hogy végig csináljam, de most mégis szeretem mutogatni magam. Kemény munka volt, mire elértem az álom súlyomat, és felszedtem egy kis izmot is. Fenekem jelenleg szép formás, melleim pedig nem mondhatók picinek, de azért óriásinak sem. Pont megfelelőek. Másfél év alatt sikerült egy igazán dögös lány lennem, amiért büszke vagyok magamra.

Nem tudtam nem észrevenni, azokat a pillantásokat, amiket a fiúktól kaptam. Mindannyian legalább háromszor végignéztek rajtam, Niall szemei pedig megállapodtak mellkasomon. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, és a lányokra pillantottam. Most, hogy én is láttam őket bikiniben, ismét kaptam egy kisebb magabiztosság löketett, mert szinte mindannyian tökéletes testtel büszkélkedhetnek, és azt hiszem én is közéjük tartozom.

- A jóból is megárt a sok. – hangom rekedtes volt, és a kezemben lévő pulcsimat a szőke fiú fejére dobtam, jelezvén, hogy egy kicsit sokat bámulja a mellemet. Persze, szeretem, ha valaki megbámul, de nem ő! A szememben csak egy kisfiú… egy kisfiú, aki a barátaival együtt elvette a legjobb dolgot az életemből.

- Miért vagy mindig mogorva? – Liam érdeklődve tette fel kérdését, és kíváncsian figyelt vajon mit fogok válaszolni.

- Ezt váltjátok ki belőlem. – bájvigyorom kellően sugallta, hogy valójában nem ez miatt, de gondolom ezt ő is sejthette, mert tovább nem firtatta a dolgot.

- Mi van veled? Olyan más az arcod. – Liam mellett helyet foglaló barátnője, homlokát ráncolva dugta fejét közelebb hozzám, arcom vizsgálta.

- Nincs rajta két kiló vakolat. – Eleanor büszkén válaszolt helyettem, miközben leült barátja mellé. Homlokomat ráncoltam, mert nem szoktam magamra kenni két kilót, csak másfelet. Tény, hogy csak sminkkel sokkal jobban szeretem magam, de ez se volt mindig így. Valami miatt azonban nagyon rászoktam, és el se tudom kezdeni a napomat úgy, hogy ne kennék az arcomra valamit.

- Sokkal szebb vagy így! – Cat mosolyogva válaszolt, majd megfogta egyik kezem és maga mellé húzott, így mellette foglaltam helyet.

- Lépjünk túl ezen a témán. – kicsit talán idegesen mondtam, de nem akarom még vagy ezerszer hallani, hogy smink nélkül szebb vagyok, mert tudom, hogy ez nem igaz. Mindannyian csak kedvességből mondják, mert ők legalább tényleg szépek, míg én olyan vagyok, mint egy béka. Egy varangyos béka.

Ezt a témát sikeresen elhagytuk, és a többiek ott folytatták a beszélgetésüket, ahol abba hagyták. Nem különösen figyeltem a mondandójukra, így közbe se tudtam szólni. Leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy a személyeket figyeltem meg. Mindenkinek volt valami apróság, amiket eddig észre se vettem.

Eleanor például, csillogó szemekkel figyelte a személyeket, akik épp beszéltek, és mosolyogva válaszolt mindenre, ami vele kapcsolatos volt. A mellette helyet foglaló barátja, különböző arcmimikákkal szórakoztatta magát, ha nem épp valami őt érdeklő témáról volt szó.

Danielle és Liam, egymás kezét fogva ültek, és figyeltek a történésekre, de sokszor apró pillantásokkal néztek a másikra, szájuk szélén egy mosoly ült. Látszott rajtuk, hogy tényleg szerelmesek. Néha Dani, megsimogatta Liam kézfejt, aki egy apró homlok puszival viszonozta ezt a fajta törődést.

A mellettük elhelyezkedő Harry, számomra egy rejtély volt. Hiába figyeltem arcát, nem tudtam rájönni, hogy miért is vagyok vele undok. A mimikái, a mozdulatai ugyan azok, mint amik voltak kiskorunkban. Haja, ami már vesztett göndörségéből, ugyanolyan szénakazal volt, mint eddig, és ugyan azzal a módszerrel simította el szeméből, a kusza tincseket. Arca férfiasodott, pimasz mosolya csak még pimaszabb lett. Minden lány egy ilyen fiúról álmodozik, és nagy szerencséje van annak, aki meg találja az ő Harry Styles-at.

A banda egyetlen szőke tagja, volt a tábortűz fő alkotóeleme. Mindenhez volt hozzászólása, másokat is képes volt félbeszakítani a mondandójuk közepén, ha épp nem bírta magában tartani véleményét. Sokszor azért, az ilyen megnyilvánulásait nem csak szavakba foglalta, hanem még büfögött is egyet. Az egyik ilyennél, azonban Louis is csatlakozott hozzá, és egy kisebb büfögő versenyt tartottak, amiből Niall jött ki győztesen.

A jobb oldalamon helyet foglalók Perrie és Zayn volt. Próbálták ők is azt a látszatott kelteni, mintha egy normális szerelmes pár lennének, de ez sehogy nem volt hihető. Különböznek egymástól nagyon, és hiába látom, Perrie tekintetét, ahogy Zayn-re néz, csakis a szőke lányon lehet látni, hogy gyengéd érzéseket táplál a fiú iránt. Zayn csak apró mosolyokkal néz barátnőjére, de azon is látni lehet, hogy nem szívből jövő. Ez a kapcsolat nem őszinte, és sajnos látni lehet rajtuk. Zayn gesztusai nem olyan őszinték, mint Perrie-é, aki tényleg szeretné elérni, hogy valami kis kapcsolat kialakuljon köztük, de sajnos ez szerintem soha nem fog összejönni, mert a kreolbőrű fiú, nem képes, legalább egyszer őszintén csinálni valamit.

Bal oldalamon ült Catarine. Szőke haja most csillogott a tűz fényében, arcán apró mosoly ült. Kicsit szégyenlős volt, mint a többiek, de azért ő is kivette a részét az estéből. Sokszor játszott hajával, és nagyon figyelt, hogy mit mond, ha egy kérdés neki szólt. Meg akart felelni mindenkinek, de szerintem ez felesleges. Önmagát kell adnia, mert csak így lesz biztos sikere, és ez a siker össze is jött neki. Azok a pillantások, amiket ő és Harry váltottak, nagyon érzékiek voltak, sugárzott belőlük, hogy nagyon is kedvelik egymást. Volt olyan, amikor Cat szégyenlősen fúrta arcát vállamba, mert a göndör hajú fiú annyira zavarba hozta, hogy nem bírta ki. Még a vak is látja, hogy összeillenek, és ahogy ismerem Harry-t, pár nap múlva már a barátnőjének tudhatja ezt a lányt.

Már későre járhatott, amikor először az este, olyan téma jött szóba, ami engem is érdekel, és ez nem más volt, mint a tetoválások. Szerettem az ilyen dolgokat, mert szerintem ez egy külön féle művészet, és nagyon szép alkotások alakulnak. Nekem is van egy pár tetkóm, de nem nagyon verem őket nagydobra, hacsak nem veszik észre mások. A csapatban mindenkinek más volt a véleménye a tintás műremekekről. A lányok jobb híján elítélték ezt, míg a fiúknak tetszett, kivétel volt Niall, mert ő fél a tűktől, és nem bírna magára csináltatni semmi ehhez hasonlót.

Hármunknak volt tetoválása ebből a társaságból. Első helyen állt Zayn, mivel neki tényleg sok van, és amikből néhányat már láttam is, de most, ahogy félmeztelenül ült a tűznél az összes kivehető volt. Sokfajta mű volt testén, de állítása szerint ezek mind fűződnek valamihez. Nekem tetszettek ezek, mert szerintem Zayn-ek rosszfiús kinézete van, és a tetoválások csak még jobban rátesznek erre.

A második helyen Harry állt, akinek sok, kicsi tetoválás helyezkedett el teste különböző részein. Sokat nem értettem közülük, de azt hiszem nem is akarom tudni, hogy mit jelent neki, mondjuk egy vállfa. Hogy tud valaki ilyeneket magára varratni? Szerintem hülyeség!

A dobogó harmadik fokára pedig én állhattam fel. Nekem igaz nem volt sok tetkóm, de amik voltak azokat nagyon szerettem, még ha volt olyan is, amiket részeg állapotomba varrattam magamra, és másnap reggel szembesültem azzal a ténnyel, hogy valami van a testemen.

- Mutasd meg! – Cat csillogó szemekkel nyaggatott, hogy megmutassam mik is fedik testemet. Kicsit vonakodva igaz, de bele mentem.

- Első. – kinyújtottam jobb lábamat, és a bokámra mutattam, ahol a „Tutto accade per una ragione” felírat volt olvasható, ami azt jelentette, hogy „Minden okkal történik”.  – Második. – amikor ezt mondtam felálltam, majd a társaságnak hátat fordítottam és a hátsó combjaimon elhelyezkedő két masnira mutattam. Ez volt az, amire nem emlékszem, hogy hogyan került rám, bár végül is nagyon tetszik, szóval egy rossz szavam se lehet. – Harmadik. – visszaültem helyemre, és a jobb oldalam mutattam, amin egy nagy álomfogó helyezkedett el.  – Negyedik. – jobb karom kinyújtottam és a belső csuklómra mutattam, ahol egy kis szöveg helyezkedett el, ami a „Megpróbáltam megölni a fájdalmat” volt. Ezt akkor csináltattam, amikor Harry megalázott mindenki előtt, és ekkor kerültem először félholtan a kórházba. – És az ötödik. – ismét hátat fordítottam a társaságnak, hajam lassan elemeltem tarkómról, és úgy mutattam az utolsó tintavarrásomat. Itt pedig az a három szó helyezkedett el, ami régen sokat jelentett nekem, ez pedig az „Always be Together” felírat volt. Ez volt az a rövidke kis mondat, amit kiskorunkban Harry-vel megfogadtunk. Azt ígértük, hogy bármi is legyen, mi mindig ott leszünk egymásnak. De sajnos úgy látszik ez mégsem jött össze. Neki fontosabb lett négy idióta és a világhírnév, mint valaki a régi életéből.

- Nagy szerelem volt? – Louis hangja halk volt, és ahogy észrevettem mindenki csendben figyelt. A szúnyogok zümmögését is lehetett hallani, amiben néha az én hüppögésem is beleszólt. Észre se vettem, hogy sírni kezdtem. Nyertek. Most sírtam el magam előttük, és az volt a céljuk, hogy gyengének lássanak, most pedig sikerült nekik. Keserűen nevettem fel, tekintetem Styles-éba égettem.

- Ő volt a legjobb dolog az életemben. – akárhogy próbáltam nem tudtam visszatartani a könnyeimet – Nála jobbat kívánni se tudtam volna. Mára azonban már nem jelent semmit, ugyanis a szememben régóta meghalt! – nyersen fogalmaztam, hangom tele volt undorral, és nem érdekelt, hogy Harry szemeiben is könnyek jelentek meg, mert ez volt az igazság. Nekem már csak jelentéktelen kis senki!