Megint késtem vele majdnem egy hetet, de utálom, hogy mindig közbe jön valami:| Igen, nem épp a legjobb 11.-esnek lenni><" De most van időm felrakni, és ha minden jól megy akkor jövőhéten kaptok két részt:D De csak ha ehhez összejön NÉGY komi:)
Ja és csináltam egy trailer-t ehhez a bloghoz:) Tudom nem most kéne, hanem az elején kelletett volna, de csak nem rég jutott eszembe ez a gondolat, szóval gondoltam megcsinálom:) Remélem elnyeri a tetszéseteket:)
-Köszönöm még egyszer az estét és minden mást is. - öleltem meg Josh-t.
-Örülök, hogy jól szórakoztál. - mosolyogva viszonozta kedvességem. - És ami Őt illeti, akármi van csak szólj nekem. - húzódott el és nézett szemembe.
-Boldogulni fogok vele, de azért köszi. - mosolyogtam - Majd még találkozunk, szia. - intettem neki, majd a fekete kapun belépve megközelítettem a házat. Hallottam, ahogy még ő is köszön nekem, majd kocsi hangosan felbúgott és elhajtott. Egy mély levegőt véve pedig én is beléptem a házba.
Hangos nevetésektől és film hangjától volt hangos az egész ház. Kedvtelenül csoszogtam be a nappaliba, ahol nagyobbik kanapén Styles közelített egy kanállal Payne felé, aki ijedten próbált egyre távolodni több-kevesebb sikerrel. Az kis dohányzóasztalnál Horan ült, aki most se hazudtolta meg magát és a pizzát pusztította magába, Tomlinson pedig kiterülve feküdt a földön. Először kezdtem megörülni, hogy hátha elhalálozott, de sajnos miután elkezdett visítani rájöttem, hogy mégsem. Ezek után próbáltam felosonni, de persze ezt is tönkre vágták.
Malik épp a teraszról lépett be, kezébe egy pohár innivalóval, és pont ivott belőle, de amint meglátott egyből kiköpte azt. Nem tudtam először eldönteni, hogy ilyen ijesztő lennék, vagy csak simán a haverjaira célzott.
-Ezt te takarítod fel! - szólt rá komoran Payne, de mintha meg sem hallotta volna. Ő csak szüntelenül a szemembe nézett. Nem szokásom zavarba jönni, de most kezdtem magam egyre kellemetlenebbül érezni.
-Úgy állsz ott, mint aki épp egy jó csajt stíröl. - nevetett fel Horan, mire mindannyian elkezdtek nevetni. De Malik-ot ez sem érdekelte, továbbra is csak engem nézett.
-Elmondanád mit bámulsz? - kérdeztem egy kissé ingerülten, mire a többiek ijedten fordultak meg a hang hallatára, és ők is jó alaposan végig mértek.
-Atya gatya. - nyögte ki végre Malik, bár okosabb még mindig nem lettem tőle.
-Úgy nézel ki, mint egy lány. - ámuldozott Tomlinson is.
-Nem mondod? - tettetem csodálkozást.
-Mi lett veled? - motyogta Styles. Először nem tudom mire értette, majd végig néztem magamon és rájöttem. A szoknyából combközéptől lefelé szabad kilátás van lábaimra, felsőmből pedig megmutatkozik a női test mi voltjai.
-Ha ez bók akart lenni, nagyon rosszul csináljátok. - ráztam fejem lemondóan, majd átballagtam a konyhába. Itt Eleanor és Danielle szorgoskodott.
-Szia Dori....hű ha. - kezdte a köszöntést Danielle, de miután végig nézett rajtam egyből másra terelődött a szó. - Olyan nőies vagy. - bólintott elismerően.
-Neked legalább jobban megy a bókolás. - nevettem el magam és leültem egy székre Eleanor mellé.
-Megyek a srácokhoz. - állt fel mellőlem El és egyből kiviharzott innen.
-Mi baja? - kérdeztem rá Danielle-nél.
-Haragszik rád, amiért Louis-ra küldted a mókusokat. - tett le elém egy bögre teát, száján egy apró mosoly volt.
-Megérdemelte. - rántottam vállat - Sokáig szokott haragudni valakire?
-Nem tudom, rám még szerencsére nem haragudott. - tette kezeit maga elé védekezésképpen.
-Nos, akkor megvan a mai feladatom. - álltam fel és visszaindultam a nappaliba. A helyzet az elmúlt három percben nem sokat változott, annyi különbséggel, hogy Tomlinson most már barátnője mellett ült, Malik meg a kiköpött innivalóját takarította.
-Eleanor beszélhetnénk? - néztem az említettre félve, aki csak komoly arccal bólintott, majd felállt és a terasz felé kezdett el sétálni. Csak csendben követtem és miután kiértünk bezártam magam után a nyílászárót.
-Mit szeretnél? - fonta össze karjait maga előtt, arca érzelem mentes volt.
-Figyelj, én...- kezdtem bele, de gőzöm nem volt, hogy hogyan folytassam. - A Tomlinson-nal kapcsolatos dolog...szóval. - hablatyoltam össze vissza. Felnéztem arcára és mosolyogva figyelt engem. - Jól szórakozol? - mosolyodtam el.
-Határozottan! - bólintott - Látom nem az erősséged a bocsánatkérés.
-Az elmúlt másfél évben leszoktam róla. - rántottam vállat.
-Azóta senkitől nem kértél bocsánatot? - ámuldozott, az álla valahol a padlót verte.
-Nem volt miért. - léptem el előle, és a korláthoz sétáltam.
-De biztos, volt olyan akit megbántottál. - lépett mellém.
-Mire célzol? - fordítottam felé fejem.
-Nem mire, hanem Harry-re.
-Megérdemelte. - vágtam rá egyből. - Figyelj El, én sajnálom hogy megbántottalak, nem ellened volt az egész, hanem a barátod iránt aki meg is érdemelte. Remélem nem fogsz sokáig haragudni és pár nap múlva csak nevetni fogunk az egészen, ha mégsem akkor elvesztettem egy jó barátnőt ismét. - hadartam el, majd minden válasz nélkül berontottam a házba, egyenesen fel a szobámba, ahol meglepetésként ért, hogy volt ajtóm. Ezt megünnepelvén hangosan bevágtam azt és az ágyamba vetettem magam.
Eleanor szemszöge:
-Elvesztettem egy jó barátnőt ismét. - ez az egy mondat rész visszhangzik a fejembe. Mi az hogy ismét? Talán nem kelletett volna ennyire túlreagálni ezt az egész dolgot. De kire utalhat az, hogy ismét? Miért nem mond el semmit, azzal kapcsolatban, hogy miért lett ilyen? Harry elmondása szerint kedves, mosolygós lány volt, de vajon hova lett az az énje?
-Hé minden rendben? - simította valaki kezét a vállamra. Ijedtemben ugrottam egyet, de miután rájöttem, hogy ki az, nyugodt maradtam.
-Persze. - bólintottam.
-Mondott valami sértő dolgot? - támaszkodott a korlátnak, így féloldalasan a szemembe nézett.
-Miért lett ilyen? - néztem göndör barátom szemébe.
-Nem tudom és ez a legrosszabb benne. - hajtotta le a fejét. Rossz volt rá nézni az egyik legjobb fiú barátomra, hogy így ki van készülve egy lány miatt. Sosem volt még ennyire padlón, és ez elkeserített. Sokat jelenthetett neki Dorinda.
-Rendben lesz minden! - öleltem meg, amit egyből viszonzott. Fejem vállán pihentettem, kezeimmel mellkasát fontam körül, addig ő kezeit derekamon pihentette és fejét enyémnek döntötte.
-Neked legyen igazad! - suttogta. Nem tudom, hogy és milyen áron, de elfogom érni, hogy Dorinda újra a régi legyen. Bár nem tudom anno milyen volt, de itt bele fog csöppenni egy új életbe. Méghozzá a One Direction barátnőinek életébe.
NÉGY komi és jövőhéten két rész!;)
-Neked legalább jobban megy a bókolás. - nevettem el magam és leültem egy székre Eleanor mellé.
-Megyek a srácokhoz. - állt fel mellőlem El és egyből kiviharzott innen.
-Mi baja? - kérdeztem rá Danielle-nél.
-Haragszik rád, amiért Louis-ra küldted a mókusokat. - tett le elém egy bögre teát, száján egy apró mosoly volt.
-Megérdemelte. - rántottam vállat - Sokáig szokott haragudni valakire?
-Nem tudom, rám még szerencsére nem haragudott. - tette kezeit maga elé védekezésképpen.
-Nos, akkor megvan a mai feladatom. - álltam fel és visszaindultam a nappaliba. A helyzet az elmúlt három percben nem sokat változott, annyi különbséggel, hogy Tomlinson most már barátnője mellett ült, Malik meg a kiköpött innivalóját takarította.
-Eleanor beszélhetnénk? - néztem az említettre félve, aki csak komoly arccal bólintott, majd felállt és a terasz felé kezdett el sétálni. Csak csendben követtem és miután kiértünk bezártam magam után a nyílászárót.
-Mit szeretnél? - fonta össze karjait maga előtt, arca érzelem mentes volt.
-Figyelj, én...- kezdtem bele, de gőzöm nem volt, hogy hogyan folytassam. - A Tomlinson-nal kapcsolatos dolog...szóval. - hablatyoltam össze vissza. Felnéztem arcára és mosolyogva figyelt engem. - Jól szórakozol? - mosolyodtam el.
-Határozottan! - bólintott - Látom nem az erősséged a bocsánatkérés.
-Az elmúlt másfél évben leszoktam róla. - rántottam vállat.
-Azóta senkitől nem kértél bocsánatot? - ámuldozott, az álla valahol a padlót verte.
-Nem volt miért. - léptem el előle, és a korláthoz sétáltam.
-De biztos, volt olyan akit megbántottál. - lépett mellém.
-Mire célzol? - fordítottam felé fejem.
-Nem mire, hanem Harry-re.
-Megérdemelte. - vágtam rá egyből. - Figyelj El, én sajnálom hogy megbántottalak, nem ellened volt az egész, hanem a barátod iránt aki meg is érdemelte. Remélem nem fogsz sokáig haragudni és pár nap múlva csak nevetni fogunk az egészen, ha mégsem akkor elvesztettem egy jó barátnőt ismét. - hadartam el, majd minden válasz nélkül berontottam a házba, egyenesen fel a szobámba, ahol meglepetésként ért, hogy volt ajtóm. Ezt megünnepelvén hangosan bevágtam azt és az ágyamba vetettem magam.
Eleanor szemszöge:
-Elvesztettem egy jó barátnőt ismét. - ez az egy mondat rész visszhangzik a fejembe. Mi az hogy ismét? Talán nem kelletett volna ennyire túlreagálni ezt az egész dolgot. De kire utalhat az, hogy ismét? Miért nem mond el semmit, azzal kapcsolatban, hogy miért lett ilyen? Harry elmondása szerint kedves, mosolygós lány volt, de vajon hova lett az az énje?
-Hé minden rendben? - simította valaki kezét a vállamra. Ijedtemben ugrottam egyet, de miután rájöttem, hogy ki az, nyugodt maradtam.
-Persze. - bólintottam.
-Mondott valami sértő dolgot? - támaszkodott a korlátnak, így féloldalasan a szemembe nézett.
-Miért lett ilyen? - néztem göndör barátom szemébe.
-Nem tudom és ez a legrosszabb benne. - hajtotta le a fejét. Rossz volt rá nézni az egyik legjobb fiú barátomra, hogy így ki van készülve egy lány miatt. Sosem volt még ennyire padlón, és ez elkeserített. Sokat jelenthetett neki Dorinda.
-Rendben lesz minden! - öleltem meg, amit egyből viszonzott. Fejem vállán pihentettem, kezeimmel mellkasát fontam körül, addig ő kezeit derekamon pihentette és fejét enyémnek döntötte.
-Neked legyen igazad! - suttogta. Nem tudom, hogy és milyen áron, de elfogom érni, hogy Dorinda újra a régi legyen. Bár nem tudom anno milyen volt, de itt bele fog csöppenni egy új életbe. Méghozzá a One Direction barátnőinek életébe.
NÉGY komi és jövőhéten két rész!;)
Jézus! Tök jó lett csak nem tom h én voltam annyira csacsi, hogy a videóbol nekem az jött le h zaynnel jön össze.... Pedig én azt nagyon nem szeretném :/ de ettől függetlenül nagyon jó lett :D
VálaszTörlésimádtam *---* hamar kövit :DDD
VálaszTörlés