6. Alkotói válság

Sziasztok:) Kicsit későn igaz, de jelentkeznék az új résszel!:D Bocsi, hogy csak most, de nem rég értem haza, és nem volt időm hamarabb feltenni:| Remélem tetszeni fog, és lécci komizzatok*-*

-Dorinda indulnunk kell! - nézett rám apa, majd kisétált. Szomorúan fordultam az előttem álló srác felé, aki ugyanúgy nézett le rám. 
-Mennem kell! - suttogtam
-Hiányozni fogsz! - ölelt magához jó szorosan
-Te is! - fúrtam arcom nyakába, és még egyszer mélyet szippantottam illatából, hogy emlékezhessek rá - Hazza, ígérj meg valamit! - toltam el magamtól, és szemébe néztem. 
-Bármit! - mosolygott
-Ígérd meg, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot! - elmosolyodott, majd arcom két keze közé fogta. 
-Megígérem, hogy bármi is lesz a banda, a rajongók, a hírnév, a távolság soha, de soha nem állhat közénk! Te örökre az én Dodo-m maradsz bármi is történjen! - döntötte homlokát enyémnek 
-Szeretlek Harry Styles! - nyomtam egy puszit arcára 
-Én is Dodo! - puszilt meg 
-Dorinda gyere, mert már anyu kezd mérges lenni! - nyitott be a házba az öcsém - Szia Harry! - köszönt az előttem álló srácnak
-Szia öcsi! - guggolt le hozzá, majd lepacsiztak egymással - Vigyázz a nővéredre! - nézett rá komolyan, mire Tony csak bólintott, majd kézen ragadott. Még utoljára intettem Hazza-nak, majd kiléptem a meleg lakásból, és az öcsémmel előttem elszaladtunk a kocsiig, majd bepattantunk, és indultunk. 
Szomorúan néztem vissza a házra, ahol is a legjobb barátom állt, pólóba és egy boxerban télen. Meg fog fázni az a hülye gyerek. Integettünk egymásnak, majd egy kanyarnál végleg eltűnt. Szomorúan fordultam előre, és szememből egy kósza könnycsepp gördült ki.
-Minden rendben lesz! - fordult hátra anya, majd biztatóan rám mosolygott. 
-Reméljük. - erőltettem én is egy mosolyt, majd az öcsém befeküdt az ölembe és szép lassan elaludtam a kocsi rázkódására. 
Álmomból a telefonom észveszejtő csörgése hozott vissza, amit nem is bántam. Szemem nedves volt, vagyis akkor sírtam álmomba. Pazar! Párnám alól előhalásztam a telefonom, és meg sem nézve ki az fölvettem.
-Ki vagy és mit akarsz?
-Szia Ronnie vagyok! - köszönt drágalátos nővérem - Felköltöttelek?
-Igen! - morogtam
-De hát délután van már. - értetlenkedett
-Nálatok igen, itt reggel vagy mit tudom én mi!
-Miért te hol vagy?
-Tudom nem érdekel mi van velem, szóval a lényegre térnél? Amúgy London.
-Akkor bocsi! Szóval a koszorúslány ruhák miatt hívlak! Van valami elképzelésed róla, hogy milyet szeretnél? - támadott le. Most komolyan, hogy tud hajnalok hajnalán ilyenekre gondolni? Vagy hogy gondolja, hogy majd én álmosan pont erről fogok beszélni?
-Ne legyen hosszú, se rózsaszín, se habos-babos! - szólaltam meg két perc csend után
-A habos-babost meg a rózsaszínt nem ígérem, de megpróbálom megbeszélni Pamela-val.
-Az lesz, én el sem megyek! De megyek puszi pá! - nyomtam ki a készüléket, majd fejem a párnába nyomtam. Furcsamód lentről hangokat hallottam, amit eddig még soha. Gondolom X-box-ozhattak, ugyanis olyanok szűrődtek fel, hogy 'Kinyírlak', akkor, 'Nyertem!' meg ilyenek.
Felültem az ágyba, az ablakon kinéztem és szerencsémre sütött a nap, és egy felhő se volt az égen. Ez már jó kedvet adott nekem. Felálltam és a fürdőbe sétáltam, amikor viszont az ajtót akartam bezárni annak csak a hűlt helye volt. Nagyra nyitott szemekkel néztem ezt és a szoba ajtót, vagyis csak a helyüket, ugyanis mind a kettő eltűnt. Mérgembe egy nagyot sikítottam és letrappoltam az emeletről.
A srácok, és barátnőik a nappaliba ültek és beszélgettek, vagy játszottak. A fiúk felröhögtek viselkedésemen, a lányok viszont megszeppenve ültek ott. Gondolom ők nem tudják mi történt.
-Tomlinson! - néztem az említettre, mire az vigyorgó fejjel fordult felém
-Igen Dorinda? - nézett rám szépen
-Hol van az ajtóm? - néztem rá mérgesen
-Nem tudom miről beszélsz! - rázta fejét sajnálkozva, közbe felállt
-Tudom, hogy te voltál! - léptem hozzá közelebb
-Mondtam, hogy bosszút állok! - veregette meg a vállam és elsétált mellettem.
-Mi történt? - nézett rám mosolyogva Danielle
-Elcsorták az ajtómat! - vágódtam le a két lány mellé. Kezem a mellkasom előtt fontam össze és úgy bámultam a semmibe
-Mind a kettőt? - dőlt előre Eleanor, hogy lásson. Furcsán néztem rá, hogy honnan tudja hány ajtóm van, de csak bólintottam egyet. Kicsit kényelmetlenül éreztem maga, ugyanis mindenki fel volt öltözve, csak én ültem itt egy kis gatyába, meg toppba.
-Tomlinson legalább a fürdő ajtaját kérem vissza! - álltam fel, és a konyhába sétáltam
-Bocsi, nem tudom hova lett! - rántotta meg a vállát.
-Argh! - mérgelődtem, majd egyet dobbantottam jobb lábammal és felszaladtam az emeletre. Mivel a fürdés teljesen ki volt zárva, ugyanis én ajtó nélkül neki nem állok, így inkább felöltöztem. Először is felkaptam egy színes pánt nélküli felsőt, arra egy bő átlátszó atlétát, majd egy szaggatott halász farmernadrágot, és egy fekete tornacsukát. A hajam fejem tetejére egy kontyba fogtam, és egy hajráfot is csúsztattam, a kósza tincsek miatt. Mivel ma nem tervezek sehova menni, így a sminkem is vissza fogott volt. Csak egy kis szempillaspirál, felült tus és kész voltam. Átverekedtem magam a ruhakupacokon, és lefele vettem az irányt egyenesen a konyhába.
-Minden rendben? - fordult felém Danielle
-Igen, csak a fürdés lesz gázos. - húztam el a szám, mire felnevetett.
-Bármi van, csak nyugodtan szólj nekünk! - mosolygott rám. Csináltam magamnak két szelet nutellás kenyeret, majd azt ott a pultnál szépen elmajszolgattam. Azt hiszem nagyon rákattantam a nutellára.
-Dani csinálsz egy kávét? - jött be Eleanor - Mindjárt elalszok. - ült le az asztalhoz.
-Persze! - bólogatott - Kérsz te is? - nézett felém
-Egy tejeskávét kérhetek? - néztem rá félve
-Csinálom! - mosolygott, majd elkezdett sürögni-forogni. Otthonosan mozgott a szekrények közt, szóval akkor már régóta járhat ide.
-Hé, Dorinda! - mozgatta kezeit előttem Eleanor
-Mi? - tértem magamhoz
-Kiülünk a teraszra, jössz? - mosolygott
-Ha nem baj! - mosolyogtam, majd a kezembe vettem a bögrét, amibe található volt az én élénkítő italom, és követtem őket. Sajnos a nappalin mentünk keresztül - mert ugye máshol nem lehet kijutni -, és a fiúk furán néztek ránk.
-Hova mentek? - nézett ránk kíváncsian Payne
-Csak a teraszra. - válaszolt a barátnője
-Te is Dorinda? - nézett meglepetten Harry. Na kösz, egyszer viselkedek normálisan azóta amióta itt vagyok, és már az baj.
-Igen, baj? - szóalt meg Eleanor, közbe egyik kezével átölelte a vállam
-Nem. - rázta a fejét, de szemébe ott ült a csodálkozás
-Megnyugodhattok, nem fogom megrontani őket! - kacsintottam rájuk, majd kimentünk. Az asztal köré letelepedtünk, úgy hogy mindannyian szembe voltunk egymással.
Jól elbeszélgettünk minden féléről, és szerencsére a fiúk nem kerültek szóba, csak annyit, hogy elmondták, mióta ismerik őket, meg hogy mióta tudhatják a barátjuknak őket. Ami a legjobban felvidított, az az, hogy a két lány sem szívleli Perrie-t, de azért jó pofiznak neki, mert nem akarják megsérteni Zayn-t. De mindhárman tudjuk, hogy csak a hírnév miatt van vele, hogy az ő bandája is népszerűbb legyen.
Igaz csak pár órája ismertem meg őket jobban, de nagyon is megkedveltem őket, és elmondták, hogy én is szimpatikus vagyok nekik, amit furcsállottak is, hisz azt hitték, hogy egy beképzelt, flegma csaj vagyok. Na jó, ez fájt! De megértem, hisz tényleg úgy viselkedtem velük, de hát nem a viselkedésem alapján kell elítélni az embereket. Nem igaz?
Miután kibeszéltük magunkat, visszamentünk, ahol a fiúk kábé ugyanúgy ültek, mint mikor kimentünk.
-Ti két és fél órán keresztül mit tudtatok csinálni? - nézett ránk Louis
-Beszélgetni. - vontam meg a vállam, majd ledobtam magam az egyik kanapéra, ahol nem ült senki
-Van beszélőkétek. - rázta a fejét, majd barátnőjét karjaiba zárta, közbe Dani is leült Payne mellé.
-Fiúk két óra múlva interjú. - jött le az emeletről Harry
-Semmi kedvem menni. - dőlt el Niall
-Hol lesz az interjú? - néztem rájuk szépen, mire mindannyian úgy néztek rám, mint aki leprás - Most mi van?
-Miért érdekel? - szűkítette össze szemeit Zayn
-Egyszer próbálok érdeklődést mutatni a banda felé, és akkor is leszóltok?! - háborodtam fel - Szépek vagytok mondhatom! - vágtam be a durcit
-Jó, bocsi, de tőled furcsa! - nézett rám Liam, mire csak megforgattam szemeim
-De ha nagyon érdekel, akkor egy parkba! - válaszolt végre Harry.
-Köszi! - mosolyogtam rá. Szóval akkor most gondolkozzunk azon, hogyan álljak bosszút csíkoskán. Semmi ütős nem jutott eszembe. Ezt szokták a művészek alkotói válságnak hívni.
-Na jó srácok, mi megyünk! - állt fel Eleanor, és Danielle
-Mi meg megyünk a Nando's ba. - álltak fel a fiúk is.
-Szia Dorinda. - jött oda hozzám a két lány és nyomtak arcomra 3-3 puszit
-Sziasztok! - mosolyogtam rájuk
-Dorinda jössz? - nézett rám Niall
-Most ti vagytok a betegek? - néztem rájuk furán
-Miért? - értetlenkedtek
-Megkérdeztek, hogy akarok-e menni, és nem ráncigáltok el, mint múltkor! De köszi nem! - erőltettem egy mosolyt, majd besétáltam a konyhába. Nem sokkal később már senki nem volt a házba, és a kocsik se álltak a feljárón.
-Mi van a parkba amivel bosszút lehet állni? - beszéltem hangosan - Van fa és kábé ennyi. - tuti most ha látna valaki hülyének nézne nem is kicsit. Fel-alá járkáltam a házba hátha eszembe jut valami jó, de semmi.
Merengésemet az ajtó csengője zavarta meg. Nem nagyon izgatott, hisz nem én lakok itt, nyissa ki az aki itt él, de rájöttem, hogy rajtam kívül senki nincs itt. Az illető egyre jobban nyomta a csengőt, és már dörömbölni is kezdett.
-Szerinted mit érezhet szegény ajtó, ha így ütöd? - nyitottam ki az ajtót. Na jó most totál hülyének néz az illető. Jobban megnéztem és egy barna hajú, kék szemű, magas srác állt előttem. Bár tőlem mindenki magasabb, az én kemény 165cm-el.
-Te ki vagy? - nézett rám meglepetten. Szerintem nem rám számított.
-Te ki vagy? - néztem fel rá
-Te ki vagy? - húzta fel szemöldökét kíváncsian
-Te ki vagy? - dőltem az ajtófélfának
-Én kérdeztem előbb. - mint a kicsik
-Én viszont lány vagyok.
-Ezért neked kell válaszolnod először. - mutatott rám. Kezdtem megunni ezt így inkább válaszoltam.
-Dorinda. Te? - álltam meg normálisan
-Josh! - mosolygott.
-Sokat nem segítettél szóval mindegy. - legyintettem
-A 1D dobosa vagyok. - nézett rám erőteljesen
-Nem szeretem azt a bandát. - ráztam a fejem
-Velük laksz egy házba, akkor ez hogy lehet? - értetlenkedett
-Attól még hogy itt lakok, nem muszáj szeretnem őket!
-Hé te vagy az a csaj, aki múltkor lelépett a próbánkról. - ugrott be neki
-Igen! - kuncogtam - De miért jöttél?
-Ja igen! - nevetett fel - Ezt oda adnád a srácoknak? Ma ebbe kell menniük az interjúra. - adott a kezembe öt vállfát, amin a ruhák voltak
-Okés. Azt nem tudod, hogy ez most élő vagy csak felvételi interjú lesz?
-Élő! - bólintott
-Köszi! - mosolyogtam - Mennem kell, szia! - intettem
-Hello! - intett, majd bezártam az ajtót. A ruhákat ledobtam a kanapéra és tovább gondolkoztam ördögi tervemen, ami hamar meg is született.....

5. Szobák

Sziasztok:) nagyon sajnálom, hogy nem hoztam hamarabb részt, de valahogy sose jutottam el idáig:| meg az az igazság, hogy vártam, hátha kapok még komit, de sajnos nem:( de azért annak az egynek nagyon örülök:)
De ha már nem komiztok, akk légyszí a rész végén található "jó", "nem rossz", "rossz" rublikákban szavazzatok*-* nekem már az is nagyon sokat jelentene!!:)


Dorinda szemszöge:

Reggel a fejem zúgására keltem. Szemem összeszorítva fordultam át másik oldalamra, mire onnan halk szuszogást hallottam. Óvatosan kinyitottam a szemeim, szokva ezzel a fényt. Amikor láttam, hogy ki alszik mellettem libabőrös lettem. Ijedtembe pedig nem tudtam mit csinálni így felsikítottam, és ugrottam egyet hátra, mire a földön kötöttem ki.
-A kúrva életbe. - fogtam fejem
-Mi történt? - ült fel Malik - Dorinda? - hallottam álmosan csilingelő hangját, majd éreztem, hogy felém hajol - Te, hogy kerülsz oda? - nézett rám csodálkozva
-Ijesztő a látványod kora reggel! - dörmögtem a földön található párnába.
-Dorinda mi történt? - rontott be Harry a szobába - Zayn? - lepődött meg
-Ez nem az aminek látszik! - ijedt meg az ágyon lévő srác
-Hol van Do? - lépdelt közelebb Harry
-Légyszíves megvitatnátok ezt odakint? - emeltem fel a fejem, de ebben a pillanatba egy nagyot bele nyílalt, így kezeim fejemre helyeztem, és felszisszentem - Én most inkább megyek! - mutattam a fürdőm felé. A két srác értetlenül nézett rám, majd össze, és végül megint rám. Mivel tudtam, hogy felállni nem fogok tudni, így nem is próbálkoztam vele, inkább négykézlábra álltam, és szép lassan elbotorkáltam a célkitűzött helyemig. Amint beértem az ajtót kulcsra fordítottam, és az ajtónak dőltem.
Soha életembe nem ittam még le magam ennyire, hogy ilyen rosszul legyek, pedig már nem egyszer öntöttem fel a garatra. Elmásztam a kádig, majd ott ruhástól beleültem, és zuhanyrózsát az arcomra irányítottam, és megengedtem a jéghideg vizet.
Jólesően járta át a testem a hideg víz, aminek köszönhetően kezdett elmúlni a hányingerem, és a szédülésem is, de a fejfájás sehogy. Miután kb félóráig csak folyattam magamra a hűsítő vizet, elzártam a csapot, és kimásztam. Vizes ruháimtól megszabadultam, és visszadobtam azokat a kádba, majd magam köré csavartam  egy törülközőt. Beálltam a tükör elé, és az elmosódott szemfestéket mostam le magamról. Ezután a fiókból előkaptam egy lila melltartót, és a hozzá illő lila francia bugyit, majd felvettem azokat. A hajam nagyjából áttöröltem, a törülközővel, így enyhén hullámosan esett vállamra. Mindig is utáltam, hogy ennyire dús, és enyhén göndör hajam van.
Kisétáltam a szobába, és beálltam a szekrényem elé. Gőzöm sincs róla, mit vehetnék fel, így csak álltam és néztem a sok ruhát, ami még benne volt, és nem a földön hevert szana-szét. Nem sokkal egy halk kopogást hallottam, elmorogtam egy tesséket, de a szemem le se vettem a szekrény tartalmáról.
-Dorinda, hoztam egy kis..- elakadt. Fejem Harry-re fordítottam, aki csodálkozva mért végig - Majd öhm visszajövök. - hajtotta le a fejét, amin jót kuncogtam magamba. Zavarba van a gyerek.
-Mi van, nem láttál még nőt fehérneműbe? - nevettem fel, de egyből elhallgattam, mert a fejem megint elkezdett fájni - Nyugi, ez olyan, mint a bikini, szóval mondd!
-Jah, öhm, izé, hoztam egy kis gyógyszert! - nézett rám, de még így is látni lehetett rajta, hogy kellemetlenül érzi magát
-Megmentő vagy Styles! - vettem ki gyorsan kezéből a kis kapszulát, majd a másik kezében lévő pohár vízzel legurítottam azt.
-Figyelj Dorinda, ami a tegnapot illeti... - vakarta tarkóját idegesen
-Nincs közöd hol voltam, és mit csináltam! - fordítottam neki hátat, és újra a szekrénnyel szemeztem
-Nem azt akartam. Csak szeretnék, bocsánatot kérni! Felhúztam magam, ezen a Perrie-s ügyön. Szóval ne haragudj! - nézett rám félve, én pedig elcsodálkozva néztem rá. Három lehetséges tényező van. Egy: még mindig alszok, és ez egy álom, kettő: ébren vagyok, de hallucinálok, és három: nem alszok, és nincs semmi baj az agyammal, és tényleg ezeket mondta.
-Jah, kösz! - néztem rá furán, ő pedig várta, hogy folytassam, de nincs szerencséje, ugyanis én nem fogok bocsánatot kérni. Amiket mondtam, őszintén mondtam!
-Izé, én megyek! - mutatott háta mögé, majd el is tűnt. Megráztam fejem, majd a szekrényből, végre kivettem egy rövid gatyát, és egy fehér ujjatlan atlétát, és bedőltem az ágyba.

*  *  *  *  *  *

Nem tudom, mióta aludhattam, de egy ajtónyitódást hallottam, majd, hogy mellettem süpped az ágy. Lassan odafordítottam a fejem, mire a szőke vigyorgó fejével találtam szembe magam.
-Te mit keresel itt? - néztem rá fáradtan
-Hoztam egy kis kaját! - tett le elém egy kis tálcát, amin egy tányéron volt, tojásrántotta, két szelet pirítós, és egy pohár narancslé. Furán néztem rá, mire felnevetett.
-Mi van Tomlinson megakar mérgezni? - húztam fel szemöldököm
-Dehogyis! Ezt Liam és én csináltuk, ugyanis ma még nem ettél semmit, amit hozzá teszek, nem értem, hogy bírtad ki, ugyanis én ma már ötször ettem, szóval és már négy óra! - magyarázkodott
-Nem kell nyalizni, attól még veletek se fogok máshogy bánni! - dőltem hátra unottan
-Nem akarunk nyugi! És nem is kell! Csak, hogy így másnaposan legyen valami a gyomrodba!
-Ezt honnan veszed? - ültem fel ijedtembe - Kinyírom Malik-ot! - szűkítettem össze szemeim
-Nem ő volt! Az éjszaka, pont menni akartam, le a konyhába, amikor az ajtómba hallottam, ahogy kuncogsz, és hülyén magyarázol. Bár nem értem ennyi idősen, hol adnak ki neked piát?! - rázta fejét
-Vannak módszereim! - kacsintottam rá - Most pedig, ha nem baj, szeretnék reggelizni! - adtam enyhe célzást távozására
-Ja persze. Jó étvágyat! - állt fel, és sétált az ajtó fele
-Hé Horan! - szóltam utána, mire felém fordult - Mond meg Styles-nak, hogy engem mára felejtsen el, nem vihet sehova! - mondtam, mire bólintott és távozott is. Felültem normálisan az ágyba, az ölembe vettem a tálcát, és neki láttam enni.
Meg kell mondjam, nem is lett olyan rossz, mint amilyenre számítottam. Miután elfogyasztottam, felálltam, és lefele vettem az irányt. Csodálkozásomra lent a nagy csönd fogadott. Besétáltam a konyhába és onnan láttam, ahogy a srácok szállnak be a kocsiba, majd elmennek valamerre.
-Szóval egyedül vagyok. - haraptam alsó ajkamba. Gyorsan a mosogatóba pakoltam a koszos edényeket, és úgy döntöttem felfedezem a házat. Először az előszobán át megközelítő udvarra sétáltam.
Nem tudom, hogy lehetett, de eddig amikor voltam kint, sose láttam ezt a bazi medencét, ami most elém tárult. Körbesétáltam az udvaron, a magas kerítések tövébe, de pár napozóágyon, egy hintaágyon kívül nem nagyon volt ott semmi. Az teraszon viszont volt, egy grill, egy nagy fa asztal, és a hozzá illő székek. Mivel itt már nem volt semmi érdekes visszamentem a házba.
A nappali kávészínű volt, volt egy nagy fehér kanapé a szoba közepén, annak két oldalán még két kisebb, és azzal szembe egy nagy plazma tv, egy szekrényen. A tv-hez sétáltam, és a szekrény ajtaját kihúztam, és valahogy nem csodálkoztam. Itt volt 'elrejtve' az X-Box, és ahhoz egy csomó játék. Visszahúztam, majd felálltam, és a falon lévő képeket nézegettem.
Majdnem mindegyiken ők voltak, különböző eseményeken. Tuti önimádók. Kisétáltam a szobából, majd a lépcső mellet elhaladó kis folyosóra mentem. Bal oldalt volt egy ajtó oda benyitottam, és egy játékszoba terült elém. A szoba közepén egy biliárd asztal, az ajtóval szembe lévő jobb sarokba egy cscsó asztal, bal oldalt egy léghoki asztal, és egy darc tábla. De amin a legjobban meglepődtem, hogy az ajtó háta mögött egy öt személyes jakuzzi helyezkedett el. Jól megy nekik.
Kisétáltam, majd a szembelévő ajtó mögé nyitottam be, ahol egy fürdő rejtőzött. Kisétáltam innen is, és a következő célom az emelet volt, azon belül is az én ajtómmal szemben lévő szoba volt.
Ahogy benyitottam egy halványbarna szobába csöppentem. Az ágy a szoba közepén helyezkedett el, avval szembe egy tv, és az ajtóval szembe egy íróasztal. Beljebb sétáltam, és jobban körül néztem. A polcon volt egy kép, azt jobban megnéztem. Payne volt rajta, és a barátnője Danielle. Aranyosak együtt, jól összeillenek. Visszaraktam a helyére, majd még nézelődtem. A földön egy pár cucc hevert, de nem volt annyira vészes. Az asztalhoz sétálva megláttam, hogy mellette egy akvárium található. Ha jól láttam akkor teknős volt benne. Tekintetem tovább siklott, az asztalra, ahol is egy csomó rajzot találtam. Mindegyiken különböző szöveg állt, amiket gondolom a rajongóktól kaphatott. Megforgattam a szemem, majd a tv melletti ajtóhoz sétáltam, és benéztem, és láttam egy fürdőt. Mivel erre a részre nem voltam kíváncsi, inkább gyorsan ki is mentem innen.
Következőnek a lépcsővel szembeni kis folyosóra mentem, azon belül is a jobb oldalon található szobába.
Ez a szoba világoskék színű volt. Az elrendezés szinte ugyan az, az ágy a jobb oldalt középen a falnál, két oldalt, éjjeli szekrények, majd nagy szekrények. Beljebb mentem és láttam, hogy a pizzás doboz hol az ágy alá, vagy épp a földön hevert, egy-két maradékkal együtt. Egyből Horan jutott eszembe, és ezt az állításomat, egy a falon lógó családi kép be is bizonyította. Az asztalhoz sétáltam, és itt is találtam sok plakátot, vagy miket, és ezeken is ugyan azok álltak, ami a másikon. Ezek gyűjtik ezeket?
Az egész szobába az ablak alatt volt rend, ahol is egy gitár volt. Látszik, nagyon fontos neki a zenélés. Megráztam a fejem, majd elindultam kifele, ugyanis a fürdőszobába nem megyek be, mert nincs gusztusom végig nézni. Gyorsan kislisszoltam innen, majd az evvel szembelévő ajtóhoz sétáltam.
Lenyomtam a kilincset, és egy barnás színű szobába találtam magam. Az elrendezés egészen máshogy nézett ki. Jobb sarokba a falnál egy ágy, mellette az ablak, majd  egy asztal. beljebb mentem, és a szekrények polcait nézegettem. Volt egy pár kép, amin Malik és a családja látható. Elmosolyodtam ezen, majd a kezem egy lehajtott képkeretbe ütközött. Kezembe vettem, és felállítottam azt. Ő volt rajta, meg a szőke liba. Valahogy nem illenek össze, még így képen se. A csaj valahogy nagyon ellenszenves, de ezt ők tudják. Visszaraktam a képet úgy ahogy volt, majd tovább mentem. Az ágyon volt egy vörös melltartó, és egy hozzá illő bugyi is. A hideg kirázott ahogy arra gondoltam, hogy ezek ketten tőlem nem messze mit csinálhattak. Az asztalon nem meglepetésemre, itt is plakátok álltak. Mivel itt sem volt semmi más, az ajtó fele fordultam, ami mögött meglepetésemre egy egész alakos tükör állt. Önimádó! - gondoltam magamba, majd kimentem.
A kis folyosóra érve, a lépcső felé mentem, majd ott jobbra fordultam, és elérkeztem a harmadik 'folyosóra'. A két ajtó között vaciláztam, hogy melyikbe nyissak be először, de végül a jobb oldalit választottam.
A szoba fehér volt, az elrendezése, pedig  ugyan olyan volt, mint Maliknál.Jobb oldalt a falon képek helyezkedtek el, és ahogy jobban néztem azokat, kivettem, hogy a családja van rajta, a fiúkkal, és középen volt egy nagyobb, amin a barátnőjével Eleanor-ral van. Cukik együtt, és látszik, hogy szeretik egymást. Szemem tovább futtattam, és láttam, hogy egy nagy répa párna van az ágyon, ami fel volt öltöztetve egy piros nadrágba, és egy csíkos pólóba. A rajongói táblák itt sem maradhattak el, amik a falon voltak. Itt sem volt semmi új, így inkább kimentem, és az ezzel szemben lévő ajtóhoz sétáltam.
Kezem a kilincsre csúsztattam, de haboztam. Eddig minden szobába nyugodtan nyitottam be, de ez most itt nem megy, hisz ez az Ő szobája. Vettem egy mély levegőt, majd végül benyitottam.
Elmosolyodtam amikor körbenéztem, hisz ugyanúgy volt berendezve, mint az enyém. Középen az ajtóval szembe egy francia ágy, egyből az ablak alatt, jobb oldalt íróasztal, majd a szekrények, bal oldalt, egy polcos szekrény, és mellette egy ajtó. A polcos szekrényhez sétáltam, és azon is a képeket nézegettem.
Mindenkiről volt külön-külön kép a családból, majd egy közös kép is. Elmosolyodtam rajtuk, hisz nagyon rég láttam már a Styles családot. De ami még nagyobb könnyeket csalt a szemembe egy nagyobb kép volt, és amin Harry és én voltunk másfél évvel ezelőtt a búcsúzásunk napján. Ő a derekamat ölelte, míg én egyik kezemmel a hajába túrtam, a másikkal pedig nyakát karoltam, és épp egy puszit nyomott arcomra.
Megjelent előttem az a pillanat, és újra előjött a régi énem. Sírásban törtem ki, hisz már teljesen más minden, mint akkor. Most Harry-nek a banda a legfontosabb, és már nem ugyan az aki akkor, és én sem.
A képet visszaraktam, majd kiviharoztam innen egyenesen a szobámba. Beültem a gépem elé, és elidőztem a neten egy kicsit, de kb 5 óra hossza után meguntam, és kikapcsoltam.
Mivel már nyolc óra volt és senki nem volt itthon, ezért eldöntöttem, hogy lemegyek a nappaliba tv-zni, de előtte gyorsan lezuhanyoztam. Miután kész lettem felkaptam egy melltartót, rá egy csípőcsontig érő tapadós toppot, majd egy picsa gatyát, hajam egy kontyba fogtam és lementem. Mielőtt beültem volna a kanapéra, csináltam egy tál pattogatott kukoricát, és egy üveg üdítőt is magamhoz kaptam, és bebattyogtam a nappaliba. A háttámláról a plédet a hátamra raktam, ölembe vettem a popcornt, és úgy kezdtem el kapcsolgatni a csatornák között.
Szerencsémre az egyik adón pont akkor kezdődött a Másnaposok 2 így azt néztem.
A filmen haltam meg a röhögéstől, hiába láttam már egyszer. Mivel ezután semmi normálisat nem adtak, kikapcsoltam a tv-t és besétáltam a konyhába, hogy csináljak egy kis kaját, ugyanis megéheztem. Mivel nem akartam nehéz kaját enni, így egy sima nutellás kenyérnél maradtam. Épp kentem a kenyeret, mikor hallottam, hogy nyitódik az ajtó.
-Óvatosan nehogy felkeljen! - szólalt meg Harry
-Te marha, a konyhába égve hagytad a villanyt? - förmedt asszem' Payne
-Nap közbe minek oltottam volna fel a villanyt? - értetlenkedett Horan. Jót mosolyogtam beszélgetésükön.
-Belőled minden kitelik! - nevetett Tomlinson. Ijesztő, hogy a hangjuk alapján megtudom őket különböztetni. - Ezt most miért? - kiabált fel, miután gondolom valaki rácsapott. Nyugodtan csúsztam le konyhaszekrény ajtajának dőlve, és beleharaptam kenyerembe. Remélem hamar felmennek.
-Mert tudod odafönt alszik valaki! - mondta Harry
-Gyertek már! - szólalt meg Malik. Mindenki elcsendesedett, és bejöttek a konyhába, és szép nyugodtan leültek az asztalhoz. Ajj, ne már!
-És mi van veled meg Perrie-vel? - szólalt meg Payne. Na jó erre valahogy nem vagyok kíváncsi, így mielőtt belekezdett volna monológjába lenyeltem az utolsó falatot, és óvatosan elkezdtem felegyenesedni
-Bu! - ugrottam fel hirtelen, mire mindannyian felkiáltottak, de az egyikük nagyon-nagyon vékony hangon, akár egy lány. Nem tudtam türtőztetni magam, így röhögőgörcsben törtem ki. Mire feleszméltek, hogy mi is van, mindannyiuknak a keze a szívén volt.
-Te mi a jó istent csinálsz itt ilyenkor? - szólalt meg Tomlinson mérgesen
-Kajálni szerettem volna, csak hát elment az étvágyam. - csuktam be egyik szemem, számmal csücsörítettem
-Mondtam, hogy nem hagytam égve a villanyt! - tette maga elé kezeit védekezésképpen Horan
-Nem tudtál volna szólni, hogy itt vagy? - nézett rám kedvesen Harry és Liam, közbe az ajtóhoz vagy boltívhez vagy mihez sétáltam, és úgy néztem rájuk.
-Nem, így viccesebb volt! - mosolyogtam rájuk. Láttam, ahogy mindannyian jó alaposan végig mérnek, és szemüket le sem vennék rólam. Megköszörültem a torkom, mire mindnyájuk zavartan fordult el.
-Ezt visszakapod! - nézett rám Tomlinson mérgesen
-Felőlem! - vontam vállat, és elindultam fölfele - Ja és Styles! - fordultam vissza, mire kíváncsian nézett rám - Megnyugodhatsz ma éjjel nem tervezek elmenni sehova! - kacsintottam rá, majd felugráltam a szobámba, és bevetődtem az ágyba....


Ne felejtsetek el szavazni, és komit írni!;) 3 komi és minél hamarabb lesz új rész:D