27. Eluralkodott vágyak

Sajnálom, hogy idáig nem jelentkeztem új résszel, csak nem volt időm erre, meg úgy nagyon semmi másra sem. Ígérem, a következő már hamarabb érkezik!:)

A napok lassan teltek, olyanok voltak, mint egy kínszenvedés a számomra. Kezdtem azt hinni, hogy már egy hete itt vagyunk, de Dani-nak sikerült felvilágosítania, hogy mindössze a harmadik napunkat kezdtük el, és holnap már megyünk is vissza a városba. Leírhatatlanul örültem ennek az információnak, mert már nagyon mehetnékem van. Nem bírom az ilyen csendes helyeket. Soha nem voltam a természet híve, valahogy nem hozott lázba ez az egész. Unalmasnak tartottam, mert semmi értelmeset nem lehet idekint csinálni. 
A társalgásom a fiúkkal, annyival megakadt, amikor a tetoválásokról beszélgettünk. Egyikünk sem próbált normális párbeszédet kialakítani a másikkal, de nem is bántam. Harry azonban nagy csalódás volt a számomra. Azt hittem, hogy a tetoválás után rá fog eszmélni, hogy miért is viselkedek így vele, de sajnos ez nem történt meg. Semmi jelét nem adta annak, hogy tudná mi volt anno. Rosszul esett, de próbáltam nem kimutatni. Nem akarok veszekedni vele, csak szép csendben tűrni, és minél hamarabb túlesni a nyáron. Ezek voltak jelenleg az én életcéljaim. 
Újabb unalmas napnak néztünk elébe, ahogy a nap bevilágította a házat, az ablakon keresztül. Unottan másztam ki az ágyból, és körülnéztem van e még rajtam kívül itt valaki. A titokzatos személy alatt Cat-et értem, de ahogy megláttam, hogy az ágynemű mellettem meg se mozdult, egyből tudtam, hogy ismét nem aludt itt. Mostanság egyre több időt tölt Harry társaságában. Ezzel nem is lenne nagy bajom, ha nem ketten tűnnének el az erdőben. Tudom, Cat már nagylány, de félek, hogy nem tud normálisan gondolkodni, annyira elvakítja a szerelem, vagy a szeretet, amire már kiskora óta vágyik. Hazza rendes srác, de a hírneve átok is lehet a leendő kapcsolatuk számára. Sok mindenre képesek a rajongók, amire Cat nem áll készen, és ezzel ő is tisztában van, de megfogadtam, hogy bármi is lesz köztük, nem fogok beleszólni a dolgaiba, kivéve, ha segítséget kér.
A földről felkaptam az egyik bikinim, majd arra rávettem egy farmer gatyát, és hajamba túrva léptem ki a házból. A kellemes meleg, jólesően hatott rám, élveztem a napsütést. 
- Sziasztok. - sétáltam a lányokhoz, akik az egyik asztalnál szorgoskodtak. 
- Hello, álomszuszék. - köszöntött Cat nagy vigyorral az arcán. Amióta ismerem, azóta nem láttam ennyire virulni, de próbáltam nem figyelni rá. Nem akarom tudni, hogy be jött-e az a gondolatom, amit már azóta hajtok, hogy láttam őt és Styles-t beszélgetni. 
- Nincs mogyorókrém? - néztem végig az asztalon, és a barna üveges dobozt kerestem. 
- Neked nincs! - kiabált hozzánk Louis. Meglepve fordultam felé, nem értettem, hogy miért mondja ezt. - Túl nagy itt a mókus veszély. - simogatta feje búbját. A körülötte helyet foglalók próbálták vissza tartani nevetésüket, de ez nem jött be mindenkinek. 
- Hízelgő ajánlat Tomlinson, de hidd el nem te vagy a világ középpontja. - szemem forgatva fordultam vissza a lányokhoz, ahol Perrie és Cat értetlenül néztek rám. 
- Louis Tomlinson-t élő adásban támadta meg egy sereg mókus. - Eleanor felelevenítette az újságok címlapján szereplő szalagcímeket. 
- Az te voltál? - azt hiszem, a két lány teljesen ledöbbent. 
- Édes a bosszú. - vontam vállat vigyorogva, majd felkaptam egy uborka szeletet, és azt rágcsálva indultam el a fiúkhoz. 
- Akkor, most már hivatalos, hogy együtt vagytok? - Zayn kíváncsi hangja megállított, amikor elég közel jártam hozzájuk. 
- Igen. - bólintott egyet a nekem háttal ülő, göndör hajú fiú, akinek a hangján hallani lehetett a boldogságot. Nagyot nyeltem, ahogy rájöttem, hogy beigazolódott a jövendölésem. 
- Harry, beszélhetnénk négyszemközt? - meglepődtem, hogy milyen könnyen ejtem ki a szavakat. Ijedten fordult hátra, megijedt hangom hallatán. Egy nagy levegő után bólintott, majd felállt, és elindultunk egymás mellet haladva. Mindenki tekintetét éreztem magamon, de nem izgatott. Tisztázni akartam vele egy dolgot, és nem akarom, hogy más is hallja. Minden szó nélkül sétáltunk el a stégig, ahol senki nem láthatott, és senki nem is hallhatott. 
- Te és Cat? - egyenesen a széléig sétáltam, nem fordultam szembe vele. 
- Összejöttünk. - válaszolt, közbe mellém sétált. Egy aprót bólintottam, jelezvén, hogy felfogtam. - Gondolom, sok ellenérved lehet, hogy ez miért nem jó ötlet. - egy keserű mosoly jelent meg arcomon, hogy még így is kiismer. 
- Lenne, de ez Cat élete. Egy idő után úgyis ráeszmél, hogy milyen is vagy. - vontam vállat. 
- Ezzel mire utalsz? - kezeim után kapott és szembe fordított magával. Érintésétől végig futott rajtam a hideg, de kivételesen nem rossz értelemben. 
- Arra, hogyha megbántod, akkor én leszek a legrosszabb rémálmod. - arcát fürkésztem, amire egy apró mosoly ült ki. 
- Ennél is rosszabb? - szemei csillogtak a játékosságtól, jól szórakozott.
- Tudod, hogy képes vagyok rá. - nekem is megjelent egy kis mosoly az arcomon. Nem tudom, hogy miért, de úgy éreztem, mintha újra a régiek lennénk. Nem volt világhírnév, nem volt ellenségeskedés, csak Dodo és Hazza, a két legjobb barát.

*  *  *  *  *

Fura volt nézni, ahogy Harry és Cat turbékoltak. Eddig megszoktam, hogy kellemesen elbeszélgetnek egymással, de most, hogy már a szájra puszi is normálissá vált számukra, az nekem már kevésbé tetszett. Aranyosak együtt, ezt letagadni se tudnám, de még szoknom kell a látványt. 
Az esti tábortűznél mindenki hamar kifeküdt, mondván, hogy ez az utolsó éjszakájuk, hogy rendesen ki tudják pihenni magukat, így le is feküdtek. Nem meglepetésként szolgált, hogy az én szőke hajú barátnőm, a göndör fürtös barátjával tért nyugovóra, ezzel a tettével kettesben hagyva Malik-al. 
Valahogy nem volt hangulatom egyedül lenni vele. A múltkori este történései még bennem élnek, pedig jobb szeretném elfelejteni azokat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Zayn nem helyes, és hogy nagyon bénán csókol, de ezt valahogy nem akarom kimutatni. Neki ott van Perrie, még ha csak megjátsszák az egész kapcsolatukat is. Nem akarom elrontani ezt nekik, mert Perrie-nek sok múlik rajta. Az egész álma ezen a hülye színjátékon múlik, és nem szeretném, ha rajtam bukna el. Túl nagy a nyomás ezen, és én nem szeretnék részt venni benne.
- Haragszol rám? - törte meg a csendet a kreolbőrű srác. Meglepve fordítottam felé fejemet. Ezt most komolyan gondolta? Hogyan kéne viselkednem, amikor pár napja megcsókolt? Igen, ki akadtam rá, de abban én is ludas voltam, mert hagytam magam.
- Ha nem vetted volna észre, akkor mindenkivel így viselkedek. - próbáltam minél undokabb lenni vele, mert nem szerettem volna hosszúra nyújtani ezt a beszélgetést. 
- De amióta megcsókoltalak, azóta még csak rám se nézel. - igaza volt, de zavart, hogy csak úgy kimondta, hogy megcsókolt. Mi van, ha meghallotta valaki? 
- A lila folt eltűnt már az oldaladról? - direkt tereltem a témát, nem akarok nagyon belemélyedni a beszélgetésbe. 
- Ne terelj! - szólt rám, miközben elém sétált, majd leguggolt, és tekintetem fürkészte. Másfele kezdtem el nézni, nehogy észrevegye rajtam a kétségbeesést, ami eluralkodott rajtam. - Do. - megszólításától egy jóleső érzés fogott el, majd ahogy kezét az államra csúsztatta megbizseregtem tőle. Lassan fordította fejem az övével szembe, majd amikor tekintetünk találkozott, mélyen egymás szemébe néztünk. Annyira jól esett, hogy nem kellettek szavak, ahhoz, hogy tudjam mire gondolt. Tekintete lejjebb csúszott arcomon, egyenesen a számra, majd vissza szememre. - Csak, ne mozdulj! - annyira aranyos volt, hogy így utasított, mert tudta, hogy más esetben simán elfordultam volna. Ismét csigalassúsággal kezdett el előre mozogni, ami nagyon idegesített. Nem akartam elkövetni ugyan azt a hibát, mint múltkor, de nem tudtam uralkodni a vágyaimon. A köztünk lévő kis távolságot, már én tettem meg, és eszeveszetten nyomtam ajkaim az övére. Elmosolyodott a hevességemen, de nem ellenkezett. Nyelve hamar utat tört a számba, kezemmel hátulról a hajába túrtam, így húztam magamhoz még közelebb. Vágytam rá ilyen módon, és nem érdekelt senki, és semmi, csak ki akartam élvezni a pillanatot.

26. Tetoválások

Sokat késtem, de a suli miatt nem nagyon volt idő semmit csinálni, így sajnálom, de most itt van:) Jó olvasás:)

A barát az egyik legfontosabb személy egy ember életében. Barátok nélkül az élet unalmas lenne, mert nem lenne kivel megosztani a bánatunkat, boldogságunkat, nem tudnánk kivel szórakozni, egy baráttal szerezzük életünk legjobb pillanatait. Ő az a személy, aki támogat, még akkor is, ha valami hülyeséget csinálsz, és soha nem fog megváltoztatni, mert neki úgy vagy jó, ahogy vagy! Ez az érzés hiányzott az én életemből. Senkivel nem tudtam már hosszú idők óta beszélgetni olyan érzésekről, amiket régóta magamba folytok. Talán, ha lenne egy olyan barátnőm, akivel meg tudnék beszélni mindent, akkor esetleg nem lennék olyan, amilyen. De erre soha nem jövünk rá, mert jelenleg is egyedül fekszek egy fa alatt, távol a többiektől.

Nem értem, hogyan tudnak ilyen jól kijönni egymással. Az öt fiú, és a négy lány, úgy viselkedik egymással, mint akik ezer éve ismerik egymást. Örülök, hogy Perrie-nek is adnak egy esélyt, de valahogy mégis lehangoló. Simán szórakozhatnák a többiekkel, de nem, mert helyette inkább élvezem a csendet, amit egyébként ki nem állhatok. Nyüzsgésre van szükségem, a nélkül élőhalott vagyok, de nem akarok ezekkel egy légtérben lenni.

A halk neszekre, amik a fák mögül jöttek ijedten kaptam fel fejem. Megijedtem, hogy valami állat lehet a közelemben, de amikor Eleanor mosolygós arccal bukkant elő az egyik bokor mellől, egy nagy sóhaj hagyta el a szám. Egy szinten megnyugodtam, de azért szerettem volna elkerülni a vele való beszélgetést.
- Minden rendben? - még mindig mosolyogva sétált el mellém, majd leguggolt.
- Persze. - amellett, hogy arcomon még mindig kivehető volt egy kicsit a meglepődöttség, hangom se volt normális.
- Úgy eltűntél, aggódtunk, hogy  valami bajod esett. - nem értettem, hogy hogyan tud még mindig ilyen kedves lenni velem, amikor a barátját folyton szívatom.
- Csak kell egy kis nyugi. - fejemben még kérdése visszhangzott. Mi az, hogy "aggódtak"? Mindannyian? Lehet, hogy csak a lányok, sőt... biztos vagyok benne, hogy a fiúk tesznek rám magasról.
- Olyan fura vagy. - homlokát ráncolva forgatta fejét jobbra és balra, így arcom minden oldalról alaposan megnézte.
- Nincs rajtam smink. - unottan vontam vállat. Nem szerettem smink nélkül mutatkozni, mert az egy kisebb fajta önbizalmat adott nekem.
- Így is nagyon szép vagy. - bókolt kedvesen. Nem tudtam mire vélni, hogy ilyeneket mond nekem. - Nem csatlakozol hozzánk egy kicsit? - meglepett kérdése, mert biztos voltam benne, hogy örülnek annak, hogy nem vagyok velük.
- Miért ne?! - valójában semmi kedvem nem volt, de ha már vette a fáradtságot, és megkeresett, akkor nem leszek bunkó. Legalábbis vele nem.
Kedvtelenül álltam fel pulcsimról, amin eddig feküdtem, leporoltam az anyagot, majd karomra akasztva indultam el a barna szépség után. Magamon a bikinit egy kicsit igazgattam, mert egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam így. Nem arról volt szó, hogy szégyenlős lennék, csak csupán ez előtt az öt fiú előtt nem akartam magam mutogatni. Ők valahogy teljesen mások, mint akiket én ismerek. Normálisan viselkednek, kedvesek, és nem másznak rá senkire.

Amíg ahhoz a részhez értünk, ahol jelenleg lakunk, nem igazán beszélgettünk, néha mondtunk valamit az időjárásról, de ennél többre nem telt. Eleanor elvolt a maga kis világában, míg én a fürdőruhám igazgattam magamon. Szerettem volna elkerülni azokat a pillantásokat, amik akkor fogadtak, amikor El, vigyorogva köhintett egyet, csakhogy mindenki ránk figyeljen. Kedves barátnőmet legszívesebben itt helyben elástam volna, de jelenleg lekötött az, hogy a fiúk arcát és reakciójukat figyeltem. 
Arcukról a mosoly szinte tized másodperces egyezéssel tűnt el. Szájuk egy kicsit elnyílt, úgy néztek végig rajtam. Leginkább Harry arcát figyeltem, kíváncsi vagyok, vajon miként fog tekintete megváltozni. Amióta utoljára látott engem így, teljesen eltértem a mostani kinézetemtől. Duci voltam, nagy combokkal, és azzal járó fenékkel, derekam széles volt, melleim laposak. Sokszor cukkolt is ezzel, de sose vettem komolyan tőle, de ha valaki más csúfolt, akkor Harry volt az a személy, aki megvédett. Mindig kiállt mellettem, amiért örök életemben hálás leszek neki.

Szemei fürgén pásztáztak végig, arca megdöbbent volt, de egy mosoly jelent meg arcán, amiből tudtam, hogy büszke rám. Mindig nyaggattam azzal, hogy le akarok fogyni, és ő is a segítségemre volt, de két nap után feladtam, és inkább az édességekbe temetkeztem. Nem volt elég akaratom, ahhoz, hogy végig csináljam, de most mégis szeretem mutogatni magam. Kemény munka volt, mire elértem az álom súlyomat, és felszedtem egy kis izmot is. Fenekem jelenleg szép formás, melleim pedig nem mondhatók picinek, de azért óriásinak sem. Pont megfelelőek. Másfél év alatt sikerült egy igazán dögös lány lennem, amiért büszke vagyok magamra.

Nem tudtam nem észrevenni, azokat a pillantásokat, amiket a fiúktól kaptam. Mindannyian legalább háromszor végignéztek rajtam, Niall szemei pedig megállapodtak mellkasomon. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, és a lányokra pillantottam. Most, hogy én is láttam őket bikiniben, ismét kaptam egy kisebb magabiztosság löketett, mert szinte mindannyian tökéletes testtel büszkélkedhetnek, és azt hiszem én is közéjük tartozom.

- A jóból is megárt a sok. – hangom rekedtes volt, és a kezemben lévő pulcsimat a szőke fiú fejére dobtam, jelezvén, hogy egy kicsit sokat bámulja a mellemet. Persze, szeretem, ha valaki megbámul, de nem ő! A szememben csak egy kisfiú… egy kisfiú, aki a barátaival együtt elvette a legjobb dolgot az életemből.

- Miért vagy mindig mogorva? – Liam érdeklődve tette fel kérdését, és kíváncsian figyelt vajon mit fogok válaszolni.

- Ezt váltjátok ki belőlem. – bájvigyorom kellően sugallta, hogy valójában nem ez miatt, de gondolom ezt ő is sejthette, mert tovább nem firtatta a dolgot.

- Mi van veled? Olyan más az arcod. – Liam mellett helyet foglaló barátnője, homlokát ráncolva dugta fejét közelebb hozzám, arcom vizsgálta.

- Nincs rajta két kiló vakolat. – Eleanor büszkén válaszolt helyettem, miközben leült barátja mellé. Homlokomat ráncoltam, mert nem szoktam magamra kenni két kilót, csak másfelet. Tény, hogy csak sminkkel sokkal jobban szeretem magam, de ez se volt mindig így. Valami miatt azonban nagyon rászoktam, és el se tudom kezdeni a napomat úgy, hogy ne kennék az arcomra valamit.

- Sokkal szebb vagy így! – Cat mosolyogva válaszolt, majd megfogta egyik kezem és maga mellé húzott, így mellette foglaltam helyet.

- Lépjünk túl ezen a témán. – kicsit talán idegesen mondtam, de nem akarom még vagy ezerszer hallani, hogy smink nélkül szebb vagyok, mert tudom, hogy ez nem igaz. Mindannyian csak kedvességből mondják, mert ők legalább tényleg szépek, míg én olyan vagyok, mint egy béka. Egy varangyos béka.

Ezt a témát sikeresen elhagytuk, és a többiek ott folytatták a beszélgetésüket, ahol abba hagyták. Nem különösen figyeltem a mondandójukra, így közbe se tudtam szólni. Leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy a személyeket figyeltem meg. Mindenkinek volt valami apróság, amiket eddig észre se vettem.

Eleanor például, csillogó szemekkel figyelte a személyeket, akik épp beszéltek, és mosolyogva válaszolt mindenre, ami vele kapcsolatos volt. A mellette helyet foglaló barátja, különböző arcmimikákkal szórakoztatta magát, ha nem épp valami őt érdeklő témáról volt szó.

Danielle és Liam, egymás kezét fogva ültek, és figyeltek a történésekre, de sokszor apró pillantásokkal néztek a másikra, szájuk szélén egy mosoly ült. Látszott rajtuk, hogy tényleg szerelmesek. Néha Dani, megsimogatta Liam kézfejt, aki egy apró homlok puszival viszonozta ezt a fajta törődést.

A mellettük elhelyezkedő Harry, számomra egy rejtély volt. Hiába figyeltem arcát, nem tudtam rájönni, hogy miért is vagyok vele undok. A mimikái, a mozdulatai ugyan azok, mint amik voltak kiskorunkban. Haja, ami már vesztett göndörségéből, ugyanolyan szénakazal volt, mint eddig, és ugyan azzal a módszerrel simította el szeméből, a kusza tincseket. Arca férfiasodott, pimasz mosolya csak még pimaszabb lett. Minden lány egy ilyen fiúról álmodozik, és nagy szerencséje van annak, aki meg találja az ő Harry Styles-at.

A banda egyetlen szőke tagja, volt a tábortűz fő alkotóeleme. Mindenhez volt hozzászólása, másokat is képes volt félbeszakítani a mondandójuk közepén, ha épp nem bírta magában tartani véleményét. Sokszor azért, az ilyen megnyilvánulásait nem csak szavakba foglalta, hanem még büfögött is egyet. Az egyik ilyennél, azonban Louis is csatlakozott hozzá, és egy kisebb büfögő versenyt tartottak, amiből Niall jött ki győztesen.

A jobb oldalamon helyet foglalók Perrie és Zayn volt. Próbálták ők is azt a látszatott kelteni, mintha egy normális szerelmes pár lennének, de ez sehogy nem volt hihető. Különböznek egymástól nagyon, és hiába látom, Perrie tekintetét, ahogy Zayn-re néz, csakis a szőke lányon lehet látni, hogy gyengéd érzéseket táplál a fiú iránt. Zayn csak apró mosolyokkal néz barátnőjére, de azon is látni lehet, hogy nem szívből jövő. Ez a kapcsolat nem őszinte, és sajnos látni lehet rajtuk. Zayn gesztusai nem olyan őszinték, mint Perrie-é, aki tényleg szeretné elérni, hogy valami kis kapcsolat kialakuljon köztük, de sajnos ez szerintem soha nem fog összejönni, mert a kreolbőrű fiú, nem képes, legalább egyszer őszintén csinálni valamit.

Bal oldalamon ült Catarine. Szőke haja most csillogott a tűz fényében, arcán apró mosoly ült. Kicsit szégyenlős volt, mint a többiek, de azért ő is kivette a részét az estéből. Sokszor játszott hajával, és nagyon figyelt, hogy mit mond, ha egy kérdés neki szólt. Meg akart felelni mindenkinek, de szerintem ez felesleges. Önmagát kell adnia, mert csak így lesz biztos sikere, és ez a siker össze is jött neki. Azok a pillantások, amiket ő és Harry váltottak, nagyon érzékiek voltak, sugárzott belőlük, hogy nagyon is kedvelik egymást. Volt olyan, amikor Cat szégyenlősen fúrta arcát vállamba, mert a göndör hajú fiú annyira zavarba hozta, hogy nem bírta ki. Még a vak is látja, hogy összeillenek, és ahogy ismerem Harry-t, pár nap múlva már a barátnőjének tudhatja ezt a lányt.

Már későre járhatott, amikor először az este, olyan téma jött szóba, ami engem is érdekel, és ez nem más volt, mint a tetoválások. Szerettem az ilyen dolgokat, mert szerintem ez egy külön féle művészet, és nagyon szép alkotások alakulnak. Nekem is van egy pár tetkóm, de nem nagyon verem őket nagydobra, hacsak nem veszik észre mások. A csapatban mindenkinek más volt a véleménye a tintás műremekekről. A lányok jobb híján elítélték ezt, míg a fiúknak tetszett, kivétel volt Niall, mert ő fél a tűktől, és nem bírna magára csináltatni semmi ehhez hasonlót.

Hármunknak volt tetoválása ebből a társaságból. Első helyen állt Zayn, mivel neki tényleg sok van, és amikből néhányat már láttam is, de most, ahogy félmeztelenül ült a tűznél az összes kivehető volt. Sokfajta mű volt testén, de állítása szerint ezek mind fűződnek valamihez. Nekem tetszettek ezek, mert szerintem Zayn-ek rosszfiús kinézete van, és a tetoválások csak még jobban rátesznek erre.

A második helyen Harry állt, akinek sok, kicsi tetoválás helyezkedett el teste különböző részein. Sokat nem értettem közülük, de azt hiszem nem is akarom tudni, hogy mit jelent neki, mondjuk egy vállfa. Hogy tud valaki ilyeneket magára varratni? Szerintem hülyeség!

A dobogó harmadik fokára pedig én állhattam fel. Nekem igaz nem volt sok tetkóm, de amik voltak azokat nagyon szerettem, még ha volt olyan is, amiket részeg állapotomba varrattam magamra, és másnap reggel szembesültem azzal a ténnyel, hogy valami van a testemen.

- Mutasd meg! – Cat csillogó szemekkel nyaggatott, hogy megmutassam mik is fedik testemet. Kicsit vonakodva igaz, de bele mentem.

- Első. – kinyújtottam jobb lábamat, és a bokámra mutattam, ahol a „Tutto accade per una ragione” felírat volt olvasható, ami azt jelentette, hogy „Minden okkal történik”.  – Második. – amikor ezt mondtam felálltam, majd a társaságnak hátat fordítottam és a hátsó combjaimon elhelyezkedő két masnira mutattam. Ez volt az, amire nem emlékszem, hogy hogyan került rám, bár végül is nagyon tetszik, szóval egy rossz szavam se lehet. – Harmadik. – visszaültem helyemre, és a jobb oldalam mutattam, amin egy nagy álomfogó helyezkedett el.  – Negyedik. – jobb karom kinyújtottam és a belső csuklómra mutattam, ahol egy kis szöveg helyezkedett el, ami a „Megpróbáltam megölni a fájdalmat” volt. Ezt akkor csináltattam, amikor Harry megalázott mindenki előtt, és ekkor kerültem először félholtan a kórházba. – És az ötödik. – ismét hátat fordítottam a társaságnak, hajam lassan elemeltem tarkómról, és úgy mutattam az utolsó tintavarrásomat. Itt pedig az a három szó helyezkedett el, ami régen sokat jelentett nekem, ez pedig az „Always be Together” felírat volt. Ez volt az a rövidke kis mondat, amit kiskorunkban Harry-vel megfogadtunk. Azt ígértük, hogy bármi is legyen, mi mindig ott leszünk egymásnak. De sajnos úgy látszik ez mégsem jött össze. Neki fontosabb lett négy idióta és a világhírnév, mint valaki a régi életéből.

- Nagy szerelem volt? – Louis hangja halk volt, és ahogy észrevettem mindenki csendben figyelt. A szúnyogok zümmögését is lehetett hallani, amiben néha az én hüppögésem is beleszólt. Észre se vettem, hogy sírni kezdtem. Nyertek. Most sírtam el magam előttük, és az volt a céljuk, hogy gyengének lássanak, most pedig sikerült nekik. Keserűen nevettem fel, tekintetem Styles-éba égettem.

- Ő volt a legjobb dolog az életemben. – akárhogy próbáltam nem tudtam visszatartani a könnyeimet – Nála jobbat kívánni se tudtam volna. Mára azonban már nem jelent semmit, ugyanis a szememben régóta meghalt! – nyersen fogalmaztam, hangom tele volt undorral, és nem érdekelt, hogy Harry szemeiben is könnyek jelentek meg, mert ez volt az igazság. Nekem már csak jelentéktelen kis senki!

25. Új esély

El sem hiszem, hogy elkezdődött a suli..annyira nem akartam, főleg most, hogy az utolsó évemet kezdtem....meg fogok halni o.o

A nap melegen sütött, a madarak csicsergésén kívül, csak a többiek hangos nevetését lehetett hallani, ahogy felfedezték a négy kis házat, ahol meg fogunk szállni, azután pedig a házaktól nem messze található tavat. Minden nyugodt és békés volt. A hely ahova jöttünk valahol az erdőben lehetett, egy kis tisztáson. Négy ház állt itt, velük szemben pedig néhány asztal és pad helyezkedett el, és egy sütögetésre kialakított rész, ami lehetővé tette a késő estig tartó tábortüzezést is.
Mindenki más jól érezte magát az elmúlt két órában, amióta megjöttünk, csak Perrie és én ültünk mérgelődve az egyik asztalnál. Kedves barátunk Niall, hiába is érkeztünk meg, ő bejelentette, hogy nem áll szándékában levenni rólunk a bilincset, amíg ki nem érdemeljük. Csak egy kicsit akartam megölni akkor, de minél tovább fogok itt ülni, annál jobban jön meg a kedvem az egész bosszúállásos dologhoz, főleg, hogy így romba döntötte a szökésem is.
- Nincs kedved megnézni a többieket? - szólalt meg félve a mellettem ülő szőkeség.
- Menjünk. - vontam vállat. Semmi kedvem nem volt hozzá, de mégiscsak jobb lehet ott, mint itt.
Kicsit nehézkesen igaz, de sikerült felállnunk, majd szorosan egymás mellett haladva közelítettük meg a nagy tavat, ahol a többiek szórakoztak. Nem csalódtam bennük, amikor megláttam, hogy mit is csinálnak. Danielle Liam nyakában, Eleanor Louis-éban, Cat pedig Harry nyakában ülve birkóztak, Niall és Zayn pedig vízi bicikliztek. Egy apró mosoly jelent meg arcomon ezek láttán, majd nevetni kezdtem, hogy Cat integetett nekünk, így nem figyelt a támadóira és eldőlt, vele együtt pedig az őt tartó srác is.
Akárhányszor fogom őket együtt látni, annyiszor fog elkapni egy szorító érzés a mellkasomban. Fáj bevallanom, de tényleg össze illenek, és hiába fogok ellene tenni akármit is, nem szólhatok bele az életükbe. Ha együtt akarnak lenni, akkor legyenek, ez az ő döntésük. Talán azért akarom, hogy Cat ne kötődjön Harry-hez, mert nem akarom, hogy csalódás érje őt, úgy, mint engem ért anno. Nem tudom, hogy milyen lehet most a srác, de akármi is történik, nem fogom hagyni, hogy kihasználja Cat-et!
- Do, Perrie gyertek be a vízbe! - kiabált ki hozzánk Cat, ahogy ismét előkerült a víz alól.
- Szerintem ez nem jó ötlet. - emelte fel kezünket a mellettem álló szőkeség.
- Dupla élvezet. - nyalta meg ajkait Malik, ahogy kiszállt a vízi járművéből, és a derékig érő vízben kezdett el közeledni a stég felé, ahol mi álltunk.
- Eszedbe ne jusson, különben a férfiasságod fogja bánni. - szóltam rá, ahogy már lábunkért kezdett el nyúlni. Kezeit megállította félúton, és egy nagyot nyelt.
- Dorinda legalább ebbe a pár napba ne viselkedj így. - Eleanor hangjából sugárzott a boldogság.
- Niall megbilincselt, és tönkre tette egy tervemet. Szerinted, hogy viselkedjek? - kicsit megszeppent hevességemen, ami arcára is kiült.
- Milyen terved? - nézett rám kíváncsian Liam.
- Hogyan kell eltenni öt srácot a Föld színéről, egy éjszaka alatt. - idegesen forgattam meg szemeim. Legalább hagynának békén a hülye kérdéseikkel.
- Szökni akartál. - jelentette ki nemes egyszerűséggel Styles. Meglepetten néztem rá, hogy vajon miből sejtette.
- Ez hülyeség. - ráztam a fejem.
- Anyukád felhívott. - szemeim elkerekedtek ezek hallatán - Mondta, hogy valami versenyed lesz és biztos, hogy ott akarsz majd lenni rajta. - nem lehet igaz, hogy Derek beszélt anyámmal, anya meg egyből hívta ezt a gyereket. Tudta, hogy el akarok menni, szóval akkor semmi esélyem nem lett volna ellógnom, bármennyire is akartam volna.
- Még szép, hogy ott akarok, sok múlik rajta. – nyeltem nagyot. Nem akarom, hogy a kocsimnak vagy esetleg a motoromnak bármi baja essen, mert nem lehetek ott. Ez a két dolog nagyon fontos nekem, és sok munkám van benne.
- Milyen verseny? – Louis hangjából a kíváncsiság tisztán kivehető volt.
- Közöd annyi, mint eszed. Semmi! – nem érdekelt, hogy Eleanor előtt beszélek így vele, de most mérges vagyok.
- De most komolyan. – ült ki lábunk mellé Niall is, és úgy nézett fel rám.
- Hallottál már a Need for Speed - ről? – hülye kérdés volt, mert minden normális ember hallott már róla.
- Ja, a gyorsulási verseny. – bólogatott minden tudóan.
- Pontosan. – bólintottam.
- Te autó versenyzel? - tátotta el a száját Harry.
- Meg motor. – vontam vállat. Nem értem miért kell ezt annyira felfújni. Szerintem nem csak fiúversenyzők lehetnek, hanem lányok is, mert mi is vagyunk olyan jók, mint ők. – Menjünk. – beszéltem Perrie-hez, aki bólintott, majd ismét elindultunk valamerre. Nem tudtunk magunkkal mit kezdeni, így leültünk vissza az asztalhoz és bámultunk ki a fejünkből.
A tudat, hogy Styles tudta, hogy mire készültem, belül széttépet. Bosszút akartam állni rajta, meg Niall-en, és Malik-on is. Mondjuk, ha már itt járunk, akkor az összes fiún is. Tudom, hogy nagyon jól szórakoznak rajtam, de megmondtam, hogy tönkre teszem a nyarukat, és azt hiszem, itt a legmegfelelőbb alkalom rá.
Vacsoránál mindannyian körbeültük a nagy tüzet, és jókat nevetgéltek a többiek, leginkább csak én ültem komor tekintettel. Volt néhány történet, ami engem is megmosolyogtatott, de hamar próbáltam rendezni arcvonásomat, nehogy valaki is észrevegye. Ahogy az idő múlt, a személyek is úgy kezdtek el szállingózni, egyre kevesebben lettünk, a végén pedig csak én és a rabtársam maradtunk. Nem elég, hogy össze vagyunk bilincselve még mindig, de még együtt is kellene aludnunk. Na, ez az, ami soha nem fog megtörténni.
Ahogy az utolsó személy - Niall - is bement az egyik házba, és eltelt utána egy 10 perc, megbizonyosodtam, hogy mindenki nyugovóra tért rajtunk kívül.
- Nincs kölcsönbe két hullámcsatod? – félig Perrie felé fordultam. Aprót bólintott, majd a szabad kezével a hajához nyúlt, ahonnan előhalászta a két kis csatot.
- Tessék. - nyújtotta át egy apró mosoly kíséretében. Sietve nyúltam értük, majd úgy fordítottam a kezünket, hogy a tűzben jól lássuk a kis lyukat, ahova a kulcsot kellene betenni. – Mit csinálsz? – kíváncsian próbálta megfejteni vajon mire készülök.
- Fogd meg ezt. – mutattam a zárban található egyik csatra, ő tette amire kértem, én pedig a másikkal szenvedtem. Mozgattuk ide-oda, és nem sokra rá pedig egy kattanás jelezte, hogy sikeresen elértem a célomat, és a bilincs kinyitva esett ölünkbe. – Remélem, megfelel. – mosolyogtam rá. Arca meglepett volt, szemei elkerekedtek, és szája is elnyílt egy kicsit.
- Hol tanultad ezt?
- Itt-ott. – vontam vállat. – Egy párszor már ültem börtönben, de csak pár napokat, szóval ott. – nem tudom miért mondtam ezt el neki. Talán azért, hogy tudja, hogy nem félek a rendőröktől, de lehet, hogy pusztán azért, mert még egy barátnőmnek se meséltem erről. Igaz, ebbe az is közrejátszik, hogy nincs egy barátnőm sem, és ez a szőkeség se az, de muszáj volt megosztanom valakivel.
- Hűha. – egy mély levegő vételével tudott csak ennyit kimondani. Elnevettem magam, hogy ennyire sokkolta a dolog. – Ugye tudod, hogy ez hamarabb is eszedbe juthatott volna? – emelte fel a bilincset.
- Tudom! – vettem ki kezéből – De akkor, lőttek volna a szórakozásnak, ami még csak most fog jönni. – nem bírtam ki, hogy ne forgassam meg ujjaim közt a fém karikát, arcomra egy sunyi vigyor ült.
- Miért érzem, azt hogy ez fájni fog?
- Mert fájni is fog. – vontam vállat. Miután felvázoltam neki a tervem, hogy mire is készülök, kicsit vonakodva igaz, de beleegyezett, hogy segít. Elmosolyodtam, hogy mennyire egy hullámhosszon vagyunk, és talán nem is különbözünk annyira. Na, jó, ez bizarr! Nagyon bizarr!
A hűvös miatt bementünk a nekünk szánt házba, ott magunkra húztuk a takaróinkat és ültünk a korom sötétben, és csak néztünk magunk elé. Muszáj volt megvárni a hajnalt, hogy lássunk is valamit, mert azt azért nem szeretném, hogyha véletlenül tragédia történne. Örülnék neki, de azért azt nem kéne.
A koromsötétséget csak az ablakon beszűrődő hold fénye törte meg, ami megvilágította az ágyat, ahol Perrie térdeit felhúzva ült. A csend jólesően hatott rám, mindent sikerült még egyszer átgondolnom a tervünkkel kapcsolatban. Nem tudom, hogy a fiúk barátnői mit fognak hozzá szólni, de azért remélem nem fognak nagyon kiakadni.
- Meddig kell várnunk? - szólalt meg a másik lány. Hangján hallani lehetett, hogy már fáradt volt, de nem csodálom, hisz éjfél is elmúlhatott.
- Amíg a nap nem kezd el felkelni. - adtam választ a kérdésére - Ha akarsz, aludhatsz, majd felköltelek, ha kezdjük. - magam sem tudom, hogy miért viselkedek vele ennyire normálisan, de viszont azt sem, hogy miért is vagyok vele utálatos.
- Nem vagyok annyira fáradt. - ahogy kimondta egy nagyot ásított. Felkuncogtam, hogy ez a hazugsága nem jól jött ki. - Talán egy picit. Mi lenne, ha beszélgetnénk? - meglepődtem ezen a kérdésén, és ha jól hallottam, akkor ő is.
- Rendben. - egyeztem bele. Miért kéne félnem, hisz semmi rossz nem sülhet ki belőle. - Mit szeretnél tudni? - álltam fel a földről, ahol eddig ültem, és az ágyhoz sétáltam, majd a végére ültem.
- Miért utálsz? - tette fel váratlanul a kérdését.
- Nem utállak, csak amikor először mutatkoztál be, akkor nagyon nagyképűnek tűntél, és azóta az bennem van. - mondtam az igazat. Tényleg szó sem volt arról, hogy utálom, csak egyszerűen nem bírom az olyan embereket.
- Sajnálom, csak megszoktam, hogy ebből a társaságból szinte mindenki utál. - szomorkásan hajtotta le fejét.
- Azt hiszik, hogy kihasználod Zayn-t. - beleegyezően bólintott - Próbálj meg normálisan viszonyulni a lányokhoz. Ha megkéred őket, akkor biztosan adnak még egy esélyt. - megijesztett, hogy próbálok segíteni neki.
- Lehet, hogy igazad van. - egy apró mosoly jelent meg arcán - Te hogy kerültél ebbe a csapatba? - tette fel az újabb kérdést.
- Lényegtelen, de én nem tartozom ide. - nem akartam elmondani neki a történetem, mert annyira azért nem vagyunk jóba. Ezután néhány másodpercnyi csend következett, amit ő tört meg, azzal, hogy beszélni kezdett.
- Zayn és nem azért járunk, mert szeretjük egymást. A menedzsmentek raktak össze minket, hogy az én bandám is kapjon egy kis népszerűséget. Nem akartam bele menni először, de muszáj volt, hogyha még szerettem volna, hogy a Little Mix megmaradjon. – szemeim elkerekedtek, és szám is eltátottam ezek hallatán. Valóban igazuk lett volna a lányoknak? Tényleg csak kihasználja, de nem önszántából. Tudtam, hogy valami nem stimmel az ő kapcsolatukban, de azért erre nem számítottam. Választásra kényszerítették, ami egyáltalán nem igazságos. Miért kell járni valakivel, ahhoz, hogy közbe azt csinálja, amit szeret? Ilyenek lennének a menedzserek? Kihasználják az ő kis sztárjukat, csakhogy nekik több bevételük legyen? Ez undorító!
- Ki tud még róla? – nem voltam teljesen biztos abban, hogy hangom normális volt, mert a torkomban a gombóc egyre nagyobb lett.
- Csak te, senki más. – egy aprót szipogott, majd szemeit törölgette. Mindenki utálja, csak azért mert rákényszerítették valamire, és még pluszba én is ráteszek egy lapáttal. Miért érzem, hogy kezd egyre jobban bűntudatom lenni? Nem csináltam semmi rosszat, mégis egyre jobban fojtogat egy maró érzés a mellkasomban.
- Harry és én kiskorunk óta legjobb barátok voltunk. – nem tudom, hogy jól teszem-e, hogy elmondom neki, de úgy érzem kötelességem megtenni – Az X Factor jelentkezése után kevesebbet beszéltünk, de ott voltam minden fellépésükön, aztán ahogy vége lett, a mi családunk Boston-ba költöztünk. Az első pár napban szinte minden órában beszéltünk, aztán egyre kevesebbet, míg végül egyáltalán nem. Most viszont ide küldtek, hogy változzak meg, és Harry úgy tesz, mintha semmi nem történt volna az elmúlt másfél évben. Elvárja, hogy jó pofizzak, de megváltoztam, úgyhogy a rosszabbat kapja. – egy kicsit megkönnyebbültem, ahogy elmondtam, de még ez sem volt a teljes igazság. Ha erre azt mondta, hogy nagy szemétség, akkor előre félek, hogy mit mondana a többi dologról. Sok olyan van még, amit nem tud, de azt hiszem, nem is olyan fontos tudnia.
Az este további részén elkezdtünk beszélgetni, és szinte le sem lehetett lőni minket. Annyira fura, hogy volt egy közös témánk, és eddig szinte csak öltük egymást. Jó, nem azt mondom, hogy ezek után puszi pajtások leszünk, de mindenféleképp kevesebbet fogjuk egymást szívatni.

*  *  *  *  *

Leültünk a stég szélére, lábunkat lelógattuk, és úgy néztük, hogy az öt sráccal mi fog történni. Mindannyian a saját kis matracukon helyezkedtek el, de már nem a biztonságot nyújtó ágyban, hanem a tó vízén. Lassan sodródtak, mindenki másfele ment, csak a Ziall párosunk maradt egymás mellett, akik végül egymást karolva aludtak. Unaloműzésképp az iPad-emmel csináltunk róluk képeket, de amikor az óra elhagyta a nyolcat, már semmi izgalmasat nem tudott mutatni az alvó verseny.
- Fel kellene költeni őket. - szólaltam meg unottan.
- Már ideje lenne. - egyezett bele Perrie is.
- Háromra egy nagy sikítás. - ültem fel rendesen - Egy, kettő, három! - ahogy számat elhagyta az utolsó szó, mindketten egy óriásit sikítottunk egyszerre. A fákon ülő madarak hangosan repültek el, közben a kezemben lévő készüléket a srácokra irányítottam, és videózni kezdtem a reakciójukat.
Legelőször Louis pattant fel álló helyzetben, de mivel a matrac nem volt stabil, így hamar a vízben landolt. Őt követte Harry, aki csak ijedten ült fel, és nézett össze-vissza. Tekintete rémült volt, nem tudta hova tenni a dolgokat. A harmadik személy Niall és Zayn volt, akik a hirtelen jött zajtól először összefejeltek, majd végül Niall leesett és a vízben landolt. Malik rémülten kapkodott mindenfele, próbált a matracon maradni, de amint rájött, hogy keze meg van bilincselve, gyorsan hasra vágta magát. Az utolsó személy pedig Liam volt, ő is ijedten ül fel, de ő sem úszta meg a reggeli fürdőzést. Perrie-vel már szabályszerűen sírtunk a nevetéstől, mindkettőnk arca piros volt, és egymásba támaszkodva próbáltunk nem bele esni a vízbe.
- Mi volt ez a hangos sikítás? - Catarine hangja álmosan csengett a hátunk mögül. - Itt meg mi folyik? - ült le mellém, de válaszolni nem tudtam, így csak a kezébe nyomtan a tabot és elindítottuk neki a videót. Nevetve nézte végig, amit persze a fiúk nem néztek jó szemmel.
- Dorinda! - egyszerre szólaltak meg, és mindnyájuk hangja tele volt haraggal.
- Legalább letudtátok a fürdést. - nyögtem ki nehezen. Szúrós pillantásokat küldtek felém, ahogy egyre közeledtek, maguk mellett húzva az ágyaikat, csak Zayn volt rajta, akit a szőke srác tolt. Szapora légzésemet nem tudtam csillapítani, és a szememből a könnyek is még potyogtak hiába próbáltam nem nevetni.
- Hogy hoztál ki minket? Hogy került ránk a bilincs? Miért kellett ezt? - ezek a kérdések hagyták el a szájukat.
- A bilincs levétele könnyű volt. - vontam vállat vigyorogva.
- És két személynek mindent egyszerűbb. - karolt át bal kezével Perrie. A fiúk erre a mozdulatra megálltak és bagoly szemekkel néztek minket. Ismét nevethetnékem támadt az arcuk láttán, amire a meglepődöttség teljesen kiült, és nem tudták hova tenni ezt a helyzetet.
- Ti ketten csináltatok valamit és még mindketten jól vagytok? - Zayn tekintete barátnője és köztem cikázott.
- Megfogadtuk Niall szavait és adtuk magunknak még egy esélyt. - bólogattunk mindent tudóan.
- Örülök, hogy legalább vele jóba vagy, de miért kellett? - tette fel a következő kérdést Styles, közben Danielle és Eleanor is megérkezett és helyet foglaltak mellettünk.
- Neked megígértem, hogy tönkre teszem a nyarad. Tomlinson-t csak úgy zsigerből nem csípem. Niall meg megbilincselt. - ahogy mondtam a neveket úgy néztem a fiúkra - Malik. - néztem a következő személyre - A barátnőddel bilincseltél meg, ami alapból gerinctelenség, a másik meg....nagyon jól tudod. - nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg a múltkori csók esetet. - Liam. - néztem az utolsó személyre - Neked nincs konkrétabb okom, csak gondoltam te se maradj ki a mókából. - vontam vállat vigyorogva.
- Kösz, kedves vagy. - mászott ki a vízből Liam.
- Dorinda. - nézett rám Harry.
- Neked semmi nem jó? - álltam fel mérgembe - Itt vagyok, Perrie-t se akarom megölni, próbálok normálisan viselkedni, de neked ez sem elég.
- Ez nem normális viselkedés. - rázta fejét rosszallóan.
- Akkor várd ki a kirándulás végét, ugyanis ez csak a kezdett. - kacsintottam rá.