14. Catarine?

Majdnem sikerült betartanom az egyhetes ígéretem:'D De amúgy most egy komit se kaptam, szóval nem tudom mi lesz így........=/ 
De mindjárt átlépjük a 2 ezres oldalmegjelenítést*-*

Fehérség. Bármerre nézek fehérség. Egy végtelennek tűnő szobában vagyok, ahonnan nincs kiút. Meghaltam volna? Ennyi lett volna, az én nyomorúságos életem? 

-Hahó. - szólaltam meg, de semmi válasz nem jött. Tényleg meghaltam? - Valaki? - próbálkoztam ismét, de semmi. Egy könnycsepp gördült végig arcomon, ahogy belegondoltam az életembe. Nem ilyen módon akartam távozni közülük. Vajon fogok hiányozni akárkinek is? Teljesen kizárt. 

-Ne fesd az ördögöt a falra. - szólt egy rekedtes férfi hang mögülem. Ijedten fordultam a hang irányába. 

-Nagyapa? - tátottam el a szám. Egy apró mosoly jelent meg ráncos arcán, nekem se kelletett több egyből hozzá szaladtam és megöleltem. 

-Már megint mit tettél magaddal prücsök? - simogatta a hátam. Elmosolyodtam a megnevezésen. Mindig így hívott, amikor még élt. 

-Esküszöm, hogy most semmit. - hajoltam el tőle, szemeimet csípték a sós könnycseppek. Fejét rázva próbált vigasztalni, ami most nem jött be. Legutóbb, amikor találkoztunk élet-halál között lebegtem, akkor lehet, hogy most is így vagyok. - Megfogok halni? - néztem szemébe. 

-Rajtad múlik. De már megint mi ez a szín? - emelt fel egy tincset hajamból. 

-Ez most nem is olyan vészes. - forgattam meg szemeim. 

-A múltkori sötétkékhez képest tényleg jobb. - nevetett fel, mire csak a mellkasára csaptam egy kicsit. - Ugye tudod, hogy amit teszel nem helyes? - vált hirtelen komollyá. 

-De te is nagyon jól tudod, hogy miért csinálom. - hajtottam le a fejem. 

-Igen, de lehetnél, te az okosabb és léphetnél a jobb reményében. 

-Amíg nem jön rá, miért teszem vele, addig nem. - makacskodtam. Felnéztem nagyapára, akit egyre halványabban láttam. - Nagyapa mi történik? - kezdtem el aggódni. 

-Dolgod van prücsök, hát menj. - simított végig arcomon. - És ígérd, meg hogy megváltozol!

-Nagyapa ne! Hiányzol! - kezdtem el sírni. 

-Ígérd meg! - csupán egy suttogás volt a hangja. 

-Ígérem!  - motyogtam orrom alatt, majd minden elsötétült. 

Egy erős nyomást éreztem a tüdőmben és hirtelen köhögni kezdtem. Egy kellemetlen érzés mardosta a torkom, szám teljesen kiszáradt. 

-Várj, ettől jobb lesz. - hallottam egy lány hangot, majd nem sokkal később egy poharat éreztem a számnál. Ittam egy keveset a vízből, majd visszaraktam a fejem a párnára. Szemeim még csukva tartottam, de a folytonos csipogás kezdett egyre kíváncsibbá tenni. Lassan óvatosan próbáltam kinyitni a szemem, kicsiket pislogtam az erős fény hatására, míg végül teljesen kinyitottam őket. 

Fehér szoba, fehér ágy, különböző madzagok a kezembe szúrva, a mellkasomra ragasztva. Szóval mégsem haltam meg. 

-Jobban vagy? - szólalt meg ugyan az a nyugtató női hang, mint ezelőtt pár perccel, csak most egy arc is társult hozzá. Egy szőkés hajú, kék szemű lány nézett rám mosolyogva. 

-Persze. - ráncoltam homlokom - Hol vagyok, vagy mi történt? - néztem körbe a szobában. 

-Nos, azt nem tudom, hogy mi történt, de azt tudom, hogy hol vagy. - ült le az ágyam szélére. 

-És hol? 

-Kórházba, méghozzá a drog részlegen. - húzta el a száját a csaj, én pedig bagoly szemekkel néztem rá. Hogy kerültem én a drog részlegre? Nem tettem semmit. - Szólok egy orvosnak. - állt fel és eltűnt a fehér ajtó mögött. Megint bajba keveredtem, pedig megfogadtam, hogy semmi ilyet nem fogok csinálni. Hogy lehetek ennyire felelőtlen?
Kinéztem az ablakon, ahol a nap erősen világított be. Mióta lehetek itt? Mennyit "aludhattam"? Milyen nap van? A többiek vajon keresnek? 

-Jó napot hölgyem. - jött be a szobába egy őszes hajú, szemüveges ember, aki gondolom, hogy az orvos lehet. - Nos, hogy érzi magát? - lépett felém, kezébe a korlapom. 

-Jól, egy kicsit szédülök, meg a fejem fáj ettől a csipogástól. - böktem fejemmel a készülékre. 

-Azzal sajnos nem tudunk mit kezdeni. - ezután még feltett pár alapkérdést a drogokról meg ilyen hülyeségekről. Kár, hogy ebbe is otthon vagyok. És kiderült, hogy péntek van, vagyis két napja volt a buli. - És hogy hívják? - nézett rám szemüvege felett. 

-Ott a korlapomon a nevem. - forgattam meg szemeim. 

-Sajnos, itt nincs neve, mert aki behozta, az utcán találta önt és nem volt magánál semmilyen irat vagy telefon. 

-Vagyis, akkor nem értesítettek senkit? - kérdeztem hisztérikusan, az orvos pedig csak a fejét rázta, majd kiment. Megkérdi a nevem, de azért a válaszra nem kíváncsi? Hát jó, ő tudja. 

-Jól vagy? - jött be a lány, aki eddig a folyosón várakozott. 

-Persze, nincs semmi bajom. - válaszoltam kissé ingerülten. 

-Bocsi, nem akartalak felidegesíteni. - ült le a szomszéd ágyra. Jobban megfigyelve az egész szobában csak két ágy volt, az egyik az amibe én feküdtem a másik pedig, ahol a csaj ült. Annyi különbség volt, hogy az övé már kicsit jobban be lett "rendezve". Az ágy melletti kis asztalon könyvek, rágcsálnivalók és innivaló helyezkedett el. 

-Mióta vagy itt? - szólaltam meg ismét, mire kíváncsian nézett rám. 

-Elég komplikált történet. - rántott vállat. 

-Én nem sietek. - mutattam az egyik kábelt vagy mit fel, mire elnevette magát. 

-Akkor jó. - mosolygott majd átsétált az én ágyamhoz. - Két hete kerültem ide. Addig két éven keresztül egy rehabilitáción laktam. Kiskorom óta drogoztam, de nem ön szántamból. - hajtotta le a fejét - Anyám kényszerített eleinte, utána pedig függő lettem, így magamtól csináltam. Amikor az anyámat holtan találtam az otthonunkban drog túladagolás miatt, akkor jöttem rá, hogy lépnem kell, ha nem akarok én is úgy járni, mint ő. - nézett szemembe. 

-Mennyi idős vagy? - suttogtam. 

-21 leszek. - mosolygott keservesen. 

-Sajnálom. - suttogtam továbbra is. Nem tudtam mi mást mondhatnék, még soha nem találkoztam ilyennel. 

-Mindegy lényegtelen, a lényeg az, hogy túl léptem rajta. - törölte meg szemeit és egy hatalmas mosolyt varázsolt arcára. - Most mesélj te magadról. 

-Dorinda Jordan-nak hívnak, 17 éves vagyok, Boston-ban élek, csak jelenleg nyaralok. - próbáltam szépíteni a dolgokon. - Tegnap este egy baráti körrel bulizni mentünk, aztán nem tudom mi történt és most itt vagyok. - tártam szét karjaim. 

-Amúgy Catarine vagyok. - nyújtotta kezét felém, amit készségesen elfogadtam és kezet ráztunk - Tegnap én is kimenőt kaptam így én is bulizni voltam. 

-Komoly? Az jó. - mosolyogtam. Még egy kicsit beszélgettünk aztán kimondta a szórakozó hely nevét. 

-Te is ott voltál? - tátotta el a száját. 

-Igen. - bólintottam egy nagyot - Nem láttál ott egy szőkés-barna hajú srácot, fogszabályzóval? 

-Nem. - rázta a fejét. 

-Sötét hajú srác, sötét szemekkel, kreolbőrrel? - fejrázás - Barna hajú srác, akivel ott volt a barátnője is? - fejrázás - Másik barna hajú srác, akinek égnek állt a haja és a barátnője magas, hosszú, egyenes barna hajú lány? - ismét egy fejrázás. Híresek és mégis van olyan aki, nem ismeri őket? Komoly irigylem a csajt ilyen szempontból. 

-Szerintem bukta akkor a dolog. - húzta el a száját. 

-És egy dús, göndör hajú srácot? Ő nagy valószínűséggel a boxoknál ült egész este. - néztem rá félve, mert ez volt az utolsó esélyem. 

-Olyat láttam. Harry-nek hívták. - mosolygott. 

-Igen! Ő az! - kiáltottam el magam, mire hátrált egy kicsit. - Bocsi. - nevettem előző akciómon - Harry Styles-nak hívják. - bólintott egy nagyot és egy nagy vigyor terült szét arcomon. Még soha nem örültem ennyire ennek a névnek. - De mégsem jó. - szontyolódtam el. - A számát még így sem tudom. 

-Úgy látszik ma van a te szerencse napod. - mosolyodott el, majd felállt és az ágyához sétált. Kíváncsian néztem mit keres, majd egy kis lapocskával a kezében visszatért. A kezembe nyomta a kis cetlit, amin tisztán kivehető volt Styles kézírása és a telefonszáma. 

-Te vagy az én őrangyalom. - néztem Catarine-ra csillogó szemekkel, mire csak elnevette magát. Kivitte az orvoshoz, hogy azon a számon elérhető egy hozzám tartozó. Amint visszajött tovább beszélgettünk, és elég sok mindent megtudtunk egymásról.
Tulajdonképpen árva, mert a nagyszülei anyai ágról nem veszik magukhoz, és az apja se foglalkozik vele a múltja miatt. Nem értem az embereket. Miért ilyenek a gyerekeikkel? Catarine se önszántából csinálta azt, amit csinált, akkor miért nem lehet meghallgatni vagy segíteni neki? Ilyenkor az lenne a legjobb a segítség, nem az elutasítás.
-Dorinda! - csapta ki az ajtót valaki, aminek köszönhetően ijedtembe ugrottam egyet és a következő pillanatban pedig már valaki szorosan ölelt magához. Arcát nyakamba fúrva simogatta hátam. A göndör hajtincsek csikizték az arcom, ezért próbáltam elhúzódni tőle, ami nem sikerült. Még szorosabban húzott magához, én pedig annak az illatnak a hatására, ami ezelőtt két évvel a kedvencem volt, tettem kezeim vállára. Nem tudom mit kelletett volna csinálnom, ezért csak megveregettem. Persze ezen Catarine jót kuncogott mögöttünk.
-Styles most már elég. - toltam el magamtól. Vette a lapot, elhúzódott és úgy nézett szemembe. Szemei enyhén pirosak voltak, talán a sírástól?
-Hogy kerültél ide? - törölte meg szemeit.
-Szerintem autóval. - vigyorogtam.
-Elejétől! - nézett rám komoran.
-Szóval, egy hűvös téli nap, 1995-ben megszülettem. - kezdtem el, kíváncsian vártam mit reagál rá.
-A tegnap estétől. - túrt hajába idegesen, de azért ajkán ott volt egy aprócska kis mosoly.
-Elmentem 5 idiótával bulizni, és nem ihattam alkohol. - kezdtem a következő mesém.
-Dorinda légyszíves, ne szórakozz!
-Szóval éjfél fele eljöttem a klubból, mert rosszul voltam, de tuti csak egy kis alkohol mérgezés. - forgattam meg szemeim, majd visszafeküdtem.
-A kisasszony nagyon rossz helyen kapizsgál. - nyitott be az orvos a semmiből. Elénk állt, kezében a korlapommal. - A kisasszonyt az utcán találták meg félholtan. - nézett fel papírjai felől - Drog túladagolás. - válaszolt a még fel nem tett kérdésünkre. Bagoly szemekkel néztem rá, hogy mi az istent mond. Még hogy drogtúladagolás? Ez tuti csak valami nagyon rossz vicc.
-Dorinda?! - fordult felém Styles kissé se kedvesen. Szemei szikrákat szórtak, a jókedvű zöld csillogást átvette a sötétség.
-Én nem szettem be semmit! - tettem magam elé kezeim.
-Akkor? - szorította ökölbe a kezeit.
-Elnézést még egy percre a zavarásért. - szólt közbe a doki - Úgy gondoljuk a kollégákkal, hogy jó lenne a lányt elvinni egy rehabilitációs kezelésre, mert megkaptuk a másik kórház adatait és már korábban is felmerült ez a probléma. - nézett Styles-ra. Arcom kezeimbe temettem és csak a fejem ráztam.
-Mondd el az igazat! - szólt egy kissé nyugodtabban Hazza.
-Nem szedtem be semmit. - ráztam fejem, szemeimbe könnyek gyűltek.
-Mi a jó istennek kell letagadnod? Az ég szerelmére Dorinda! Legyen benned legalább annyi, hogy felvállalod! - kezdett el kiabálni.
-De mégis mit? - néztem fel rá, az ágy szélénél támaszkodott - Esküszöm, hogy nem csináltam semmit! - kezdtem el sírni - Valaki belekeverhetett valamit a koktélomba, de én önszántamból semmit nem vettem be! - kiabáltam rekedtes hangon.
-Miért nem tudok hinni neked? - rázta fejét, szemei neki is csillogtak a könnyektől.
-Esküszöm Harry, hogy nem vettem be semmit. Most az egyszer higgy nekem. - töröltem meg szemeim.
-Lehet, hogy tényleg bent kéne maradnod. - törölte meg szemeit. Komolyan megtenné velem? Itt hagyna egyedül? Tudom, hogy nem úgy viselkedtem, mint ahogy azt kelletett volna, de azért nem érdemlem ezt. Térdeim felhúztam, fejem lehajtottam, sírni kezdtem.
-Nem kell maradnia! - szólt egy gyenge lány hang a szoba másik feléből.
-Catarine? - szólalt meg csodálkozva Harry.
-Szia Harry. - köszönt jókedvűen. Felnéztem és furcsán vettem észre, hogy ezek ketten szemeznek egymással, mindkettőjük arcán egy szégyenlős mosoly ült.
-Hogy kerülsz ide? - törte meg a csendet fürtöske.
-Ő talált meg. - hazudtam azt, ami legelőször az eszembe jutott. Cat csak nagy szemekkel nézett rám, hogy mégis mi akar ez lenni, mire csak megrántottam a vállam, jelezvén, hogy később elmagyarázom.
-Komolyan? - nézett először rám, majd a szőke lányra a srác.
-Igen. - bólintott mosolyogva - És azt hiszem, hogy nem kéne itt maradnia. Mindannyian követünk el hibákat, de ebből tanulunk. Nos, ez Do-nak is egy elég nagy tanulság volt, szóval ne legyél vele kegyetlen. - ült le mellém.
-Mióta lettetek ilyen jó barátságba? - ráncolta homlokát Styles.
-Csak próbálok segíteni. - ölelt át félkarral Cat. Hálás voltam neki, amiért komolyan próbál segíteni nekem és tudom, hogy akármi is van bármikor segítek neki.
Végül Harry és Catarine váltottak egy tíz perces flört-beszélgetést, de az sült ki belőle, hogy nem kell bent maradnom és amint összepakoltam a cuccaim már mehetek is. Na ezzel nem volt gond, ugyanis nem  volt semmim és végül Cat adott kölcsönbe ruhát, amibe a recepción tűkön ülve vártam az orvos jelentését. Mert ugye minden jó, ha a vége jó!

13. Egy név

Tudom megint késtem és sajnálom is, de....hosszú...
És mivel komit se kaptam csak egyet, ezért hozzáfűzni valóm sincs

Fogalmam sem volt róla, hogy merre megyünk, arról meg pláne nem, hogy hova. Teljesen az öt idiótára voltam szolgálva, de csak reménykedni tudtam benne, hogy valami jó helyre megyünk.
Liam-nek tényleg igaza lett és felvettük a lányokat, csak az a baj, hogy mindketten egy másik kocsiba ülnek, míg én Styles-al és Malik-al vagyok összezárva. Szerencsére nem piszkálnak és tudok nyugodtan kifele bámulni a sötét londoni éjszakába. Nem sokkal később kaptam egy olyan utasítást, hogy száljak ki, mert megjöttünk, és én, mint a jó kislányok tettem azt, amit mondtak. Elég lesz később elrontani a hangulatot.

A szórakozóhely ahova jöttünk elég felkapott volt már kívülről is, mondjuk nem a sima hétköznapi hely volt, hanem inkább az eliteb fajta. A srácok persze a hosszú sort megelőzve mentek a bejárati ajtóhoz, lepacsiztak a biztonsági őrökkel és már bent is voltunk. 

A hely különböző színekben pompázott, középen egy csomó ember táncolt a hangosan dübörgő zenére. Oldalt voltak ilyen kisebb fajta boxok, míg az emeleten szobák helyezkedtek el. 

A többiek elindultak egy box fele, így én is követtem őket. Sorra ültek le a nekik lefoglalt asztalhoz, és mivel nem akartam bunkó lenni én is ledobtam magam, pontosan Malik mellé, Styles-al szembe. Komolyan nem fogok szabadulni tőlük? 

-Szóval ki mit kér? - nézett körbe a társaságon Styles. 

-Martini, Brandy. - hangzottak a különböző válaszok. 

-Tequila Sunrise. - néztem rá. 

-Az alkoholos, úgyhogy nem ihatsz. - rázta a fejét Styles. 

-Akkor egyáltalán minek jöttem? - tártam szét kezeimet csodálkozva. Most komolyan eljövünk bulizni, és nem ihatok alkoholt? Ez mi már? 

-Beszélgetni. - nézett rám Eleanor. 

-Akkor miért nem mentünk el mondjuk bowlingozni? - néztem rá csodálkozóan, a  többiek pedig el kezdtek kuncogni. 

-Azt akartuk, de Zayn azt mondta, hogy ez jobb lenne. - válaszolt Danielle. Csodálkozva néztem a mellettem ülő srácra, aki csak idegesen vakarta a tarkóját. 

-Ez igaz? - böktem oldalba, mire bólintott egyet. - Nos kedves Styles, amint látod ez az egész az ő ötlete volt. - mutattam a kreolbőrű srácra - Szóval azt kérek, amit akarok! 

-Nem vagy 18 úgyhogy nem. - rázta a fejét. 

-Csak nem tudod, hány éves vagyok? - tettem csodálkozást - Gratulálok, büszke lehetsz magadra. - álltam fel és megveregettem a hátát. 

-Dorinda ne csináld! - kiabálta túl a zenét Danielle. 

-A megállapodás úgy volt, hogy eljövök veletek, igaz? - néztem a többiekre, akik bólintottak - Pontosan. De arról nem volt szó, hogy veletek is kell lennem. Szóval, ég áldjon titeket! - intettem, és elsétáltam tőlük, egyenesen a bárpulthoz. 

-Hello, mit adhatok? - mosolygott rám a pultos srác, aki meg kell hagyni elég helyes volt. Kicsikét hosszú barna haja az égnek állt, kék szemei a fényben úgy csillogtak, mint a gyémántok, és egy sármos mosoly ült az arcán. 

-Hello egy Tequila Sunrise-t. - mosolyogtam. 

-Elmúltál már 18? - szűkítette össze szemeit, mire a szám szélét kezdtem el harapdálni. 

-Talán. - válaszoltam sejtelmesen. 

-Sajnálom, de amíg nem tudod bizonyítani nem szolgálhatlak ki. - támaszkodott elém a pultra. 

-Mi kell ahhoz, hogy bizonyítsam? - csusszantam hozzá közelebb, szánk közt alig volt öt centi. 

-Minimum egy tánc velem. - nézett szemembe. 

-Neked akár a maximumot is. - kacsintottam, mire nevetve húzódott távolabb és nem sokkal később már a kezembe foghattam az én kedvenc alkoholos koktélom. 

-A cég ajándéka. - kacsintott a srác, a pénzt visszaraktam a táskámba és mosolyogva fordultam a tömeg felé. Azt hiszem most lesz életem egyik legjobb estéje.

Harry szemszöge:

-Haver engedd el magad! - veregetett hátba Liam. 

-Mégis hogy, amikor így viselkedik? - mutattam a tömegfele, ahol Dorinda két srác között riszálta magát, kissé se józan állapotában. - Mi a jó istennek pont bulizni kelletett elhozni? - húztam le a kitudja hányadik pohár whisky-met. 

-Köszönd Zayn-nek! - rántott vállat, majd elment a bárpulthoz. Idegesen kutattam a tömeget, hogy megtaláljam Dorinda-t, de mintha a föld nyelte volna el. Lassan már éjfél és szerintem jobb lenne, ha mennénk. Na ja, a nagy partizós srác, megöli a hangulatot. Szép vagyok mondhatom. 

Rajtam kívül mindenki jól szórakozik, csak én vagyok ennyire hangulat romboló. Mindenki a táncparketten ropja, míg én mit csinálok? A telefonom nézem percenként, hogy mikor mehetnénk. 

-Hé minden rendben? - simította valaki kezét hátamra. 

-Egy kibaszott nagy idióta vagyok, és azt sem tudom miért. - motyogtam magam elé bámulva. 

-Biztos nem vagy, ha mégis akkor biztos nyomós okod van rá. - nevetett fel egy csilingelő hang mellettem, ami engem is mosolygásra késztetett. Felnéztem és egy szőkés hajú, mosolygós lány állt felettem. 

-De aztán együtt érző tudsz lenni valakivel. - néztem arcára. 

-Csak próbállak jobb kedvre deríteni. - rántott vállat mosolyogva - De nem is zavarlak tovább. Jó szórakozást. - intett és indulni akart, de keze után nyúltam. 

-Várj! - álltam fel vele szembe. - Nem lenne kedved csatlakozni? - mutattam a hátam mögé zavartan. 

-Nem akarlak zavarni. 

-Nem zavarnál. - mosolyogtam - Légyszíves. 

-De nem sokáig. - nézett rám komoran, mire bólintottam és helyett foglaltunk. 

-Szóval elárulod a neved? - néztem szemébe. 

-Még én sem tudom a tiédet. - húzta fel kíváncsian szemöldökét. Értetlenül ráncoltam homlokom, nem tudja ki vagyok? 

-Harry Styles. - mondtam zavartan. Furcsa volt egy lánynak bemutatkozni, mert az elmúlt két évben szinte majdnem minden csaj akivel összefeküdtem ismert. 

-Catarine. - mosolygott. 
-Értem. Nos Catarine mit szeretnél inni? - mosolyogtam rá. 
-Nem iszok alkoholt, de azért köszi. - tette kezeit maga elé. 
-Hogy-hogy? - néztem rá értetlenül. 
-Hosszú történet. 
-Akkor egy kólát? - vetettem fel az ötletet. 
-Azt elfogadom. - bólintott, és nekem se kelletett több elmentem a pulthoz és kértem két kólát, majd visszamentem a boxunkhoz és egy hosszú beszélgetésbe kezdtünk Catarine-val. 

Dorinda szemszöge:

Már kitudja hányadik koktélomat húzhattam le, amikor kezdtem úgy érezni, hogy nem bírom tovább. Bármerre néztem, mindenfele forgott velem a világ. Próbáltam egy ismerős arcot keresni, de annyira összemosódott minden, hogy helyette mindenkinek neki mentem. 
-Hékás, óvatosan. - kapott el valaki. Arcára néztem, de a sötét haján kívül nem nagyon láttam többet. 
-Jól vagyok. - próbáltam meg állni a két lábamon, több-kevesebb sikerrel. 
-Igen azt látom. - nevetett fel a túlságosan is ismerős hang. Kezei vállamról csípőmre csúsztak és úgy kezdett el ringatni a zene ritmusára. Nem ellenkeztem, mert az az illat, ami ebből a srácból áramlott, az valami mennyei volt. Ismét neki kezdtem táncolni, de azért kissé szenvedélyesebben, mint eddig, de a srác sem ellenkezett. Kezei bebarangolták az egész testem, arcunk mindig súrolta a másikét. Aztán jött egy kissé lassú szám és mi a táncparkett közepén egymásra találtunk. Vagyis egy lágy csókban fonódtunk össze. 
Nyelve hamar bebocsátást nyertek számba, de mégsem volt erőszakos. Pont ellenkezőleg. Lassú, de mégis szenvedélyes csók volt. Éreztem, hogy hasamba a pillangók öröm táncot járnának. Csak mi voltunk. Ketten egymásnak. Körülöttünk mindenki más táncolt, szinte észre se vettek. Aztán valami eszembe jutott. Nem csinálhatjuk ezt! Túl ismerős nekem ez a srác. Gyorsan elhúzódtam tőle, amire értetlenül nézett rám. 
-Most mi van? - értetlenkedett és próbált magához húzni. 
-Csak hagyj! - vágtam pofon, majd még mindig a látással küszködve próbáltam kijutni ebből a helységből. 5 percnyi bolyongás után, már a friss levegőn voltam és London utcáit jártam, kezemben a cipőmmel. 
Hülyeség volt ez az egész este. Rosszul voltam, szédültem és hányingerem is volt. És ha ez nem lett volna elég, akkor még remegtem is, és most kivételesen nem a hidegtől. Fáztam, de egyszerre mégis melegem volt belül. Menni is alig bírtam, annyira szédültem, bárhová is léptem valamibe támaszkodnom kelletett. Így jutottam el egy kissé távolabb a klubtól. 
Egy sötét sikátornál álltam meg és próbáltam friss levegőt magamba szívni, de nem ment. A légcsövem elszorult, hang nem jött ki a torkomon, levegőt se kaptam. Egyre kevesebb oxigén jutott a tüdőmbe, fulladozni kezdtem, a látásom nagyon homályos lett, majd a következő pillanatban már csak annyit érzékeltem, hogy a földön fekszem és egyre jobban fulladozok. Segítségért próbáltam kiáltozni, de hangom nem volt több puszta suttogásnál, míg végül minden erő kiszállt belőlem és egy nevet tudtam elmotyogni: 
-Hazza! - és minden elsötétedett körülöttem.

12. Egy a millióhoz az esély

Sziasztok!:) Jelentkeznék egy újabb résszel, remélem tetszeni fog:) És bocsi, hogy nem jelentkeztem hamarabb, de annyira kimerült voltam._. De legalább már jó pár részt előre megírtam:'D 
És örülök, hogy tetszik a videó is a bloghoz:3 Bár reméltem több komit is kapni fogok, de sebaj:D 

I hope you like it!♥

-Én biztos, hogy nem fogok vele jó pofizni. - válaszolt undorodva Louis.
-Nekem tetszik az ötlet. - bólintott Liam, Niall és Zayn.
-Légyszíves Boo Bear. - nézett Harry legjobb barátjára.
-Nem! - makacsolta meg magát - És ne használd ezt a nevet ilyen esetekben! - állt fel idegesen és kiviharzott a nappaliból. Felvettem az ötletet a srácoknak, hogy mi lenne, ha ma este elmennénk valamerre közösen és elhívnánk Dorinda-t is, de úgy látszik nem mindenki van oda érte.
-Úgyis el fog jönni! - legyintettem.
-Miért vagy benne ennyire biztos? - nézett rám Danielle.
-Ismerem, és nem hagyja csendben a legjobb barátját. - mutattam ujjammal Hazza felé.
-És hova hívjuk? - tette fel a nagy kérdést Zayn.
-Azt tényleg jó lenne eldönteni. - húzta fel kíváncsian szemöldökét Liam.
-Szerintem egy pszichológia megfelelne. - szólalt meg a semmiből Lou. Idegesen néztem rá, hogy hogy lehet ennyire szemtelen.
-Ha nem tudsz szólni valami értelmeset, akkor inkább maradj csendbe! - mondtam ingerülten.
-Még a barátnőm is ellenem fordul? - tárta szét karjait csodálkozva -  Komolyan elegem van már abból a csajból.
-Neked lehet nem jelent semmit, viszont nekem annál többet! - állt fel idegesen Haz és elviharzott.
-Louis tényleg viselkedhetnél egy kicsit komolyabban. - nézett Niall az ajtóban álló srácra. Mindannyian csodálkozva néztünk az ír srácra, hogy tud komolyan viselkedni ilyen helyzetbe. - Most mi van? - nézett ránk értetlenül, majd tovább evett. Megráztam a fejem és Dani-re néztem.
-Mondjuk elmehetnénk bowlingozni. - hoztam fel az ötletet.
-Szerintem egy bulival többre mennénk. - vágott szavamba Zayn. Igaza volt, hisz Dorinda nem épp úgy nyilvánult meg az elmúlt egy hétbe, hogy épp a bowlingozás foglalja le. Elkezdtük megbeszélni a részleteket, hogy hova megyünk, meg ki jönne akkor biztosra.
-Engem is vegyetek számba. - ült le mellém unottan Lou. Hatalmas mosoly kerekedett arcomon és egy hatalmas cuppanós puszit nyomtam arcára. Tudom milyen makacs és önfejű tud lenni, de ha a banda többi tagja benne van valamibe és még én is akkor biztos a siker, hogy ő is ott lesz.
Fél órája beszélhettük az estét, mikor hangos dobogást hallottunk a lépcső felől. Kétségünk se volt róla, hogy ez Dorinda.
-Eleanor most! - bökött oldalba Zayn. Szem forgatva néztem rá, hogy mindig rám hárul a nehéz feladat.
-Dorinda! - kiabáltam és felálltam.
-Mi van? - jött be unott fejjel és két karját összefonva nekidőlt a falnak. - Meghalt valaki, hogy így vagytok? - nézett köre rajtunk.
-Nem, csak kérdezni szeretnénk valamit. - mosolyogtam rá idegesen. Fogalmam sincs mitől féltem, mert csak egy egyszerű kérdést kell feltennem neki, de mégis parázok.
-Igen? - ráncolta homlokát és érdeklődve nézett rám.
-Szóval arra gondoltunk, hogy este elmennénk egy kicsit bulizni.
-Oké jó szórakozást! - tárta szét karjait, és már indulni akart.
-Várj! - szóltam utána mire visszasétált - Arra gondoltunk, hogy te is eljöhetnél velünk. - mosolyogtam rá. Értetlenül ráncolta homlokát és úgy nézett végig a többieken.
-Hol itt a csapda? - szűkítette össze szemeit.
-Sehol. - lépett mellém Louis - Mindannyian rosszul álltunk a dolgokhoz, és azt hiszem, hogy újrakezdhetnénk. - Meglepődtem milyen nyugodt maradt és hogy próbál segíteni, pedig arról nem volt szó, hogy ő is beszélni fog.
-Tudom mi a célod. - mutatott rám - De rendben. - bólintott.
-Komolyan? - lett egyre nagyobb vigyor a számon.
-Még egy kérdés, és meggondolom magam. - számsarkát harapdáltam örömömben, annyira boldog voltam, hogy sikerült - És Tomlinson, egészségedre! - kacsintott, majd elsétált. Először nem tudom mire mondta, majd barátomra néztem, aki épp a dobozos répalevéből ivott.
-Hívom Harry-t. - pattant fel Liam és kiment az erkélyre.
-Ügyes voltál! - ölelt meg Dani, a következő percben pedig már Lou köpte ki a répáját a földre. Ijedten néztem rá mi történt, de ő csak bőszen törölgette száját.
-Üdv a klubban haver! - veregette meg a vállát Zayn és ő is elment.
-Mi történt? - léptem barátom mellé.
-Szerintem megromlott. - fintorodott. Dani kikapta kezéből a dobozt és azt nézegette.
-Ennek nincs semmi baja. - rázta fejét értetlenül.
-Akkor miért volt mentolos, büdös citromlé, tej és sós íze? - nézett rám értetlenül, mire volt egy tippem. - Várjunk csak? - nézett rám - Dorinda! - kiabálta el magát.
-Egy élmény veled szórakozni Tomlinson! - szólalt meg vigyorogva az illető az ajtóból.
-És az újrakezdés? - nézett rá barátom hitetlenkedve.
-Nem vagyunk kapcsolatban, hogy újrakezdjük. - rántott vállat - Ja és majd nézz fel You Tube-ra. Van egy olyan érzésem, hogy lesz egy új videó rólad! - rázta meg telefonját kezében, majd intett egyet és felment az emeletre.
-Szerinted komoly felteszi? - néztem rá félve.
-Ebből a csajból bármit kinézek. - nézett rám mérgesen. - Tényleg bármit!

Harry szemszöge:

Örültem, hogy Eleanor ennyire foglalkozik velem és próbál segíteni Dorindával kapcsolatban, de egyben féltem is. Mi van ha az egész rosszul fog elsülni? Vagy ha be le se megy a ma estébe? Ezer és ezer kérdés cikázott fejemben, de ezt a gondolatmenetemet is megzavarta a telefonom csörgése. Unottan nyúlta zsebembe és meg sem nézve ki az vettem fel.
-Igen? - szóltam bele.
-Benne van. - szólt be Liam.
-Komolyan? - csillant fel szemem. Akkor lehet, hogy mégis van esélyem?
-Igen, de megyek, mert már megint van valami. Csá. - köszönt el, nekem pedig a vigyorom körbeérte a számat. Visszaraktam eddigi helyére mobilom és a fának dőlve néztem az embereket.
Nyugalomra volt szükségem ezért eljöttem a Hyde Park-ba és egy eldugottabb fa tövébe kuporodtam. Tulajdonképen azon gondolkoztam, hogy mit rontottam el. Végig vettem mindent, de semmi nem jutott eszembe. De valamit mégis csinálhattam, ha ennyire megharagudott.
Örülök, hogy a szülei bíztak bennem és rám bízták Do-t, de mi van ha én sem tudok nekik segíteni? Nem akarok csalódást okozni. Talán az lenne a legjobb ötlet, hogyha visszavinném oda, ahonnan jöttünk. Ez az! Holmeschapel lesz a megoldás! Már csak el kell érnem, hogy eljöjjön velem valahova, ami lássuk be, egy a millióhoz az esélye.

Dorinda szemszöge:

Furcsállottam, hogy elhívtak bulizni, de tudtam mi az indok. Na meg Tomlinson szövege, hogy újra kezdjük? Na ne röhögtessen. Az egész annyiból áll, hogy Eleanor azt akarja, hogy kibéküljünk Harold drágával, de nem fogom hagyni magam. Még csak egy hete vagyok itt és adjam be a derekam? Teljesen kizárt! Még csak most jövök bele az egészbe.
Mivel 2 órakor szóltak, hogy menjünk bulizni, ezért nem nagyon strapáltam magam a készülődéssel, úgy voltam, hogy majd szólnak, ha készüljek. Addig inkább a You Tube-ra töltöttem fel a videót Tomlinson-ról. Persze kevesebb mint egy óra alatt már túlléptük a kétezres megtekintés. És a komentek között olvasgattam egy kicsit, de a legtöbb arról szólt, hogy még így is tök helyes. Ja persze tényleg helyes egy köpő srác. De az egyiken megakadt a szemem. Valaki azt írta, hogy szívesen feltakarítaná, mert hogy így legalább lenne valami a srácoktól. Először gusztustalannak tartottam, de végül belegondoltam. Ha ezt megcsinálná egy fan, akkor mi lenne ha valami értékesebbhez jutna hozzá, persze nem ingyen, így ő is jól járna meg én is. Gonoszan mosolyogva néztem újra és újra a videót és közbe eszembe jutott egy zseniális ötlet.
Hat órakor Liam beszólt, hogy kezdjek készülni, mert hétkor indulunk. Nyűgösen keltem fel ágyamból, és eldünnyögtem egy rendben-t. Jelenleg semmi kedvem nem volt az egészhez, de ahogy a ruhák közt válogattam egyre jobban kezdett tetszeni az ötlet. Miután kiválasztottam a ruháimat, előbújtam a szobámból ugyanis éhes voltam. Utoljára délben ettem, meg üres gyomorra nem szeretnék inni. Szóval lementem a konyhába, és csodálkozásomra senkivel nem futottam össze. Gondolom mindenki készülődik az estére. Benéztem a hűtőbe, de nem sok minden volt ott, így a fagyasztóba is. Szerencsére itt találtam egy mirelit pizzát, így arra esett a választásom. Kibontottam a csomagolásából, majd beraktam a mikróba. Amíg arra vártam, hogy az kész legyen unalmasan sétálgattam a földszinten. Tulajdonképen nem tudom mit kerestem csak úgy járkáltam. Nem sokkal később a mikró hangos csipogása jelezte, hogy elkészült a kajám ezért, arra vettem az irányt, azonban a lépcsőnél beleütköztem valakibe. Fájdalmasan estem el, míg az illető rám.
Kinyitottam szemeim és egy gyönyörű csokoládé barna szempárral találtam szembe magam. Levegőt is elfelejtettem venni, annyira rabul ejtett. Végig néztem a szem tulajdonosán és miután rájöttem ki az, éreztem, hogy egy enyhe pír terül szét arcomon.
-Jól vagy? - szólalt meg.
-Ühüm. - bólintottam egyet. Furcsa látvány lehet, hogy én a földön fekszek, felettem Malik támaszkodik, aki térdével két lábam felett támaszkodik és felsőteste meztelen. Nem zavartatta magát, még mindig szemembe nézve figyelt, én pedig próbáltam állni tekintetét. Nem tudom meddig lehettünk így, de nekem kezdett megfájdulni a hátam a kemény padlótól.
-Izé, nekem mennem kéne. - kezdtem el fészkelődni alatta.
-Ja igen. - kapott észbe és gyorsan felállt rólam. Én még mindig a padlón fekve néztem végig rajta. Egy szál boxerban áll felettem, hasán 6 kockát számoltam meg, karjai izmosak. Akárcsak egy Adonisz. Erre a gondolatra ajkamba harapva ráztam meg a fejem. - Minden rendben? - kérdezett rá furcsa viselkedésemre.
-Ja persze. - válaszoltam zavartan és próbáltam felállni. Egy kéz nyújtózott elém, mire tenyerem belecsúsztattam övébe és segített felállni. - Azt hiszem én megyek. - mutattam a konyha felé.
-Igen én is. - vakarta tarkóját idegesen. - És bocsi.
-Semmi baj. - mosolyogtam rá és elsiettem előle. A mikróból kivettem a kajám és rátettem egy tányérra, a hűtőből előszedtem még egy dobozos kólát és elindultam felfele. A lépcsőn pont szembe jött velem Horan, aki csillogó szemekkel nézett a kajára.
-Dorinda ugye tudod, hogy szeretlek?! - állt meg előttem bociszemekkel. Mi ütött ma mindenkibe, hogy ilyen normálisak?
-Horan ugye tudod, hogy éhes vagyok?! - csináltam ugyan azt, amit ő.
-Úgyse bírod majd megenni. - tetetett szomorúságot, de egy kicsit csodálkozott is.
-Ne becsülj alá! - kacsintottam rá, majd direkt orra előtt elhúzva a gőzölgő ételt siettem be a szobába. Leraktam az ágyra a cuccokat, majd az órára néztem.
-Szóval van még háromnegyed órám hétig. - motyogtam az orrom alatt. A gépemen elindítottam egy pár zenét a lejátszóba, majd először elkezdtem enni. Ezzel 10 perc alatt végeztem és Horan-t meghazudtolva bevágtam az egészet. Ezután gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, majd a sminkem kezdtem el csinálni. Először is felvittem egy réteg alapozót, majd a szemem következett. Egy erős fekete füstös szemeket csináltam, amit megkoronáztam még egy-egy sor mű szempillával. Ha már buli, akkor csináljuk jól. Ezen kívül számra egy halvány rózsaszín rúzst raktam és kész voltam. A hajam hagytam, hogy enyhén hullámosan omoljon vállamra.
Ezután visszamentem a szobámba és a ruhákat kezdtem magamra venni, mert már csak öt percem volt.

Először magamra kaptam a rózsaszín szoknyám, ami hátul hosszú volt, elől pedig rövid, majd a felsőm. Ez egy köldök feletti toppból állt, ami szintén rózsaszín volt, csak halvány és egy kis részen homok szín is volt benne. Ebből szintén megmutattam azt amim van, de csakis a biztonság kedvéért. A tükörbe végig nézve magamon nem is volt olyan "durva", mint amilyenre számította. Kiegészítőként egy szíves nyakláncot még a nyakamba akasztottam, jobb csuklómra egy rózsaszín bőr karkötőt, és egy arany fülbevalót a fülembe raktam. Ezek után már tényleg kész voltam.
-Dorinda indulunk! - kopogtatott az ajtón Styles. Egész nap nem is hallottam felőle és még nem is láttam, úgyhogy furcsállottam.
-Két perc. - motyogtam, de gondolom meghallotta mert hallottam még a cipője dobogását a lépcsőn.
A szekrényem előtt álltam és azon gondolkoztam melyik cipőt húzzam fel.
-Dorinda! - kiabált fel valamelyik fiú. Szem forgatva nyúltam találomra egy cipőért, ami kivételesen tetszett. Ez egy lila alapon fekete leopárd mintás szandál volt, extra magassággal. Gyorsan felvettem, meg még egy kézi kis táskába beledobáltam a telefonom, a cigim, az irataim meg egy kis pénzt és már mentem is.
-Dorinda! - kiabált ismét valaki.
-Úgy kiabáltok, mintha égne a ház vagy mit tudom én. - sétáltam le a lépcsőn. A srácok mindannyian az ajtóban álltak, de a cipőm kopogására mindannyian a lépcső felé néztek. Minden akadály nélkül sétáltam le a fokokon és amikor leértem, egy apró mosoly kúszott arcomra a többiek feje láttán. Az álluk mindenkinek a padlót verdeste, amin csak egy jót kuncogtam.
-Hol vannak a lányok? - törtem meg a csendet.
-Majd most megyünk értük, ne aggódj! - mosolygott Liam.
-Nem lehetne egy kissé több ruhában jönnöd? - nézett rám Styles. Lehunytam szemeim és vettem egy mély levegőt, így próbálva megelőzni, hogy kiabáljak.
-Ne csinál úgy, mintha az apám lennél. - válaszoltam nyugodtan.
-Nem akarok, de nem hiszem, hogy ez így biztonságos lenne. - mutatott végig rajtam.
-Rajtad kívül mindenkinek tetszik. - mutattam körbe a fiúkon, akik még mindig engem néztek.
-Nem mondtam, hogy nem tetszik, de...
-Nos, akkor ezt megbeszéltük! - vágtam gyorsan közbe.
-Ez akkor se jó megoldás. - motyogta az orra alatt.
-Mindennek van megoldása. - rántottam vállat.
-És ennek mi? - tárta szét karjait csodálkozva.
-Az, hogy nem biztos, hogy visszajövök veletek! - vigyorogtam rá, mire bagoly szemekkel nézett rám.
-Dorinda Jordan eszedbe ne jusson! - nézett rám fenyegetőzve.
-Sajnos már eszembe jutott. - vigyorogtam tovább, majd vállát megveregetve sétáltam ki mellette, egyenesen a kocsihoz és vártam, hogy elindulhassunk és kezdetét vehesse az este.