Sajnos most h megkezdődött a suli, és láttam az órarendem, így csak 2hetente tudok részt hozni, de azért megpróbálok sietni, csak minden nap 4-nél hamarabb nem érek haza=/
Addig is jó olvasást puszi:)♥
Nagyon szépen köszönöm Netty-nek a díja :)
Szabályok:
1,: Mindenkinek 11 dolgot kell mondani magáról.
2,: A jelölő minden kérdésére válaszolni kell.
3,: 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.
4,: 11 embert kell megjelölni, linkelni.
1. 11 dolog rólam:
1. 16éves vagyok
1. 16éves vagyok
2. most kezdtem a 11.-et
3. van egy bátyám és egy öcsém
3. van egy bátyám és egy öcsém
4. a szüleim elváltak
5. imádom a csokit*-* de ha sokat eszek belőlük akkor pörgök megállás nálkülxD
6. kedvenc színem a lila, fekete és pink
7. kicsit sem vagyok magammal megelégedve.....
8. kicsit félénk vagyok
9. kedvenc időelütésem hogy kiülök az erkélyemre és zenét hallgatok
10. kevés barátom van, de tudom róluk h bármikor számíthatok rájuk:)
11. szeretek írni
2. Válaszaim:
1. Mi a teljes neved? Krisztina
2. Hány éves vagy? 16
3. Hol laksz? Miskolc közelébe
4. Mióta vagy Directioner? tavaly nyár óta, de már hamarabb is ismertem a fiúkat
5. Ki a példaképed? Demi Lovato*-*
6. Van testvéred? kettő
7. Van állatod? nincs=/
8. Milyen telefonod van? Samsung Galaxy ACE
9. Ha választhatnál egy szuper erőt mi lenne az? láthatatlanság^^
10. Mi csinálnál, ha az űrlények megtámadnák a földet? bebújnák az ágyamba és zent hallgatnékxD gőzöm nincsXD
11. Mi volt a legfurább szituáció ami eddig történt veled? most így hirtelen nem jut eszembe semmi
Az utolsó kettőt ha nem baj nem csinálom meg, mert nem sok blogot olvasok, és nem tudok választani így=/ Bocsi:$
Harry szemszöge:
-Victoria, miért nem mondtad, hogy ő, már nem ő? - veszekedtem Dodo anyukájával
-Mert tudtam, hogy akkor nem fogsz beleegyezni! Sajnálom Harry, nem akartam, de csak rád számíthatunk!
-De mióta lett ilyen, vagy miért? - ültem le a kanapéra
-Amióta ideköltöztünk, teljesen kifordult magából. Velem is folyton kiabál, Ryan-t fenyítésbe tartja. És a legrosszabb, hogy 17évesen lóg a suliból és helyette az újdonsült barátaival iszik. Most is ha nem kértem volna ki az utolsó hónapról, meghúzták volna, egy csomó tantárgyból! - szipogott a telefonba. Elborzadva hallgattam Vic beszámolóját az egykori legjobb barátomról.
-Legalább avval nyugtass meg, hogy nem most lépett le először, csak úgy szó nélkül, és egész éjszaka távol volt?! - szorítottam össze a szemeim
-Szóval már ott is kezdi! - suttogta, ezzel tehát megadva kérdésemre a választ
Dorinda szemszöge:
Ahogy halkan kinyitottam az ajtót, meghallottam Harry hangját, a nappaliból. Szerencsémre ő nem vett észre, így halkan oda lopództam mögé és hallgatóztam.
-Legalább avval nyugtass meg, hogy nem most lépett le először, csak úgy szó nélkül, és egész éjszaka távol volt?! - dőlt hátra Harry. Gondolom anyával beszél rólam. Szem forgatva, letérdepeltem és elmásztam négykézláb az erkély ajtajáig, majd szép halkan kihúztam az üveg nyílászárót, és kimásztam, majd visszatoltam.
-Keresel valamit? - szólalt meg egy hang a semmiből. Ijedtembe megálltam, hátha nem vett észre.
-A hazavezető utat. - suttogtam, majd felálltam, és felé fordultam - Semmit! - ráztam fejem
-Akkor miért mászol négykézláb? - nézett rám hülyén
-Muszáj ennyit kérdezgetned? - húztam fel szemöldököm kíváncsian. Leültem egy székre, majd táskámból előkotortam a doboz cigimet. Igen tudom, nem egészséges meg blablabla, de nagyon jó nyugtató hatása van. Számba vettem egy szálat, meggyújtottam és jólesően szívtam bele. A fűst átjárta tüdőmet, ami jó érzés volt. Láttam Zack nagyon bámul mire felé fordultam. - Mi van? - szívtam még egyet
-Mióta cigizel?
-Miért akarsz mindent tudni? Egyáltalán miért kezdtél el velem beszélgetni? - néztem rá kíváncsian
-Mivel egy házba lakunk! És tegnap le picsáztad a barátnőmet! - nézett rám mérgesen
-Jah, hogy az?! - szívtam cigimbe még egyet - Ami a szívemen az a számon! - kacsintottam rá
-Jó megértem, mert én is így vagyok vele! - mosolyodott el - De Dorinda legalább Harry-t ne idegeld ki! Egész éjszaka azt várta, hogy haza gyere, még aludni se nagyon aludt! - guggolt le elém
-Figyelj Zack! - néztem rá, de félbe szakított
-Zayn! - kuncogott fel - A nevem Zayn Malik!
-Jó. - forgattam meg szemeim - Figyelj Malik! Nem tudod mi van velem meg Styles-sal, úgyhogy légyszíves ne szólj bele! - néztem szemébe
-Zayn, gyere próba! - szólt ki a szőke srác, mire az előttem guggoló srácra néztem, aki engem nézett majd a másik gyerekre.
-Megyek! - válaszolt unottan, majd felállt. Követtem példáját és a keze után nyúltam.
-Nem láttál, és nem is hallottál rólam! - néztem rá komoran, mire csak bólintott, és besétált. Unottan dobtam magam vissza a székre, és még egy utolsót beleszívtam a cigimbe, majd elnyomtam. Hasam korgása jelezte, hogy ennem kéne valamit, így besétáltam a házba, és szétnéztem a hűtőbe. Volt ott minden, a szó legszorosabb értelmébe. Benéztem még a szekrényekbe is, és miután letudtam, hogy van minden ahhoz, amit enné szeretnék, gyorsan felszaladtam a szobába, letusoltam, felvettem egy nagyon rövid gatyát, és hozzá egy ujjatlan felsőt, hajam pedig összefogtam, és vissza lementem.
Az előszobába a tv-t bekapcsoltam, átváltottam egy zenecsatornára, hangosra vettem és vissza sétáltam a konyhába. A hűtőből elővettem a húst és a további dolgot ami onnan kell, majd a szekrényekből is, és neki is láttam.
Attól, hogy nagyszájú, flegma gyerek vagyok tudok főzni, csak ritkán mutatom meg ezt az oldalam.
A hús felszeletelése után, a rizst oda raktam főni, majd visszatértem a csirkemelléhez, és azt kezdtem el egy szószba forgatni, majd egy serpenyőbe raktam, és neki láttam párolni. Mivel kínai kaját csináltam, ezért a csípős szósz sem maradhatott el, így abból is raktam egy keveset. Amint kész lettem mindennel, kitálaltam magamnak, majd szép lassan komótosan elfogyasztottam.
Szerencsére a hús nem lett nagyon csípős, de azért még egy kis szósszal megszórtam, a maradékot. Direkt úgy csináltam, hogy a fiúknak is legyen, de azért az övéké kicsit pikánsabb lesz.
Amint megvoltam ezzel, besétáltam a nappaliba, elfeküdtem a kanapén, és szép lassan elaludtam...
* * * * * *
-Wááááá ez csíp! - kiabált valaki, én pedig ijedtembe lefordultam a kanapéról. - Valaki!! Csíp, csíp, csíp! - kiabált az illető. Amint észbe kaptam, gonoszan elmosolyodtam, majd felálltam és a konyha ajtajához sétáltam és nekidőlve figyeltem a történéseket.
-Mi van, csak nem pályát választottál, és felcsaptál csibének? - nevettem el magam, a szemüveges viselkedésén
-Dorinda! - szólt rám mérgesen Harry
-Mi van? - néztem rá értetlenül - Nem én tehetek róla, hogy nem bírjátok a csípős kaját! - tettem magam elé kezeim védekezés képen.
-Ha harc hát legyen harc! - nézett rám komolyan csíkoska
-Ez baromi jó lett! - szólalt meg a szöszi, aki épp magába tömte a húst és a rizst is. Elképedve néztem rá. Hogy bír ilyen csípős kaját megenni? - Mi az? - nézett ránk értetlenül
-Te nem vagy normális! - rázta a fejét Malik
-Holnap nem kérünk nyavalygást! - veregette meg a vállát a másik barna hajú
-Dorinda, beszélhetnénk? - húzott ki fürtöske az erkélyre
-Mi van? - dőltem neki unottan a korlátnak
-Hol voltál?
-Közöd? - néztem rá
-Elég sok, ugyanis nálunk laksz, és én vigyázok rád! - emelte fel a hangját
-Nagyon nagy tévedésbe vagy Styles, ha azt hiszed, hogy vigyáznod kell rám! Ja és nem tartozok neked magyarázattal, hogy hol vagyok, kivel és mikor! Ez az én életem, és azt csinálok amit akarok! - kiabáltam rá, majd ott hagytam.
A lépcsőre felmenet összeütköztem valakivel. Ahogy felnéztem rá a barna hajú sráccal találtam szembe magam. Ez a sok barna hajú, kikészítenek. Meg kéne tudni a nevét.
-Szia! - mosolyodott el kedvesen - Liam Payne. - mutatkozott be, mintha csak olvasna a gondolataimba
-Hello, Dorinda! - néztem rá hülyén, majd elindultam felfele, ő pedig követett.
-Hogy találtad meg a pótkulcsot? - törte meg a csendet
-Milyen pótkulcsot? - fordultam felé
-Amivel bejöttél! - nevetett fel. Jah, hogy itt olyan is van?! Erről nekem nem szólt senki.
-Hát, nem volt szükségem kulcsra! - rántottam vállat, mire ijedten nézett rám
-Te betörtél?
-Nem mondanám betörésnek, ugyanis a nyár folyamán itt lakok, de mivel nincs kulcsom, igen vehetjük annak is! - bólogattam vigyorogva, majd bementem a szobámba. Az ajtót kulcsra zártam, befeküdtem az ágyamba, és egyből el is aludtam....
* * * * * *
-Gyerünk srácok, még egyszer! - parancsolt rájuk a menedzserük. Styles szó szerint elráncigált a próbájukra.
-I'm broken do you hear me...- kezdett bele Payne, már megint. Amióta itt vagyok már kb harmadszor hallom ezt a számot, és herótom van tőle. Nem nekem való ez a nyálas, romantikus zene.
A székbe ülök, és már a fejem a háttámlába verem, amin persze a fiúk jót nevetnek. Ha megmozdítom az egyik ujjam, Harry már egyből rám néz. Komolyan rosszabb, mint a börtönőr. Muszáj kitalálnom valamit, hogy elhúzhassak innen.
Az öt jómadár, pont befejezték a számot, és leültek a színpad végére pihenni, és a banda többi tagjával beszélni, amikor nekem eszembe jutott valami. A táskámból vettem ki pénzt, és a zsebembe csúsztattam, a telefonom pedig beraktam a táskába. Felálltam, majd a díszmadarak elé sétáltam, a lehető legkedvesebb mosollyal az arcomon.
-Harry, kimegyek a mosdóba! - néztem rá
-Oké, elkísérlek! - állt fel, és indult el felém
-Nem kell! - simítottam kezem mellkasára - Sietek, és még telefonálni is akarok! - néztem rá boci szemekkel. Tudtam, hogy ennek nem tud ellen állni.
-Rendben! - sóhajtott nagyot - Tíz perc! - nézett rám komoran.
-Megegyeztünk! - bólintottam, alsó ajkamra haraptam, majd hátat fordítottam nekik, és gyors léptekkel elindultam a mosdó fele. Szerencsére az pont úgy volt, hogy onnan észrevétlenül ki lehetett osonni az épületből.
-Vannak még hülye emberek és te is köztük vagy Styles! - nevettem el magam, és kiléptem az épületből.
A város központjába sétáltam, és a kirakatokat nézegettem, amikor véletlenül neki mentem valakinek.
-Bocsi, bocsi nem direkt volt! - kezdtem el mentegetőzni
-Na te itt? - szólt egy beképzelt hang. Fejem egyből a tulajdonosára szegeztem, és azzal a Perrie-vel vagy kivel találtam szembe magam. Rá mosolyogtam gúnyosan, majd a kezemben lévő kávét, rá öntöttem, mire egy hangos sikításba tört ki.
-De, ha jobban belegondolok, direkt volt! - bólogattam
-Te beteg vagy? - förmedt rám, közbe egy kisebb kör alakult ki körülöttünk, akik közül sokan fényképeztek és videóztak.
-Lehet, de én ebből ki tudok gyógyulni, de te, örökre egy beképzelt liba leszel! - kacsintottam rá, majd a tömegen átverekedve magam elindultam egy nyugisabb helyre.
Egy parkba kötöttem ki, ahol egy padon ülve néztem a járókelőket, és gondolkoztam.
17 éves vagyok, és ott járok, hogy a szüleim száműztek otthonról! Vajon mi lett volna, ha nem költözünk el? Vagy, ha Hazza-val tartjuk a kapcsolatot? Ezek a mi lett volna ha kérdések mindig kikészítenek.
Elég régóta ülhettem itt, ugyanis kezdett besötétedni, és a levegő is kezdett lehűlni. Gyorsan elindultam, míg végül "haza" nem keveredtem, ugyanis a koncertre nem tudtam bemenni, mert nincs jegyem, és az a bunkó biztonsági őr nem hitte el, hogy az 1D-vel vagyok. Felháborító komolyan mondom.
Az ajtóhoz a pótkulcsot, előhalásztam a virágföldből - ennél hülyébb helyre nem is tudták volna rakni -, majd bementem, a konyhából szereztem egy dobozos kólát, majd egyenesen a szobámba mentem. Gyorsan lefürödtem, a festéket lemostam, a kólámat lehúztam, majd bebújtam a szép meleg ágyikómba.....
komikat légyszi*-*:)
